Aluszékonyság ellen szedjen biturbót! - Peugeot 407 2.2 HDi Biturbo teszt

A középkategóriás 407-es tulajdonságai alapján a jó megjelenésű, kisportolt világfi szerepét is játszhatná valami filmben, mégsem teheti, mert mégiscsak egy autó. Ezért megmarad a konkurencia kihívójának. A konkurencia bekokszolt kihívójának.

Kerestem olyan pontot az autó külsején, amelyre mondhatom, hogy nem tetszik, és sikerült találnom kettőt. Ha az első ajtó mellől bizonyos szögben néztem a kocsi orrát, akkor nem tűnt olyan szépnek, mint bármelyik másik nézetből. Az elülső ködlámpák pedig túlméretezettek. Ennyi. Ezeken túlesve marad a tény, hogy a hátsó lökhárítója sarkában nagyobb forma-ideák vannak, mint máshol egy egész tervdokumentációban.

Az orrán el lehet gondolkodni, ez a közönséget leginkább megosztó részlet, de egyébként elég nehéz belekötni. Aki látta, le volt nyűgözve tőle, pedig már harmadik éve bemutatták. Hosszú orr, laposan emelkedő szélvédő, kupés tetőív, rövid far - a kihasználható, nagy tér és a szép forma jin-jangján egyensúlyozni próbáló többieknek nagy fricska volt mindez, de megérte.

Vannak szépek és tágasak, vannak formásak és praktikusak, de hasonló, gyönyörű arányokkal talán csak az Alfa 159 (még inkább 156) rendelkezik. A csomagtartótető szárnyszerű idoma, körbe a finom krómcsíkozás, a karokra ültetett filigrán tükrök (a balos apró aerodinamikai nyúlvánnyal) pedig a mogyoró a habos sütemény tetején. A nyúlánk, dinamikus külső a belső kialakítás íveivel és szögeivel van összhangban. A pultról szimmetrikusan "ömlik le" a középkonzol, a szürke árnyalatok rendben volnának, de a fautánzat helyett lenne inkább mindenhol fémes betét. Az órák körül ismétlődő keskeny krómdíszítés viszont szolidan kiemel.