Nem mostanában történt, hogy versenyeket is nyertek nyitott Alfa sportkocsik. És valahogy ebből kapták nevüket, a Spidert. Sebességükből, tempójukból angol nyelvterületen lespeederezték őket, a két e betűből aztán lett egy i - nem mintha a nyolclábúnak bármi köze is volna a kocsihoz vagy fordítva.
S hogy akkor ez a 2006-os Spider mennyire Spider? Tény, hogy elődjénél kevésbé ütős, de siránkozásra semmi ok. A szicíliai, Palermo környékére kitalált menetróbán először a 260, majd a 185 lóerős változatot vezettük. Őszintén: "versenyzői vénával" megáldott kollégámmal együtt nem hittük volna, hogy átülünk a négyhengeresbe, de így lett.
Történt, hogy rávetődtünk egy csúcsmodellre. Q4 állandó összkerékhajtás, Torsen C diffi, alapból 43:57 az arány, szükség esetén állítólag 22:78 vagy 78:22. És ugye 260 LE, V6. Ennyit tudtunk. És nekifeszültünk. Az árnyékban is vagy 35 fokos kánikula a szende kabriózástól elvette a kedvünket, hát támadjuk a kanyarokat, adjunk az adrenalinnak.
És zene a fülnek a motortérből, a kipufogóból is, de ennyi. Ugyanis nagyon nem a sportolásról szól a Spider. Az elöl kettős kereszt-, hátul többlengőkaros futóműve puhácska, a fék sem elég meggyőző. És hiába a 260 paci, a majd 1,7 tonna túl sok. És a váltó áttételezése sem az autó temperamentumosságát hivatott hirdetni. Másodikat 55-nél, harmadikat 110-nél, negyediket 170-nél (!) kapcsol az érdeklődő sofőr. A kar amúgy alfásan akadozva jár, de nem rossz. hat a gang. Hármasnál, ötösnél túl közel a középkozol.
Nem bírom ki, kérdem útitársam, szerinte mennyi a százas sprint. Megelőzöm egy óvatos 8,5 mp-cel, de ő is azt mondja, hogy 8 felett. Később sajtóanyag megnéz: 7, azaz hét. Mi vaaaan? Hát nem tudom. De sebaj, nem is olyan fontos ez. Az már inkább az, hogy a szerpentinen nem élvezkedünk, hanem izgulunk, a visszafordítókban meg szinte állunk, s várunk, hogy jöjjék már valami forza. És ütemesen bólogatunk, hogy aha, itt törhetett két kocsi az előző turnusban...
Szóval átkéredzkedünk egy sima JTS-be. Hogy az biztos könnyebb, fürgébb lesz. És tényleg. Nem olyan orrnehéz, jobban is veszi a tüzet, áttételezése eltaláltabb. Persze, erősebb a V6-os, hangja simogatóbb, de ezzel a 185 lovassal vagyunk inkább megelégedve. Arról nem is beszélve, hogy előbbi 20-nál is több liter benzint kért százra, ez meg elvan úgy 13-14-gyel.
Ám hangsúlyozzuk, szélsőséges követelményrendszerrel szembesítettük az autót. A mindennapokban jobb dolga lesz. Különben pedig egy ízletes, gusztusos pizza a Spider vékony tésztával, sok feltéttel, nem is akármilyennel, és az isteni.
Hát (Magyarországon szeptembertől) vászontető egy gombbal le (álló helyzetben, kézifék behúzva) úgy fél perc alatt, s miénk a világ. A szebbik. Ha esik, ha fú, az se számít, ponyva föl, s csak az enteriőr pompájától jókedvre derül a szerencsés. Meg, ha arra gondol, milyen műtárgyban is pöffeszkedik. Amennyiben nem jut eszébe, csak lassítson, fürödjön meg az utca népének bámulatában, ja, és ne feledjen szurkolni a squadra azzurrának, per sempre. Cuore Sportivo.
Na ja, így a végére érve nem is lett olyan rövid az anyag, meg hosszabb mondatok is születtek - a repülőn és a szerkesztőségben is megyen a klíma. És ez a Spider azért mégiscsak a bella Italia bella macchinája, napsütötte agytekervényeimből meg ki nem mászik a dallam, s a szöveg, hogy: Lasciatemi cantare, con la chitarra in mano, lasciatemi cantare, una canzone piano piano, lasciatemi cantare, perche' ne sono fiero, sono un italiano, un italiano vero...