A dízelek hajnala

Kockázatos dolog volna megnevezni az első dízelmotoros személyautó-típust, a jelöltek és a hőskor bemutatására viszont vállalkozunk.

A Mercedes-Benz 260 D motorja

Üzemanyag egyenlő benzin. Annak ellenére él ez a sztereotípia kitörölhetetlenül agyunk legmélyén, hogy az utóbbi években óriási iramban nőtt a dízel autók aránya itthon és Európa más országaiban egyaránt. Nem csoda, hisz legtöbben úgy nőttünk fel, hogy gyakorlatilag minden személykocsi normállal, szuperrel, extrával vagy keverékkel ment - dízelt csak a teherautók és a nagyon kevés nyugati modell tankolt.

Persze nemcsak a KGST országaiban dominált a benzin: Észak-Amerikában még ma is egzotikusnak számít a nyersolajjal hajtott személyautó. A kutak tábláján gyakran feltüntetik - nemritkán egy teherautó rajzával -, ha nem csak benzint lehet tankolni. Nem csoda, hogy az utóbbi években is csak néhány gyártó - a Jeep, a Mercedes-Benz, a Volkswagen - merészkedett erre az alig létező piacra.

Mercedes-Benz W138 260 D Landaulet

Sokáig Európában sem számított gyakorinak a dízelmotoros kocsi. A gyártók tekintélyes része csak a hetvenes években dobta piacra "alternatív üzemanyaggal" hajtott modelljét: az Opel például 1972-ben debütált a Rekord D 2100 Diesellel, a Volkswagen pedig 1976 szeptemberében a másfél literes dízel Golffal. Ennek tükrében nem tűnik valami régi dolognak az "öngyújtós" személyautók gyártása - pedig már az 1958-ban megjelenő 403-as kombi Peugeot-ban, sőt a nála fél évtizeddel öregebb Fiat 1400 D-ben sem volt világrengető újdonság a dízelmotor.

Az első sorozatgyártású dízel személyautók még akkor jelentek meg, amikor nyugatról Hitler, keletről Sztálin jelentett egyre növekvő veszélyt Európára. 1935-ben járunk - abban az évben, amikor Perzsiából Irán lett, és megszületett Elvis Presley. És 1935-ben hunyt el André Citroën, annak a márkának az alapítója, amely magáénak vallja a dízel-elsőséget. Hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, van két másik trónkövetelő is a Mercedes-Benz és az azóta megszűnt Hanomag "személyében". Az biztos, hogy a franciák megelőzték a német márkákat, ám sokan vitatják, hogy a Citroën 11UD "Rosalie" valódi sorozatgyártású kocsi volt. Így hát megítélés kérdése, melyik autógyárat tartjuk világelsőnek.

Hanomag Rekord Diesel

A Hanomag Rekord Diesel és a stuttgarti 260 D típus hivatalos bemutatójára 1936 februárjában, a berlini autó-kiállításon került sor, bár dízelüzemű Mercedesek - és Citroënek - már 1935-ben közlekedtek. Ezeket a hivatalos bemutató előtti autókat taxisok használták - a dízelolaj akkor harmadával-felével olcsóbb volt a benzinnél. Persze maga a dízelmotor nem volt újdonság, hisz haszonjárművek már a húszas évek első felétől készültek ilyen erőforrással, a vasúti és vízi közlekedésben pedig már megszokott szerkezetnek számított. Elég csak a magyar Ganz-Jendrassik gyártmányokra gondolni. (E ponton érdemes megjegyezni, hogy Jendrassik György az Hispano-Suiza gyár felkérésére is tervezett dízelmotort.)

Kísérletek régebben is voltak, ám valódi eredményt csak 1935-ben tudtak felmutatni a gyártók. Korábban a dízelmotorok gyakorlatilag alkalmatlanok voltak személyautók hajtására, így a harmincas évek közepén az újfajta erőforrás bevezetése korántsem volt egyszerű vállalkozás. Az alacsony üzemanyagár önmagában nem lett volna elég a sikerhez - megfelelő szintű komfort és elegendő teljesítmény kellett ahhoz, hogy ne fulladjon kudarcba a próbálkozás. No és persze a szerény üzemanyag-fogyasztás is fontos szerepet játszott, és nem csupán a költségoldalon. Akkoriban jóval kevesebb kút működött, és sok helyen nem is tartottak dízelolajat - ezért egyáltalán nem volt mindegy, hogy egy teli tankkal mekkora távolságot lehet megtenni.

Citroën 10AL Rosalie (1934)

A gyárak számítása bejött, és bár tömegtípusokról ekkor még nem beszélhetünk, ezek a modellek megalapozták a dízelek második világháborút követő évtizedekben kiteljesedő karrierjét.

A három úttörő típus legfontosabb adatai
A Mercedes-Benz 260 D-t soros négyhengeres, 2545 cm3 lökettérfogatú dízelmotor hajtotta eleinte három-, később négyfokozatú váltón keresztül. A teljesítmény 34 kW (45 LE) volt, a bő másfél tonnás jármű körülbelül 95 km/óra tempóra volt képes.

A Hanomag Rekord Diesel Typ D 19 A orrába soros négyes, 1910 cm3-es hajtóművet szereltek, amely tíz lóerővel volt gyengébb a stuttgarti motornál. Negyedik fokozatban a kocsi megközelítette a 260 D sebességét.

A Citroën 11UD "Rosalie" 1766 cm3-es motorja szintén soros négyhengeres konstrukció. A teljesítmény félúton volt a Hanomagé és a Mercedesé között, a végsebesség 85 km/óra körül alakult.