Százzal, szirénázva a belvárosban

Közel hetven balesetet szenvedtek el tavaly a mentőautók Budapesten. Jellemzően akkor ütköztek, amikor a megkülönböztető jelzést használva száguldottak egy-egy súlyos esethez, és emiatt áthajtottak a piroson. Ilyenkor a KRESZ szerint mindenkinek el kell engedni őket. Fogtuk a kamerát, és beültünk egy szirénázó, Budapest belvárosában százzal bevetésre igyekvő rohamkocsiba.

Sok autós zavarba jön, ha közeledik egy rohamkocsi
(A képre kattintva megnézheti, mindez milyen eredménnyel járhat.)

A saját felelősségére ül be a rohamkocsiba - gyakorlatilag ez a mondat volt a lényege annak a dokumentumnak, amelyet kötelezően alá kellett írnunk az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) központjában, mielőtt beültünk a sérülthöz induló mentőbe. Tavaly hatvankilenc balesetet szenvedtek el csak Budapesten a mentőautók, amelyek piroson áthajtva, záróvonalat átlépve, a szembejövő sávban - vagy ahogy éppen a leggyorsabban tudnak haladni - száguldanak a városban. "A kékfényes közlekedés kritikus" - halljuk az egyik mentőautó vezetőjétől. Reggel 6 óra 30 van, az OMSZ Markó utcai garázsában kezd a nappalos műszak. Nem kell sokáig várni az első riasztásra.

"Érd, négyéves gyerek magára rántott egy fazék forrásban lévő levest" - halljuk a rádión, szaladunk a kocsihoz. Juhász János a gépkocsivezetőnk, tizenhét éve vezet mentőautót a fővárosban, az ő feladata kamerával rögzíteni a mentősök munkáját. Eddig soha egyetlen koccanása sem volt. "Ez nem számít, lehet, hogy egy óra múlva lesz" - mondja nyugodtan. Behuppanunk a Mercedes-Benz Vitóba, jelentés a rádión, majd a sofőr bekapcsolja a visító-villogó szirénát, és lendületesen ráfordulunk Budapest egyik legszűkebb és legforgalmasabb többsávos útjára, a Nagykörútra.

A reggeli csúcs már elkezdődött, a Teréz körút tele autókkal és Combinókkal, a megállókban utasok bámészkodnak. János gázt ad, egyenesen a pirosnál várakozó két sor kocsi közé hajt. Hely sehol, de egy pillanat alatt két irányba elmozdulnak - csatornát nyitnak - az eddig a lámpa sárgáját váró autók: rá a zebrára, fel a járdára, be a kereszteződésbe. Épphogy, de megállás nélkül és ide-oda lavírozva átvágunk közöttük. A sofőrök figyeltek a tükörbe, ezúttal senki nem akadályozta a mentőt.

Ült már rohammentőben? Itt az ideje!

János szerint nincs ez mindig így. A mentősök négy kategóriára osztják maguk között az úrvezetőket. Vannak, akik megijednek és leblokkolnak, ha a megjelenik mögöttük nagy sebességgel a szirénázó rohamkocsi. A második csoport ennek pont az ellenkezője: ezek azt játszanák, hogy meglépnek, ám János szerint csak száz-kétszáz méterig tudnak a mentő előtt gyorsulni, mert aztán bedugulnak, előttük ugyanis nem nyílnak szét a várakozó kocsisorok. A következő kategória szándékosan nem ad elsőbbséget, "állj be te is a sorba", üzenik, míg a negyedik csoportba a nemtörődöm emberek tartoznak, akik szerint oldja meg a dolgot a mentős ahogy akarja. Ők haladnak a maguk tempójában.

Tényleg másodperceken múlhat az élet

"És kik azok, akik a KRESZ szerint megadják az elsőbbséget?" - kérdezzük. "Az osztrákok, meg a németek" - feleli vezetőnk, majd hozzáteszi, hogy egy picit azért túloz. Vegyes a kép, amit tapasztalunk a mentőautóban ülve. Az autósok többsége egyértelműen jól reagál, az indexszel jelzi, hogy tudja a dolgát, és félre is húzódik. Sajnos azonban minden második, harmadik kereszteződésben akad valaki, aki érthetetlen módon akadályozza a mentőt.

Amint megjelenik a mentő, már nem a luxusterepjáró az utak királya

Előbb egy nyakkendős férfi 5-ös BMW-je áll be elénk egy kereszteződésben, majd a sávunkban haladó Trabantos tekergeti a fejét a saját visszapillantója felé, láthatóan nem tudja eldönteni, hogy menekülni próbáljon, vagy félre állni. Ezek a szituációk mind megoldódnak négy-nyolc másodperc alatt, de ha egy mentőt egy tizenöt kilométeres út harminc-negyven kereszteződéséből csak minden harmadikban tartja fel valaki öt-öt másodpercre, az is egy perc veszteség. És az indokolatlanul sok. "Ha egy gázmérgezetthez, vagy egy eszméletlen baleseteshez megyünk, az ő életben maradását minden másodperc befolyásolhatja, nem hogy a percek" - mondja János.

Szemben a villamossal

Eközben száguldunk tovább a Nagykörúton, a fejünk fölött harminc centiméterrel felszerelt, és 120 decibellel visító sziréna dallamát minden egyes utolért autónál, minden egyes kereszteződésben módosítja a mentős. A leginkább rizikós közlekedési szituációkban pedig úgy kapcsolgatja a műszerfalon a gombokat, hogy együttesen két eltérő frekvenciájú hang hívja fel a közlekedők figyelmét a közeledő mentőre.

Pontosan százzal vágtázunk az Erzsébet körúton a villamos pálya mellett a belső sávban, amikor János egy határozott kormánymozdulattal balra irányítja a mentőt, átrántva a járművet a síneket a közúttól elválasztó sűrű betongömb-soron. A Mercedes futóműve brutális hangot hallat, de egy pillanattal később már stabilan közelítünk a sínen a villamosmegálló felé. A sávunkban áll egy Combino, éppen leszállnak az utasok, így mi még jobban balra húzódunk, a szembejövő villamos pályájára. A villamosok végénél kivétel nélkül mindig lassít a vezetőnk, mint mondja, a megállókban bárki kiléphet a hosszú jármű takarásából.

A villamosok végénél kötelező lassítani

Valószerűtlenül rövid idő alatt és látszatra simán vágunk át mindenen, miközben a szíve mindenkinek hevesebben ver. János azt állítja, tizenhét év után is tele van ilyenkor adrenalinnal. Mi is hasonlóan érzünk, az ő izgalmából azonban csak annyit látunk, hogy végtelenül koncentrál. Hol a saját sávunkban nyomulunk, hol a síneken, hol a szembejövő sávban, de járdaszigeten és a csíkos, járműforgalom elől elzárt területen is is haladunk, amikor kell. Mivel nem a rendesen közlekedő járműtömeg ritmusával megyünk, úgy tűnik, mi minden egyes kereszteződéshez pont akkor érünk, amikor piros a lámpa.

A kritikus kereszteződések

A budapesti mentősök számára a leginkább kritikus közlekedési szituációk a nagy forgalmú, soksávos utak kereszteződései. Ennek egyszerű oka van: ezekben halad a legtöbb, és legtöbbféle méretű jármű, és az egyik irányból mindig ömlik a járműtömeg. Ráadásul a belvárosi utakkal ellentétben itt már kamionok is közlekednek, és könnyen eltakarhatják a mentőket a többi autós elől.

Ilyen kritikus kereszteződés a Kerepesi út-Hungária körút találkozása, ahol egy nyolcsávos utat keresztez egy hatsávos. Emellett különösen balesetveszélyes hely még a Hungária körút-Üllői út, a Ferenc körút és az Üllői út találkozása, valamint a Nagykörúton a Blaha Lujza térnél a Rákóczi út és az Erzsébet körút kereszteződése. Éppen az utóbbi felé közelítünk. János lassít, átállítja a sziréna hangját, az autósok veszik az adást: ha nem is simán, de átvágunk a csomóponton, csakúgy, mint az előttünk álló többin is.

Érkezés, indulás, rohanás egész nap

A város peremén és azon túl már folyamatosabban haladunk, kevesebbszer kell a fékre lépni, mivel a többi közlekedőnek is tágasabb a tér a lehúzódásra. Megérkezünk a címre, a ház előtt már ott áll egy Mercedes-Benz Sprinter rohamkocsi. Ahogy az induláskor elfelejtettük bekapcsolni a karóránk stopperét (pedig készültünk rá), ugyanúgy elfelejtjük a megállás után megnézni a mentőnk lemezfelnijének peremét (pedig a betongömbös ráhajtáskor feljegyeztük a feladatot). Zúg a fejünk a szirénától és mindattól, amiben részünk volt.

Befut a "gyerekmokos kocsi" is. A "mok" a mentőorvosi kocsit jelenti, egy Ford Focus kombi az sofőrrel és gyerekorvossal. Utóbbi beszáll a rohamkocsiba, a rövid ideig nyitott ajtón át gyereknyöszörgés hallatszik ki, majd sírás, amikor kilép a mentőből az édesanya. A fiatal nő a ház kapujában aggódó nagyszülőkhöz lép, és elcsukló hangon csak annyit mond: "ezt én nem bírom nézni".

Sofőrünk visszajön a mi kocsinkhoz, és közli, hogy harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a pici, ez a legsúlyosabb. Beszállunk, és nyugis tempóban indulnánk vissza a központba, de megszólal a rádió. A 2-es főúton Gödnél hatalmas karambol történt, a forgalmas főutat is lezárták, a mentőhelikopter is útnak indult. János jelent a rádión, már a településen belül bekapcsolja a szirénát, és rátapos a gázra.

Általában a mentős a hibás?

A KRESZ 28. § (1) a, pontja szerint "Az útkereszteződésben elsőbbséget kell adni minden járművel a megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó gépjármű részére". A mentősök annak tudatában hajtanak be a piros lámpás kereszteződésekbe - halljuk -, hogy ezzel a szabállyal mindenki tisztában van, de mégsem. A legtöbb mentős baleset ilyen helyzetekből adódik, és az OMSZ-től kapott tájékoztatás szerint általában a pirosba behajtó mentőst hozzák ki hibásnak. 2008-ban Budapesten 69 balesetnek voltak az elszenvedői mentők, ebből 44 alkalommal a hivatalos jelentés szerint a mentős hibájából.