A tehenek nem tudhatják, de az Insignia rögtön a forgalmazás indításakor hétféle Euro 5-ös motorral lesz kapható
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Mesterien építette fel a General Motors a Vectra-utód Insignia bemutatását: először jöttek a kémfotók, aztán a gyári kémfotók, egyszer csak a hivatalos sajtóanyag, majd az Opel rüsselsheimi Design Centerében testközelből is megismerhették az autót az újságírók. De szigorúan csak a nézelődést engedélyezték a gyáriak, minden fotózásra alkalmas masinát elkoboztak a bejáratnál, nehogy a kelleténél többet tudjon meg a középkategóriás nagyágyúról a piac. A teljes kitárulkozásnak júniusban még nem érkezett el az ideje, erre egészen októberig kellett várni.
A nemzetközi bemutatóra valóban festői környezetben, Salzburg környékén kerítettek sort, hegyi szerpentineken és kiváló minőségű utakon bizonyíthatott az Insignia. Elméletben itt találkozhattunk volna először a német rendszámos újdonságokkal, ennek ellenére hogy, hogy nem, már egy héttel korábban, a Lisszabon és Porto közötti autópályán is találkoztunk egy spanyol rendszámú Insigniával.
Meglepődtem akkor, aztán akkor is, amikor az egyik gyári illetékestől megkérdeztem, mégis hogyan lehetséges ez. Olyan őszintén kerekedett el a szeme, hogy abból világossá vált, fogalma sincs, hogy történhetett mindez, de a papírformának megfelelően, rutinból a kereskedőkre kente az egészet. Valaki bizonyosan azelőtt indult európai körútra az új modellel, hogy erre engedélyt kapott volna - van ilyen.
Meglepetése érthető, hiszen nem sokkal később arról beszélgettünk, hogy a legfőbb piacokon, így Német-, Francia- és Olaszországban is csak november vége felé indul az értékesítés, nekünk magyaroknak pedig 2009 elejéig kell várnunk. A gyári prezentációkon számtalanszor elhangzott, hogy az Insignia "nagyon kedvező" és "versenyképes" áron kerül majd a szalonokba, s mint utóbb kiderült, ehhez valóban próbáltak ragaszkodni a magyar árlista kialakítása során is.
Az Opel teljesen megújította a belteret, müszerfal, középkonzol, minden átalakult
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Mielőtt azonban beülhettünk volna az autókba, tömörített formában végighallgattuk ugyanazokat az előadásokat, mint Rüsselsheimben. A formatervre még mindig nagyon büszkék a központban, a bemutató mottója ezért az "Amikor a szobrászművészet találkozik a német precizitással" lett. Ahogy Németországban, Ausztriában is kismilliószor hangzott el, hogy az Insignia mindenféle csúcstechnológia mellett csúcsdizájnnal is büszkélkedhet, melynek kialakításába nyilván eurómilliókat öltek.
Kiderült, hogy az Insignia kategóriája, a népes D-szegmens minden autógyártó számára kiemelten fontos, az európai piacon eladott autók tíz százaléka ugyanis innen, középről kerül ki. Számokra átfordítva ez évi 2,4 millió autót jelent, kulcsfontosságú tehát, hogy itt egy gyártó jól szerepeljen. Az Opel nem lehetett elégedetlen a Vectra eladási adataival, a modell nem teljesített rosszul, mégis az a döntés született, hogy teljesen új modell kell, méghozzá teljesen új névvel. A GM így hangsúlyozza, hogy itt nem csupán egy utód piacra dobásáról van szó, az Insignia egy új koncepció, egy teljesen más világ.
Az Insignia az Opel jelenlegi palettáján a zászlóshajó szerepében tündököl, egyszersmind egy új irányzatot is jelent: a jövő Opeljei is valahogy így fognak kinézni. Ez nem is feltétlenül baj, hiszen ahogy Holger Weyer főtervező hangsúlyozta, a folyamat onnan indult, hogy valaki kimondta: a messze földön híres német precizitással szerelt autók ne csak tökéletes minőségűek legyenek, élettel is meg kellett tölteni a fémet.
A Vectra múltjába visszalapozva folyamatos innováció érhető tetten, a katonás, szögletes modellt elegánsabban rajzolt váltotta, mire megérkezett a valóban sportos és tudatos tervezést sejtető Insignia. Talán csak elölről mutat kicsit furcsán, az orrkialakítás mintha még Weyernek sem tetszene igazán. Mással legalábbis nehezen magyarázható rövid előadása arról, hogy az új, gazdagon krómozott emblémával díszített front azért lett olyan, amilyen, mert a gyalogosvédelmi előírásokat is szem előtt kellett tartani. Micsoda meglepetés: állítólag minden dizájner utálja ezeket.
Insignia az előtérben és a háttérben is. Új Opelek lepték el az osztrák hegyeket
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
A mérnökök nem spóroltak semmivel, az autó hosszában több mint húsz centit nőtt, a 4,83 méteres hosszúság már-már BMW-s méret. Az Opel becsületére legyen mondva, a bemutatón meg se próbálta az Insigniát a bajorokhoz hasonlítani, a márka kizárólag saját ellenfeleinél szeretne jobb lenni. A formatervet egyébként három hangsúlyos, nevet is kapott motívum uralja: a karosszériába vasalt látványos élek lennének a "blade feature", a motorháztetőtől az övvonalig húzódó, többszintes lépcső a "waterfall", míg a mindenhol visszatérő, még a logóban is megtalálható megoldás a "wing design".
A szárnyas alakzat leglátványosabban az első ajtókon, egészen a hátsókig nyújtózkodva jelenik meg, ezek a domborítások különösen vagánnyá teszik az Insigniát. Semmi unalmas, lapra préselt dizájn, az élek valóban élettel töltik meg a karosszériát. A szárnyak a fényszórókba is betolakodtak, a keveset fogyasztó, led-technológiás nappali fénysor is ilyen alakot formáz, továbbá ott a modellazonosító a kecses hátsó lámpákban is. A teljesen áttervezett beltérben, a műszerfalon és az ajtókon is megjelenik a szárnyforma, ami azért is jó, mert a Vectra illetve Insignia ezzel végre szerethető személyiséget kapott.
A kupés sziluett miatt a beltérben volt min dolgozniuk az illetékeseknek, valahogy meg kellett oldaniuk, hogy a szépen eső tetővonal miatt ne legyen kisebb a térérzet. Mindent megpróbáltak, a középkonzolt például harminc százalékkal előbbre tolták, a hátsó üléssort lejjebb tették, de a siker így is csak felemás. A teljesen megújult kezelőszervek és műszerfal mellett kicserélték a háttérvilágítást is, a régi az Opel szerint túl agresszív és tolakodó volt, az új viszont nemcsak a szemnek jó, hanem kevesebbet is fogyaszt. Sport üzemmódba kapcsolva a világítás még halványabb, nehogy elterelje az útról a figyelmet.
Apropó, Sport mód. Az Opel vadonatúj futómű-rendszert fejlesztett az Insignia számára, melynek neve Flex Ride. Az egység teljesen elektronikus és alkalmazkodó, a körülményekből felismeri, éppen milyen módba is kell váltania. A gyár ezt egy tesztpályán, preparált Insigniákkal prezentálta is, az autókra PDA volt kötve, mely tulajdonképpen a szoftver aktuális állapotát mutatta a kijelzőn. A rendszer felismeri a kanyarodást, a krúzingolást vagy a vadulást, s mindig ezekhez igazítja a rugózás mértékét.
A motorháztetőtől az övvonalig folyamatos a lejtés, a motívum neve "vízesés"
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Az instruktor szájából többször elhangzott, hogy ne nyomogassuk a Sport és a Tour gombot, hiszen, ahogy ő mondta, teljesen felesleges, az autó tudni fogja, mire van szükségünk. Ahhoz, hogy a kijelző vörösre váltson és így jelezze a sportmódot, 70-nel kellett végigmenni szűk kanyarok sokaságán, mellyel a peres, széles gumikkal nem is volt igazán gond. Nem biztos, hogy a kisebb, ballonosabb szériagumikkal is végig merném csinálni mindezt, a technika mindenesetre működött, befordultunk, a rendszer pedig boldog lehetett, mert kapcsolhatta a sport módot. Az instruktor ugyan az egyik kanyarban, a pályán rengeteg kavicsot hagyva majdnem eldobta a saját Insigniáját, de aztán csak sikerült neki is befejeznie a pályát.
A kijelentés viszont - mely szerint a Flex Ride mindig tudja, mit kell tennie -, felveti, hogy a beltérbe esetleg csak parasztvakításból került Sport és Tour gomb. Féligazságnak mindenképp megáll a kijelentés, mert azért hozzá kell tenni, hogy a különböző módok a futómű mellett egyéb beállításokat is módosítanak, így élénkebb lesz a gázreakció, közvetlenebb a kormányzás, az automata váltós kiviteleknél pedig feljebb kerülnek a kapcsolási pontok. Ezek nagy része egyébként a menüben állítható (legyen vagy ne legyen), ami a technokraták számára izgalmas fejlesztés lehet.