Felkészültség, nyugalom - vezetés hóban

Havazással köszöntött ránk az új év. Az ünnepi hóesés hétköznap komoly fennakadást okozott volna, pedig a katasztrófahelyzetet leszámítva a hóval borított utak is járhatók - felkészített autóval és felkészült vezetővel. Végigvesszük a legfontosabb tudnivalókat.

Tavaly megúsztuk hótakarítás nélkül. 2008-ban elő kell venni a kefét és a jégkaparót

Úgy tűnik, idén ismét havas tél lesz, nem árt tehát átismételni a téli autózással kapcsolatos tudnivalókat. Kezdjük mindjárt a legelején, a reggelnél. Egy hideg téli felkelés után általában sok mindent szívesen csinálna az ember, de legkevésbé sem szeretne a rideg időben az autójáról havat, jeget kaparni, pedig nagy szükség van erre. No nem azért, mert csak mazochista ceremóniák űzik el a gonosz szellemeket az autóról, és így biztosan megússzuk a koccanásokat. Sokkal inkább azért, mert a jó kilátás, a láthatóság a közlekedés egyik alapelve.

Ha az autó ablakai havasak, jegesek, akkor azt el kell távolítani. Nem csak csíkokban kell jeget kaparni, hanem az ablak teljes felületén. A lámpákat, irányjelzőket szintén meg kell pucolni, de ezzel még mindig nem vagyunk készen. Az autó tetejéről, a motorház- és csomagtértetőről is le kell seperni a havat; a tetőn hagyott hóréteg ugyanis felolvad, egy fékezéskor pedig lezúdulhat elénk az összes, ezzel pillanatokig megakadályozva a kilátást. Az sem szerencsés, ha menet közben a mögöttünk haladóra fújja a menetszél a kocsi hósapkáját. Takarítás közben érdemes beindítani az autót, így belül sem képződik pára, a belülről melegedő ablakok pedig segítik a kívülről történő tisztítást. Célszerű az ablaktörlő lapátot néhányszor finoman odaverni a szélvédőhöz, ugyanis ha ez jeges, nem töröl rendesen.

A jó, biztonságos vezetés második alapfeltétele a megfelelő üléspozíció. Hatalmas, feszülő kabátban előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben a ruházattól nem tudunk kellő gyorsasággal reagálni. Az üléspozíció alapja az, hogy megfelelően üljünk be az ülésbe, a fenekünket ne csúsztassuk előre. A leggyakoribb vészfékezési hiba ugyanis az, hogy a vezető nem tudja, vagy nem nyomja ki megfelelő erővel a fékpedált, ezért a fékezés ideje alatt nem áll fent a teljes fékerő. (Ennek a kiküszöbölésére találták ki a vészfékrásegítőt.) Amennyiben nem ülünk rendesen megtámasztott derékkal az ülésben, fékezéskor a csípőnk hátrafelé is mozog, így nem tudunk megfelelő erőt kifejteni a pedálra. Az ülést tehát úgy kell beállítani, hogy amennyire lehet, hátul üljünk benne, és annyira húzzuk előre, hogy minden pedált hajlított lábbal teljesen ki tudjunk nyomni. Ha ez is stimmel, a kormányt olyan a magasra kell állítani, hogy bárhol fogjuk meg, ne kelljen teljesen kinyújtani a karunkat (a pontos beállításról korábban írtunk).

Könnyen szalagkorláton vagy árokban végződhet az autózás, ha nincs kellően felkészítve a kocsi vagy a vezetője

A téli, csúszós aszfalt legnagyobb veszélye, hogy sokszor nem látszik, az út csak vizes vagy tényleg lefagyott. Éppen ezért mindenkinek azt ajánljuk, ha eltérő kinézetű burkolathoz ér, csökkentse a sebességet. Ilyenkor érdemes egy rövid, óvatos fékezéssel kipróbálni, megvan-e a megfelelő tapadás. Lehetőleg ne az autópálya belső sávjában kísérletezzünk, miközben hátunk mögött egykilométeres sor kígyózik.

Ha csúszós felületre érünk, érdemes észben tartani, hogy a legfontosabb a higgadtság: kerüljük a hirtelen mozdulatokat! A tűlzott pedálkezelés szinte minden esetben tapadásvesztéssel jár, de a túl nagy kormánymozdulat hatására is elkezdhet orral csúszni az autó. Ez az alulkormányozottság. Ez a jobbik eset, ugyanis az ilyen állapotban lévő autót könnyebb megfogni. Tapasztalatok szerint azonban erre a helyzetre a sofőrök rosszul reagálnak, hiszen mikor azt érzik, az autó nem fordul, csak egyenesen csúszik, akkor még inkább rákormányoznak, pedig ezzel tovább rontják a dolgot. Ilyenkor a kormányzás szögén vagy ne változtassunk, vagy kicsit vegyünk vissza, ezzel ugyanis hamarabb helyreállítható a tapadás. Egy kis lassulás után ugyanis elképzelhető, hogy ugyanazzal a kormánymozdulattal már fordul az autó, miközben, ha még jobban rákormányzunk, biztosan nem teszi ezt meg.

Autósmozi: Tanuljunk vezetni! 1. rész - Elindulás, fékezés, téli gumi

A kanyarodás közben találkozhatunk azzal a jelenséggel is, hogy az autó fara kezd el csúszni: ez a túlkormányozottság. Ez a fajta megcsúszás a veszélyesebb, hiszen egy ilyen csúszást elkezdő autót nagyon pontosan kell megfogni ahhoz, hogy ne csapódjon át a másik irányba. Ilyenkor a csúszásnak megfelelő irányban kell ellenkormányozni, de csak addig, míg az autó meg nem áll a csúszásban. Amint megvan, gyorsan vissza kell tekerni egyenesbe, így elkerülhető, hogy a másik irányba még nagyobb lendülettel csapódjon ki az autó. Ezt egyszerűbben úgy is szokták magyarázni, mindig arra kell kormányozni, ahová az ember menni akar. Az ember mindig oda kormányoz, ahová menni akar.

Autósmozi: Tanuljunk vezetni! 2. rész - Alul- és túlkormányozottság

A vezetőnek tehát oda érdemes néznie, ahová el akar jutni, nem oda, amit ki akar kerülni. A túlkormányzottság állapotát a kézifékkel is elő lehet idézni, ezzel sokan télen vagánykodnak is. Attól azonban, hogy valaki egy 20 km/órával haladó autót kézifékkel be tud fordítani, még nem biztos, hogy egy kanyarban így megcsúszó autót az íven tud tartani. Ez általában az "átlagsofőröknek" nem szokott menni, így ezen helyzetek gyakorlása nem elvetendő kérdés. A legjobb, ha egy külön erre a célra kialakított tanpályán gyakorolják rántópados gyakorlattal, de egy teljesen sík havas terepen is nyugodtan lehet próbálgatni az összes megcsúszást.