Ha azt hiszed, hogy tudsz motorozni

Nemrégiben rendőri kezdeményezésre ingyenes vezetéstechnikai tréning indult, amelynek célja a motorosképzés során tapasztalható hiányosságok pótlása.

Egy tapasztalt, pár éves jogosítvánnyal rendelkező motoros igen könnyedén feloldódhat abban a jóleső érzésben, hogy gond nélkül elbír motorjával, jöjjön akármilyen helyzet.

Magyarországon sajnos köztudottan egyszerű motoros jogosítványhoz jutni, szinte már gyorstalpalóként működnek egyes motoros iskolák, és elmondható, hogy aki nem alkalmatlan egészségügyileg, gyakorlatilag pár héten belül legálisan motorra ülhet.

Arra most nem térünk ki, hogy a motorosok hány százalékának van jogosítványa is a motorjához, mert ez egy másik, tényfeltáró cikk témája volna, ám az tény, hogy a motoros oktatás rengeteg kívánnivalót hagy maga után.

Hiába kategorizált a motoros jogosítvány is évek óta, a rengeteget kritizált pályaalkalmassági vizsgálat megszüntetésével adminisztrációs szempontból is egyszerűbb vezetői engedélyhez jutni. Ennek kárát főleg azok a friss jogosítványt szerzők látják, akik a kellő rutin megszerzése nélkül viszonylag nagy teljesítményű motort vásárolnak.

Motorozni tanulni sokféle forrásból lehet. A legtöbb motoros azonban az iskolában szinte semmit sem sajátít el az utcai motorozáshoz feltétlenül szükséges tudásból, és ezért legfőképp az oktatás rendszere okolható. A friss jogosítvánnyal rendelkező motorosok azután vagy épségben megússzák első szezonjukat, vagy nem.

Rendőrmotoros kezdeményezésre a közelmúltban egy új és ingyenes képzési forma indult utcai motorosoknak. Az oktatás egynapos rendszerben zajlik a Hungaroringen, és a jelentkezőket azok az oktatók tanítják, akik a rendőrmotoros képzésben vesznek részt.

A vezetéstechnikai tréning nem vállalta fel azt a feladatot, hogy a motorosokat vezetés közben önmérsékletre, motorválasztásnál pedig önkritikára tanítsa, ennek ellenére igen fontos feladatot lát el. A kezdeményezés úttörő jellege miatt is dicséretet érdemel, sokak véleménye szerint az oktatás minőségét pedig az garantálja, hogy a tanfolyamon motoros rendőrök oktatnak.

Az utóbbi pár évben már nálunk is szerveznek vezetéstechnikai tréninget, létezik versenyzőiskola, ám a vezetéstechnikai tréning megszervezésének egyik alapelve az volt, hogy az oktatás mindenki számára elérhető legyen.

Ezért ezeken az ingyenes tréningeken előzetes bejelentkezés alapján bárki részt vehet, aki rendelkezik saját motorral, ahhoz vezetői engedéllyel, valamint vállalja, hogy saját felelősségére vesz részt az oktatáson, és hajlandó állni a nap során elpöfögött, amúgy nem túl jelentős mennyiségű benzin költségét.

A tréning anyagát néhány olyan feladatsor alkotja, amelyet abból az anyagból emeltek ki, amelyet maguknak a rendőröknek is el kell sajátítaniuk, majd évente szezonkezdéskor egy kéthetes edzőtáborban újra és újra gyakorolniuk kell.

Olyan alapvető feladatokról van szó, amelyet egy utcai motorosnak is rutinszerűen el kell sajátítania ahhoz, hogy egy-egy váratlan helyzetben is ura maradhasson járművének. Nyilván keveseknek jut eszébe önszántából felállni a motoron vagy elengedett kormánnyal motorozni. Ezek közúton felesleges vagánykodásnak tűnhetnek, ám nagyon is szükség lehet erre a fajta tudásra is, ha például rossz minőségű úton kell megőrizni a motor egyensúlyát, vagy egy szorult helyzetében össze-vissza csípő darazsat kell a bukósisakból kiszabadítani.

Az oktatás során főképp az egyensúlyt javító és olyan járműkezelési feladatok kerültek előtérbe, amelyek segítségével a motoros közelebbi kapcsolatba kerülhet motorjával. Ilyen például a közös bemelegítés, amelynek során a sort felvezető motoros rendőr előbb elengedett kézzel, majd motorján középkori női lovasként köröz a pályának használt, körbekerített területen. Ez persze csak egy része a gyakorlatoknak, ahogy az is része, hogy hogyan kell bal kézzel húzni a gázt.

Csak kevesen tudják az oktató után végrehajtani például azt a feladatot, amelynek során a motort fél kézzel kell tolni. Ennek egyik oka, hogy a legtöbb motoros nem csupán motorja teljesítményét, de tömegét sem tudja kezelni. Mindkét eset balesetveszélyes, ám mindkettőt meg lehet tanulni szorgalmas gyakorlással, ahogy a motor felállítása sem a gép tömegén és a motoros erején múlik.

Ennek szemléltetése egyébként az oktatáson egyszerűen zajlik: a tömeg közepére bemotorozó oktató egyszerűen fellöki motorját, majd elmagyarázz a trükköt, és közben minimális erőkifejtéssel újra kerekeire állítja szolgálati BMW-jét.

Az oktatás minden olyan elemet tartalmaz, amelynek a segítségével igen könnyedén megértethető lenne a motoros iskolákban a bóják között szenvedő tanoncokkal is, hogy miért is kell azokat kerülgetni.

Lehet, hogy csak egyszerűen egy kicsit át kellene rendezni a pályákat, ehhez azonban annak a törvénynek a módosítására volna szükség, amelyhez nemrégiben nyúltak hozzá a honatyák, éppen az oktatás megreformálását megcélozva.

A tanfolyamokon elvégzendő feladatok pedig amellett, hogy mai formájukban szinte alig alkalmasak a járműkezelés alapjainak elsajátítására, egyáltalán semmi kreativitást nem hordoznak magukban ahhoz, hogy meghozzák a növendékek tanulási kedvét. Márpedig ha a leendő motorosok nem tudják, hogy miért kell unalomig gyakorolni a kúpok kerülgetését, akkor az oktatás csak kidobott időnek számít.

Az sem elhanyagolható tény, hogy alig akad olyan motoros, aki őszintén és teljes meggyőződéssel állítaná, hogy minden elméleti és gyakorlati segítséget megkapott a feladatok technikai megvalósításához. A járművezető-képzés pedig olyan felelősségteljes feladat, amelynek helytelen módszertana közvetlenül veszélyezteti az új jogosítványt szerzett motoros és környezete testi épségét vagy akár életét.

Aki ezt önmagától is belátja, valószínűleg előbb-utóbb jelentkezik az ingyenes vezetéstechnikai tréningre, hogy nagyobb esélyt adjon magának a közúton való túlélésre.

Azt hittem, (legalább egy kicsit) tudok motorozni...

Esős szombat reggelen látogattam ki a Hungaroringre, az IVTM soron következő tréningjére. Gyomrom és fejem is üres volt a korai kelés miatt, a motor tankját viszont csurig teletöltöttem. Ez utólag elhibázott lépésnek bizonyult, bár utólag úgy tűnik, nem az a néhány kiló plusz akadályozta meg, hogy minden pályát hiba nélkül teljesítsünk: a BMW és én.

Természetesen én voltam a szűk keresztmetszet, mert mint kiderült, nemhogy nem tudok mindkét lábamat a motor egyik oldalán lógatva motorozni, de még az sem megy, hogy egy akkora helyen forduljak meg egy íven, lábletétel nélkül a motorral, ahol látszólag csak az segítene, ha leszállnék és a motor fenekét arrébb húzgálnám.

De minden gyakorlatot meg lehetett csinálni, ezt maga a tréning oktatója bizonyította be, aki bár nem volt verbálisan valami kommunikatív, ám néhány ominózus kanyarban motorja hangosan karistolva érte az aszfaltot. Megsemmisítő stílusban motorozott, ám az sem növelte - amúgy sem hosszú pórázra eresztett - önbizalmam, hogy a nap végére azért némileg belerázódtam a szlalomozásnak köszönhetően - amúgy nem túl jelentős méretű - majrécsíkom eltüntetésébe.
A nap végére biztosan tudtam, hogy a tréningen mindenkinek legalább egyszer érdemes részt vennie, valamint abban is biztos voltam, hogy hamarosan én is a másodszor is jelentkezők között leszek.

Smidt Éva