Az Alfa sok minden miatt büszke lehet a 159-esre, de erre még én sem számítottam. A 159-est már szinte minden formában vezettem, mégis sikerült egy olyan autót kapni, ami nem járt még nálam. Ebben a jól ismert, meglehetősen jó 1,9-es turbódízel motor dobogott. Tudják, a Multijet, 16 szelepes, 150 lovas és egy csekély 320 Nm-es nyomatékra képes. Ezt a motort a szaksajtó nagyon szereti, ebben a modellben azt hiszem, még inkább. A 159 szép, vad, és egyszerre egy megtestesült állat. Nem olyan véres szájú, hanem olyan elegánsan fényűző, de mégis erőtől duzzadó. A jaguár már foglalt, tehát akkor legyen Tigris.
A szaksajtó egy része azonban nem szeret holmi automatára támaszkodni, átadni a vezetési élmény egy részét, hagyni, hogy a gép helyette dolgozzon. Persze, egy egyre inkább nem igaz, így miért ne próbáljunk ki mi is egy 1,9-es dízel automatát. És lám, az van, amire sosem gondoltam volna, a 159 ebben a kombinációban talán a legjobb választás, ha valaki luxusautóra vágyik. Sportkocsinak amúgy is gyenge lenne a 150 LE-vel, meg a viszonylag nagy üres tömegével, de luxus terén így jár a csillagos ötös. Egyébként, ha már itt járunk, akkor rögzítsük, hogy a töréstesztje is ötcsillagos.
A 159-es szépségével gyűjti a híveket, a külön álló kis lámpák, és a vad tekintet mindenkiben megmozgat valamit. Ebből adódóan azonban érdekes, hogy volt olyan, aki szerint ebben a színben ez az autó nem szép, sőt ízléstelen. Érdekes álláspont annak fényében, hogy az Alfa eredeti színe a piros, ez az autó meg mondjuk bordó. Nincs túl messze a kettő egymástól.
De úgysem emiatt volt érdekes. Nem is a belső felszereltsége miatt, pedig arra sem lehet nagyon panasz. A Distinctive szint már a legfelső, ebben már szinte minden benne van. Például, itt van az olaszok speciális Alfatex kárpitja, ami a mai napig nagyon tetszik. Hasított bőrhatású, de mégis szövet, igényes. A műszerfal klasszikus, sokórás design, a középkonzolon ott lapul a turbónyomás-mérő. A kétzónás légkondi éppen úgy természetes, mint a pazar hifi, vagy éppen a rengeteg vezetést segítő elektronika. Van VDC (ESP megfelelője), meg esőérzékelő, automata fényszóró, vészfékasszisztens és tempomat is. Egy hosszabb utazásra csodás.
Elmentem vele Debrecenbe, és láss csodát, nagyon tetszett. Már városban kiderült, hogy ez az automata nem az, amire az emberek nagy többsége a szó hallatán asszociál. Ez annál sokkal gyorsabb, szinte DSG-s érzéseket kelt bennem. Kézi mód is van, kifejezetten sportosan használható. Autópályán aztán kiderül, hogy a hatodik meglehetősen hosszú, aminek köszönhetően ebben a fokozatban kicsit lomha, de cserébe csendes és nem eszik sokat. Egészen pontosan 9 liter lett a vegyes átlag, ami 10-11 literes városi és 7-8 literes autópályás étvágyat jelent. Ekkora autóhoz, ilyen váltóval ez nem sok.
Alfa Romeo 159 1.9 JTDm Distinctive aut. - alapadatok motor: S4/16 turbódízel, 1910 ccm |
Az autóban tetszett, ami a többiben is, hogy kelleően hatékonyan ötvözi a sportos és a kényelmes futóművet. A nyugalom szigete benne utazni, miközben nagyon komoly kanyarokat lehet gyorsan bevenni. A féke alfásan határozott, a kormányzás meg kelleően közvetlen. Egyszerűen öröm vezetni, még úgy is, hogy automata. Szerencsére, az utasok sem vélekedtek erről másképp. Elöl-hátul bőven van hely, és az ülések is nagyon kényelmesek. A zajszintről már volt szó, a hifi hallgatása élmény.
Egyszerűen az az érzésem támadt, hogy megtaláltam a hosszú távra, a mindennapokra legjobb Alfát. Gyönyörű, vadító, mégis biztonságos, nyugtató, pihentető. Lehet vele versenyekre járni, szerpentineken jókat autózni, de színház előtt sem olvad bele az utcaképbe. Azt hiszem, ezért cserébe a majdnem 9 milliós alapár sem sok, ami persze felextrázva elmehet simán 10-ig is. Azonban van még valami, ami az Alfa mellett szól. Az importőr ugyanis tavaly óta biztosítja, hogy minden hazánkban vásárolt 159, vagy 159 SW mellé 3 év, vagy 120 ezer km ingyenes karbantartás jár. Azért ez sem két fillér...
vj