Egy korszakváltó - Skoda Favorit 135 GLX

Tán több megközelítésből is érdekes sorozatot indítunk, amikor bemutatjuk a rendszerváltozáshoz köthető, már nem teljesen "keleti" kocsikat, és utánajárunk, mit kaphatunk pár százezerből. Első tesztalanyunk a Skoda Favorit, egy 1993-as 135 GLX.

Sokak szerint a Felicia 1994-es bemutatásával kezdődött a világ harmadik legrégebbi autógyárának újkori történelme, ami akár igaz is lehet. Ám nézzük csak meg az elődmodellt - a kettő közti pár különbség megmagyaráz mindent.

Az 1989-es rendszerváltással - hazánkhoz hasonlóan - új helyzet alakult ki a '46-óta állami vállalatnál. A cseh kormány egy tőkeerős nyugati befektetőt kezdett keresni, hogy hosszú távon biztosítani tudja a vállalat működését. Ennek eredményeképp a következő év végére már meg is állapodtak a Volkswagennel, létrehozva vegyesvállalatukat. De az első VW-systemes autóra további négy évet kellett várni, addig viszont szükség volt egy modellre, ami tartotta a lelket a Skoda-hívekben.

A '89-94-es típuspaletta egyetlen modellje sokat sejtetően Favorit névre hallgatott, amelyet ötajtós, kombi (Forman) és puttonyos (Pick-up) kivitelben is forgalmaztak. A fenti reklámszlogen és maga a típus nem csak önbizalmat adott a gyárnak, de - mint később láthattuk - jó alapot képezett az addig leghíresebb Skoda-modell nevének felélesztőjénél. Egyszóval a Felicia, a Favorit második ráncfelvarrásának eredménye: az új modellel egy koncepciójában ugyanolyan, csak sokkal kerekebb autó született, megfűszerezve számos korabeli "modernautós" extrával. Mindezt alátámasztja, hogy az újdonság is ugyanabban a három változatban volt kapható.

Sokak favoritja

Kevesen tudják, hogy Népautóék a típus életútjának idusán ('92) elég komoly módosításokat eszközöltek. Nem csak a külső-belső látványra hajaztak, hanem konstrukciós hibákat orvosoltak és újítottak: komolyabb korrózióvédelem (6 év átrozsdásodási garancia), katalizátor (akár szabályozott is), Bosch befecskendezés (szabályozott katalizátorral), hátsó ablaktörlő - csak, hogy a fontosabbakat említsem. A tesztelt modell is már a ránctalanított arcot mutatja az átalakított hűtőmaszkkal és lökhárítóval, valamint több szépítő elem jelent meg itt-ott szétszórva a kocsin: hátsó kerékjárati ív műanyagja, új kilincsek, hátsó szélvédő körüli díszborítás. A tulaj szépérzékét jelzi, hogy a sok fekete (műanyag, gumi és fém elemek) harmonizál a kocsi gyári, tűzpiros színével. Belül új ajtókárpitozás, műszerezettség, kormány, ülések, fejtámlák fogadnak mind-mind új, sötétszürke vagy fekete színben, ahogy a kor megkívánta. Valljuk be, igencsak a modell hasznára váltak a módosítások, de hála a cseh hagyománytiszteletnek, a mlada boleslavi mérnökök megtartottak néhány egyedi Skoda-jelleget: kormánykerék formája, indexhang, oldalsó indexbúrácskák, Skoda-kerekek, benzintöltő nyílás sapkája.

Nyugati

Elég a történelemórából, tekintetünket vessük a tesztautóra! Beülve a belénk rögzült balkáni prekoncepciót feledteti az áttekinthető műszerfal, amely néhol már túl egyértelmű, és nem utolsósorban sötétben szép a fénye. Az ülések kényelmesek, félkemény tömésűek, oldaltartásuk vajmi kevés, de kárpitozásuk szép és tartós. A műszerfal szürkesége korabeli vonás, viszont fájóbb a különböző anyagok eltérő mértékben fakuló tulajdonsága és illesztési pontjainak zörgése rossz úton. Az első mérföldkő itt érhető tetten, hiszen a műszerfal felső részének háromnegyede puha borítást kapott, amit a mai Fabiáknál is dicsérnek.

A külső tükrök belülről állíthatóak és megfelelő nagyságúak, további nyugati szemléletet mutat a biztosítótábla utastérbe kerülése és a puhán csukódó ajtók. Mint tudjuk, nincs tökéletes autó, így most sem mehetünk el a hibák mellett, amik néhol bosszantóak: gyárilag rossz gombok (tompított fényszóróé), hibás ajtótömítés, idővel nyikorgó ajtózsanérok, egytollú kulcs, gyenge zajszigetelés, kürtgomb elhelyezése. A csomagtér átlagos méretű - bár ma is megállná helyét a kategóriában (250 l), borítása tartós, ajtaja mélyről nyílik. Felárért egyharmad-kétharmad arányban ülőlappal együtt dönthetőek a támlák, de nagy hiányosság, hogy opciós listán sem szerepelt a csomagtér-világítás.

Egy megmosolyogtató történet jut eszembe a csomagtér fölött állva: tulajék egy alkalommal a leeresztett abroncs miatt kereket kellett cserélni. Világítás híján már megszokott, hogy elemlámpa fénye mellett láttak neki előbányászni a csomagtér alá helyezett pótkereket és szintén gyári szerszámokat. A céleszköz - kerékrögzítő anya kulcsa egy L-alakú fémrúd végén a megfelelő méretű "sapkával". Mivel előzőleg szervizben volt a kerék felhelyezve légkulccsal, tudták, hogy nem végeznek egyhamar. Meglepetésükre már az első anyánál anyáztak, mert az a csenevész gyári kulcs a pehelysúlyú gazdi alatt szépen elgörbült. Miközben a járókelők bőszen nevettek, kétségbeesetten tárcsázták ismerősüket. Ezúton tolmácsolom üzenetüket a cseh mérnököknek: vagy gyártanak egy teljesen gondozásmentes járművet szerszám nélkül, vagy adnak használhatókat a maiakhoz!

Vannak viszont szép számban olyan pontjai a Favoritnak, ahol imába tudnánk foglalni a mérnöki leleményességet: ilyen az említett csomagtér zárjának "pöcke", amelyhez hasonlót azóta sem láttam. Igaz, a nyitásmehanizmusának köszönhetően a türelmetlenebbje könnyen le is törheti. Hasonlóan ötletes a benzintöltő nyílás zárjának kialakítása, ami viszont hiba nélküli és pofonegyszerű. Az emberke bedugja a kulcsot, elfordítja, és a rugó kilöki az egészet, visszahelyezéskor meg egyszerűen kulcs nélkül a kattanásig kell nyomni. Az extralista a Skoda múltját nézve jónak mondható, a veleje ködfényszóróból, központizárból, zárható kesztyűtartóból és fényszórómosóból áll.

Orrnehéz

A Skoda szakított elavult hagyományával, előrevitte a motort és a hajtást. Ha már az elavultság felmerült, sajnos meg kell említeni az egyetlen erőforrást a maga múltidéző szelepvezérlésével (OHV); egyébként semmi probléma nincs a motorház alatti, keresztben beépített 1.3-assal. Sőt annyira nem, hogy az utódba is ezt szerelték befecskendezéssel. Mivel a típus minden elektronikát nélkülöz - ezáltal mondhatni fejletlen, olcsón fenntartható és tartós, hisz' tudjuk, hogy a mai autók legtöbb betegségét az elektronikák okozzák. A "bütyköljük meg házilag" korszakból való Skoda, tehát megbízhatóan teszi a dolgát. Az egyenletes járású motor csak városban él igazán, hiszen 90-ig húz jól, efölött érdemes minden előzést körültekintően végrehajtani, mert súlyos másodpercekbe kerülhet. Körültekintést igényel még a rossz minőségű úton haladás, mivel az olajteknő könnyen leérhet.

Egy igaz történet tartozik ehhez a tárgykörhöz, amit fontosnak tartok elmesélni. Mint már korábban írtam, filléres alkatrészek okozhatnak - szó szerint - életveszélyes problémákat. Egy út során favoritosaink az utastérben benzinszagra lettek figyelmesek, de mivel közeledtek a céljukhoz, nem álltak meg. Megérkezés után egyből a motortérben keresték a probléma okát, mivel a Favorit csak "külső" levegő-keringetéssel rendelkezik. Tanácstalanul álltak a kocsi előtt, hisz' nem láttak semmi rendelleneset, mígnem véletlenül összefutottak egyik ismerősükkel. Ő mondta, indítsák be a motort, hátha így többre mennek, és láss csodát, kiderült a veszély forrása. Az AC pumpától a porlasztóig vezető gumicső (kisujjnyi vastag) pont a motorból kivezető kipufogócsonkok (forró) felett fut egy méterrel, amelyen egy ártatlan hajszálrepedés volt. Még csak az hiányzott volna, hogy egy összefüggő folyás alakuljon ki, és komolyabb a baj. Tanulság: azonnal álljunk meg ha bajt érzékelünk; legyen nálunk tűzoltó készülék; ha egy alkatrész sűrűn cserére szorul - pláne ha filléres -, legyen nálunk tartalék. A tulajdonostól tudom, hogy évente cserére szorul.

Figyelem!

Pályatársakat keresünk! Önnek négyütemű Trabantja, Wartburgja van? Samarája? Zastavája, Yugója? Alekója? Tatrája, Volgája, stb.? Megmutatná nekünk, vagy akár írna is róla? Tud egy jó történetet? Ide várjuk jelentkezését!

A hosszú úton járó váltó pontos, bár néha meglepetést okoz, ilyenkor csak a férfias határozottság segít. A hátrameneti fokozat külön említést érdemel, hisz' egyszerre kell vele finoman és kesztyűs kézzel bánni, ha nem sikerül, hangos jelét adja. A futómű jól bírja a magyar utakat: lágy és dőlésre hajlamos, zaja csak a rossz hangszigetelésnek köszönhető. Forrása főleg a honfitárs beszállító (Matador) gumijainak köszönhető, amelyek dermedési foka jócskán 0 fok felett van, mert annyira kemény keverékű. Tíz év után sem mutatják kopásnak jelét, ezzel szemben a fémhuzalok szakadásának eredményeképp komolyan veszélyeztetik az egyenesfutást. Véleményem szerint kevés kilométert futott autón 4-5 évente mindenképp cseréljünk gumit, ilyen használat mellett ajánlatos márkás négyévszakost venni.