A Sprinter nem is olyan rég megújult. Na, ez a mondat most nyilván nem rengette meg alapjaiban a világot, már azt a világot, amelyben mi, átlagautósok éldegélünk, közlekedünk. Hisz' többségünknek egy Sprinter nem Mercedes-Benz, hanem "csak" Sprinter, mentő meg fuvarozó meg kisbusz meg ilyenek. Ha tájékozottak vagyunk, mert valamennyire mégis érdekel: az év transzportere, több mint tíz éve "él", nem kevesebb mint 1,3 millió darab gördült már le a német futószalagokról. A többes szám a jelenben meg már azért is helytálló, mert két városban, két üzemben is szerelgetik a Mercedes-Benz piacvezető transzporterét. Van rá igény.
Eegen, jómagam is úgy battyogtam a tesztautóért, hogy kábé semmit nem tudtam róla. Amit vártam: hogy baromi nagy lesz, hogy tanulni kell, hogy tisztelni és megalázkodni. Amire leginkább kíváncsi voltam: mennyire személyautós? Mennyire érte utol a kisteherautókat a személygépkocsikra oly' jellemző divatozás? Mennyire Mercedes egy Mercedes? - ha nem S, E vagy ilyesmi. És akkor megláttam, és akkor még úgyis nyeltem egy nagyot, hogy tényleg valami nem kicsire számítottam. Hossza 6830 mm, a többi, idevágó adat: 1990 (sz), 2350 (m), 4325 (tt) mm.
Biztos, hogy vezethetem sima B-s jogsival? Aha, 3,5 tonna a megengedett össztömeg. Jól van. Már túl az ismerkedésen (jé, egész jól néz ki; hű, de felmatricázták; nahát, ez olyan, mint egy Merci), menetlevél-töltögetésen, az első kanyarokon. Kívülről úgy nézhetek ki, mint aki teniszt néz, nem is, pingpongot - kapkodom a fejem, másodpercenként pislogok az egyik tükörből a másikba. Elfér? El. Nem húzom meg? Nem. Óvatos vagyok, úgy fordulok, mint egy busz. Hová visz első utam? Vissza a munkahelyre, irodaházak erdejébe, a kevés, de annál szűkebb parkolóhelyek birodalmába, a Sprinternek abszolút "idegenbe".
Mínusz néggyel tolatok, nyugtázom, hogy a figyelmeztető csipogásra menekül minden és mindenki, rendben, megvagyunk, pfű. Meló, kiszabadulás, Budapest környéki sajtótájékoztatóra rohanás. Át a fővároson, vicces. Méterrel a forgalom fölött. Csöppnek tűnnek a sávok. Elfér? El. Sávváltás? Pár perc, és nem probléma. Hohó! Előzés? Lazán. Erőből. Kényelmesen. Mercisen, szokásosan.
Innentől kezdve nem untatnám a kedves olvasót "magánéleti" sorokkal. Mert ezzel a tesztautóval is kvázi azonnal összebarátkozik az ember. Remek. Még jussunk túl olyan kötelező körökön, hogy a Sprinter négy- és hathengeres, Euro 4-es, részecskeszűrős, modern, takarékos, gazdaságos, csöndes és kultúrált CDI turbódízelmotorokkal választható 88-tól egészen 186 lóerőig (utóbbi nyomatékhegye már 400 Nm), alapból hatsebességes manuális váltón megyen át az erő a hátsó kerekekre. De van 3,5 literes, V6-os benzinfaló is 258 lóval, ötsebességes automatával. Utóbbi a dízelekhez is rendelhető.
És "természetesen" nagyjából végtelen a konfigurációk száma, akkora és olyan Sprinterünk lehet egy komolyabb pénzösszegért cserébe', amekkorát és amilyet csak szeretnénk. Platósat, dobozosat, duplakabinosat, speciálisosat, tudom is én. Hangárnyi raktérrel. Alkalmasint félelmetes tengelyterheléssel.
Szériában szervokormánnyal, ABS-szel, távirányításos központi zárral, elektromos ablakemelőkkel, vezetőoldali légzsákkal, 16-os kerekekkel, elöl hűtött tárcsa-, hátul tárcsafékkel. És adaptív ESP-vel. Ez a legújabb generációs menetstabilizáló a jármű tömegét is figyelembe veszi, mikor is súlypontot keres, és mindehhez igazodva közel semleges (így überbiztonságos) tulajdonságokkal vértezi fel a Sprintert.