Jó ránézni

Lassan klubot alapíthatnánk a blogolvasó Babetta-tulajdonosokból. Egyelőre nem tesszük, de szívesen közöljük Gilányi Richárd beszámolóját.

Sikerült hozzájutnom egy 72-es nagykerekű Babettához. Tíz évet állt egy padláson, utána kb. 2-3 évet a szabad ég alatt. A motorja nem forgott, vastagon belepte a kosz, elég siralmasan nézett ki. Eddig nem nagyon voltam Babetta-rajongó, de ez a típus megtetszett. A motort hazavittem, és nekiláttam életre kelteni.

Kivettem a motort és szétszedtem. A dugattyú úgy bele volt gyógyulva a hengerbe, hogy a hajtókar inkább eltört mint hogy megmozduljon. Miután kiszedtük a dugattyút, kezdődhetett az alkatrészszerzés és -felújítás. Hajtókarcsere, főtengely-centrírozás, csapágyak és szimeringek cseréje, tűszelep- és úszócsere, gyertya és gyújtásalaplap. Közben a vázat, tankot, kerekeket, kipufogót szétszedtem, és megtisztogatva összeraktam. A motor is kész lett, beszereltem, de az első napokban nem akart összeállni.

Nehezen indult, nem akart pörögni, fulladozott, bizonytalan volt az alapjárat. Nem adtam fel, és szépen lassan addig-addig állítgattam, hogy most már jó lett. Könnyen indul, meglepően jól megy (hidegen 39-40, melegen 45 km/óra körül).

A festése gyári, de már itt-ott elég viseltes, a képeken is látszik. Talán télen lesz idő lefesteni. A környéken nem láttam másik nagykerekű Babettát, és már majdnem örültem neki, hogy csak nekem lesz errefelé, mire a munkatársam megszerzett egyet, ami szintén sokat állt, de az pöccre indult, és azóta is megy.

Van, amikor mind a ketten azzal megyünk dolgozni, és amikor a két motort egymás mellé tesszük, jó rájuk nézni.