A városban gyakran a szemünk elé kerül a meghökkentő hirdetés
A Volvo eddig nem éppen a merészségéről volt híres. Az autóik sokkal inkább a konzervatívabb ízlésnek felelnek meg, valahogy eddig egyik modelljük sem volt - divatos kifejezéssel élve - elég trendi. Persze a márka pr-ese vagy a cég egyik elkötelezett alkalmazottja biztos másképp gondolkozik erről, mint ahogy ismerek olyan fiatalt, aki eddig is gerjedt a svéd vasakra. Az anyacég szakembereinek is feltűnhetett, hogy nem sok ilyen elvetemült ifjonc van, ezért érdemes valami újat, valami megrázót a piacra dobni.
Annak idején gyerekkorom egyik legérdekesebb járgánya a Volvo 480-as volt. Nagyon érdekelt, nem mondom, hogy megkönnyeztem minden egyes négyzetcentiméterét, de az azért egy menő kis autó volt. A formatervezőjéhez lett volna egy-két keresetlen szavam - egy ilyen jó formájú autónak ilyen orrot tervezni... Az autó tetszett, de ahányszor fellapoztam a katalógust, mindig felszisszentem: az orra bűn ronda. Amúgy menő bukólámpás, meg üveg hátsó ajtó, direkt négyüléses kialakítás és egész jó motor. Jó kis kocsi volt, nem véletlen, hogy részben ehhez tért vissza a svéd gyár a C30-assal.
A nagy elődök. Balra egy P1800 ES, jobbra a 480-as
Igen, az én szememben a C30-as a 480-as egyenes ági leszármazottja. Más kérdés, hogy az meg a "legendás" P1800 ES-esnek az utódja, de ez annyira régi, hogy erről már nincsenek friss emlékeim. A 480-as és a C30-as között a különbség csak annyi, hogy anno a 460-ashoz képest a 80-as orra más volt, most pedig a C30-as eleje szinte egy az egyben S40-es. A V50 ugye szintén ugyanez, tehát három, szinte teljesen azonos módon kezdődő modelljük van, gratula. Na jó, ez még mindig jobb, mintha megint egy formai öngyilkosságot követtek volna el, de én azért egy kicsivel több elkülönülést elvártam volna.
Ez lehetne egy S40-es eleje is, de azért a kis spoilerezés árulkodik