A színe persze szubjektív, de ha lehet, mindenkit lebeszélek a BKV-kékről. Nem csúnya, de nem is szép. Ha közelítettem feléje, valahogy mindig a buszbérletet kezdtem keresgélni, s fürkésztem az ablakot, lesz-e ülőhely. Volt.
A beltér a külsővel egy rúgóra jár. A tervezők egyedül a kilométerórát és a fordulatszámmérőt rajzolhatták meg körzővel, utána elvették tőlük, s csak derékszögű vonalzó maradt. Kicsit olyan katonás lett... Na nem az az üvöltős, amerikai kiképző-őrmesteres, inkább poroszos, csendes, fegyelmezett. Ez a csendesség az utastérre is jellemző, még három év után is. Nem jut be túl sok hang, se nyiszogás, se recsegés, ergo merev a kasztni, ami zaj bejön, az viszont kellemetlen. A motor vinnyog magasabb fordulaton, a futómű ütöget...
A műszerfal is örökölt valamit a németektől. Lehet ezt letisztultnak nevezni, de puritánnak is. A látótérben is csak egyenesekkel dolgoztak, viszont ebben a kategóriában ritka igényes anyagból készítették a műszerfal tetejét. Puha, szép anyagú, nagyautós és tartós. Viszont az itt elpocsékolt pénzt be kellett hozni a tervezőknek, így minden más műanyag az utastérben olcsó, kemény és könnyen karcolódó. Bár az ajtó is kemény, de arra legalább valami furmányos módon felfeszítették a pincében lógó, ezeréves szürke függönyt. A tapintása ujjal textil, könyékkel beton, de legalább van. A látótérből kikerülve már a fekete festék is elfogyott, s így lett világosszürke. Lehet, hogy Jirzsiék arra gondoltak, így tágítják a teret - ami sikerült -, de az embernek óhatatlanul is a régi japán kocsik jutnak eszébe...
A már említett termékek egyébként csak a műanyagról és a tartósságról ötölhetnek fel, mert felszereltségben inkább a 80-as évek 120L de lux változata köszön vissza. Egy légzsák, biomechanikus ablakemelő, mondjuk abból rögtön négy, nincs ülésmagasság-állítás, stb... És egy féltucat vak kapcsoló, ami minduntalan eszünkbe juttatja, hogy olcsó autóban ülünk.
Ha már beültünk, akkor szintén kettős érzés fog el. Szinte egyedülállóként ebben a kategóriában (ne feledjük, 6 éves konstrukció), négy irányban állítható kormányoszlop, s műanyag kormányhoz képest jó minőségű a karima. De nincs deréktámasz, s 20 perc után az ember kikívánkozik belőle, még akkor is, ha az ölébe teheti a kormányt. Ha valaki ilyet vesz, mindenképpen vigye magával a nagynénitől karácsonyra kapott díszpárnát, amit otthon úgysem használna, de itt még jól jöhet. Én egy polárpulcsival tömtem ki az ülést, s láss csodát, rögtön kényelmes lett. Na jó, Kölnig nem mennék el vele, de két-három megálló még belefér...
Az ülések tömése viszont jó, kiülni szinte képtelenség, a kárpit nem hagyja el magát sem sárban, sem fagyban, sem napban, de ez is szürke... A tükröket sem sikerült megszoknom, persze azt is tudom, nem egy hétre vesz az ember autót. A jobb oldali cirka fele a balnak, de azért lehet benne látni. Csak olyan bután néz ki, hogy baloldalon olyan rendes, jobboldalon meg olyan sufnituningos, kis-pici tükör árválkodik. Ráadásul csak manuálisan állítható, ezért ha anyu és apu is vezeti a kocsit, vagy lumbágót kapnak a hajlongástól, vagy rendeljenek bele elektromos tükörállítást, mert a Fabia szélességének hála, én 190 centimmel is alig értem el. Persze ennek is van jó oldala. Be tudom úgy kötni az övemet, hogy nem vágom állon a mellettem ülőt, s hátul két felnőtt között-mellett elfér még egy gyerekülés is.
A kocsiban 42 ezer km volt, de vagy nem kopott össze, vagy én vagyok gyenge, vagy direkt ezt az érzést akarták kelteni, de az ajtókat, főleg a hátsót úgy kellett csapkodni, mint a katonai ponyvás UAZ ajtóimitációit. A csomagtér megfelelő, sík élek, 260 liter. Egy háromtagú családnak, ha már nem kell babakocsit cipelni, akkor elég. Bővíteni pedig ennél a felszereltségi szintnél úgy lehet, hogy vagy otthon hagyom a csemetét, vagy sehogy. Mert vagy egyben hajtom le az ülést, vagy sehogy. Bár lehet, hogy ezt azért találták így ki, mert az ülés hátulja nincs kárpitozva, s ekkora egybefüggő fémfelületet csak a motorháztetőn lehetett találni, és az ugye utastérbe nem való.
Sajnos nem csak zajszigetelés szempontjából hiányzik egy darabka filc onnan, hanem ha ránézek is poros lesz, sőt, ha hétfőn reggel nézek rá, mert még harmadikra sem tudtam lecsukni a csomagtér ajtaját, akkor össze is karcolódik. A kényelem a hátsó üléseken olyan, mint elöl. Itt sincs, ami a derekat tartsa, sőt, a biztonsági öv nem elég hosszú, hogy szabályosan bekössünk egy bébiülést. Pedig csak tíz centi hiányzik, ami nem egész egy cseh koronába kerülne...