Sportkombinak nem mondhatjuk, de jóval gömbölydedebb elődjénél
A világ változik, tény azonban, hogy a Volvo kombi örökké létezni fog, megingathatatlannak tűnik. Van vagy harminc éve, hogy az akkori egyetlen, ma már öreg motorosnak számító magyar autóslap középső poszterén 200-as sorozatú puttonyos Volvo díszlett. Már a korábbi szériák is kijöttek ezzel a felépítménnyel, és létezett "sportkombi" változat: említhetjük a híres P1800 ES-t, a 480-ast, vagy akár a kivitel legújabb inkarnációját, a C30-at. A többség tudatában - az enyémben is - "a" kombi mégis a V70-hez hasonló jellemzőkkel rendelkező modell, amelynek ősei a kocka alakú térkihasználás és a biztonság-alapú acélfelhasználás megtestesítői. Összegezve: a 140-es, a 200-as, a 700-as, a 850-es, a 900-as sorozat, valamint az S70, S90 és az S80 kombi változatai (V70, V90, V70) viselték/viselik magukon azokat a jellegzetességeket, amelyek félreismerhetetlenül köthetők a márkához.
A V70-es is megkapta a Volvo-egyenorrt, oldalról viszont összetéveszthetetlen
A Volvo kombi hosszú, vagy inkább nagyon hosszú, alig van vége. Az orra... hm... az orra... nagy. Ötödik ajtajának vonala nem próbál belesimulni a tetőív folytatásába, hanem lecsapja a farát, majdnem derékszögben. Szembetűnő a csomagtartó, amely tényleg tetőig pakolható, és nem üti ki a szélvédőt a szék lába, ha lecsukjuk az ajtót. Ebben a traktusban a nagy üvegfelület még tágasabb térérzetet ad, ez az utóbbi évek áramvonalasabb modelljeire is jellemző maradt. A Volvo kombi szögletes. Igaz, az S80 kiszélesített vállaival és gömbölyített vonalaival már eltávolodott ettől a hagyománytól. Ízlés kérdése, én magam kedveltem ezt a sarkos kialakítást, leginkább a 850 Estate vonalaiban. Ráadásul ez lett 1995-ben a Volvo-modellek híres - és mostanság kimúló - R-változatának bevezetője: a sárga T-5R Estate 240 lóerős, öthengeres turbómotorjával hét másodperc alatt gyorsult százra.
Kombiból versenyautó |
Mi nem változik a világban? A nagy Volvo-kombi szerethető tulajdonságai érinthetetlen szentségként megmaradtak. A májusban felfrissített V70 imponáló jelenség, nemcsak méretei folytán. Elölről és oldalról felettébb megnyerő látványt nyújt arányos és masszivitást sugárzó alakjával. Hátsó nézete a szemlélődőket a lámpaforma miatt oszthatja meg, talán annak alsó kiszélesítése miatt. Beülve megtapasztaljuk az elsőrangú kényelmet, ami a tágasságon kívül a sofőr keze ügyébe eső kezelőszerveket és az utasok minél jobb kiszolgálását jelenti, akár olyan apró elemmel is, mint a középső oszlopokba épített szellőzőnyílások. Pozitívum a Volvo-filozófiában, hogy nem akarják az alapvetően fontos biztonsági és egyéb elemeket külön kifizettetni. Ha egy autóba öt utashoz szerintük x számú légzsák és öt darab övfeszítő kell, akkor annyi van benne alapáron. Ha szerintük is fontos a gyerekzár és a ködfényszóró, akkor az ügyfél ne fizessen érte külön. Ha magyar piacon adnak el, akkor a fedélzeti üzenetek is magyarul jelenjenek meg, ingyen. Vagyis, csináljunk üzletet, de ne úgy, hogy a vevő metálfényt vegyen oldallégzsák helyett.