Japán úr az olasz izomagy ellen - Honda CB 1000 R és Aprilia Tuono 1000R összehasonlító teszt

Mindkét motor ezer köbcentis, csupasz, az áruk is nagyjából hasonló, ám ezeket leszámítva teljesen más karakter a Honda CB 1000 R és az Aprilia Tuono. A két népszerű típust a Mátra szerpentinjein eresztettük egymásnak, hogy kiderítsük, melyikük nyergében szebb az élet, és eldöntsük a nagy kérdést: V-kettes vagy sornégyes az igazi.

Hasonló karakterek, mégis teljesen más világ a két motor
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Bizonyára ön is elgondolkodott már azon, milyen motorok állnának egymás mellett a garázsában, ha ötöse lenne a lottón: egy városi szaladgálásra, egy pályázásra a nyílt napokra, egy túrázásra és egy szerelemből. Ez utóbbi szerepét nálam például egy Kawasaki ZRX 1200 Eddie Lawson replika töltené be, ám mielőtt még nagyon belemerülnénk az ábrándozásba, nézzük a szomorú valóságot: örüljünk, ha legalább egy agyonhitelezett motorra és a törlesztő részletekre futja. A kérdés tehát nem az, milyen motorokat kéne beszerezni, hanem az, hogy melyik az, amelyik a lehető leginkább kielégíti az igényeinket. Lehessen vele például kényelmesen ingázni a szürke hétköznapokon, élvezetes legyen vele a hétvége a Mátrában a haverokkal, és ne essünk le róla a fáradtságtól néhány óra után, ha egy kiadós túrázásra indulunk.

Tesztünk két főhőse tipikusan ilyen "kompromisszummotor", bár túrázásra kényelmesebb egy enduró, pályanapokra jobb egy sportmotor, városban praktikusabb egy robogó, de ha egyszerre kell mindenhol helytállni, akkor verhetetlenek. Bár külsejük, karakterük hasonlónak tűnhet, mégis teljesen más világ az alig másfél éve leleplezett Honda CB 1000 R és a 2005-ben bemutatott Aprilia Tuono, ám még mielőtt egymásnak esne a két motor, lássuk, mivel készültek a versenyre.

A piros sarokban: Aprilia Tuono 1000 R

Az olasz motorok rajongóinak nem kell bemutatni a Tuonót, hiszen már hosszú évek óta ott van a legjobb csupasz motorok bandájában. A jelenleg kapható generációt 2005 végén mutatták be, és azóta csak apróbb dolgokat finomítottak rajta, amiből már sejteni lehet, hogy hamarosan érkezik a legújabb változat, amely az új négyhengeres RSV4 blokkját örökli. Kissé éltes kora ellenére mégsem szabad leírni a Tuonót, hiszen gyakorlatilag egy levetkőztetett sportmotorról, az RSV 1000 R-ről van szó. Ennek köszönhetően csupa-csupa minőségi alkatrésszel találkozni rajta, mind a váz, mind a futómű és a fékek túlmutatnak azon a szinten, ami egy csupasz motortól elvárható. Az igazi gyöngyszem azonban az osztrák Rotaxtól származó V2-es blokk, amelynek teljesítményét 133 lóerőre fogták vissza, a 102 Nm-es nyomatékkal együtt azonban ez is több mint elegendő egy kiadós motorozáshoz. Tesztalanyunkról még annyit kell tudni, hogy nem egy hivatalos márkakereskedői tesztpéldány, hanem egy barátom megbecsült motorja, kétéves és alig hatezer kilométer van az órájában, csakúgy, mint a vadonatúj, de jóval többet foglalkoztatott Honda tesztmotornak.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek, futómű. Hengerűrtartalom: 998 cm3. Furatxlöket: 97 x 67,5 mm. Hengerek/szelepek száma: 2/8. Teljesítmény: 98 kW (133 LE) / 9500 fordulatnál. Nyomaték: 102 Nm / 8750 fordulatnál. Fékrendszer elöl/hátul: radiálisan rögzített 4 dugattyús Brembo fékrendszer, 2 db 320 mm-es tárcsával/ 2 dugattyús Brembo fékrendszer, 1 db 220 mm-es tárcsával.
Méretek, tömegek. Tengelytáv: 1410 mm. Száraz súly: 185 kg. Üzemanyagtartály térfogata: 18 l. Ülésmagasság: 810 mm.
Gumik: elöl 120/70 ZR 17, hátul 190/50 ZR 17
Ár: 2 799 900 forint

A kék sarokban: Honda CB 1000 R

Tessék megkapaszkodni már az elején: a Honda CB 1000 R igazából nem is japán motor, legalábbis ami a külsejét illeti, ugyanis olasz formatervezők vetették papírra a vonalait. Ami a technikát illeti, már ízig-vérig Honda, és akárcsak a Tuono esetében, itt is egy sportmotorból származik az erőforrás. A 2007-es Fireblade blokkját alaposan áthangolták, bár az eredeti 172 lóerőből "mindössze" 126 maradt, ám ami sokkal fontosabb, az a 8000-es fordulatnál jelentkező 100 Nm-es nyomaték, amellyel a V2-es Tuono szintjén áll. Tavaly már járt nálunk egy CB 1000 R, ám az idei, Tuonóval összecsapó tesztpéldány érdekessége, hogy megkapta a gyári "Special Edition" csomagot potom 150 ezer forintért, ami alcantara üléshuzatot, egy hátsó szerelőállványt és egy karórát jelent még pluszban a motor mellé. Aki részletesebben is érdekel a Honda csupasz motorja, itt olvashatja el a tavalyi tesztünket, mert a továbbiakban csak az Apriliával összevetve fogjuk értékelni.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek, futómű. Hengerűrtartalom: 998 cm3. Furatxlöket: 75 x 56,5 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 92 kW (126 LE) / 10 000 fordulatnál. Nyomaték: 100 Nm / 8000 fordulatnál. Fékrendszer elöl/hátul: 310 mm dupla tárcsafék, négydugattyús (*kombinált háromdugattyús) féknyereg / 256 mm tárcsafék, kétdugattyús féknyereg. Futómű elöl: 43 mm-es fordított teleszkópvilla, fokozatmentesen állítható előfeszítés, nyomó- és húzófokozat, 120 mm rugóút. Hátsó futómű: Gázcsillapítású HMAS központi rugóstag, 10 fokozatban állítható előfeszítés és fokozatmentesen állítható húzófokozat, 128 mm rugóút.
Méretek, tömegek. Tengelytáv: 1445 mm. Menetkész tömeg: 217 kg. Üzemanyagtartály térfogata: 17 l. Ülésmagasság: 825 mm
Gumik: elöl 120/70-ZR17M/C (58W), hátul 180/55-ZR17M/C (73W)
Ár: 2 698 000 forint (+ABS - 200 000 forint + Special Edition felszereltség - 150 000 forint)

Külső

Ha a két motor egymás mellett áll, akkor látszik igazán, hogy a Tuono valójában egy meztelenre vetkőztetett sportmotor, míg a CB-ről már messziről süt, hogy eleve csupasznak tervezték. A Tuono oldalán mindenféle csövek, tartályok éktelenkednek, míg a Hondán ezeket szépen eldugták, sokkal harmonikusabb benyomást kelt. Ettől függetlenül a Tuono még mindig nagyon vagányul fest rovarszerű kis fejidomával, a kecses felnijeivel és a banánalakú lengővillájával.

A Tuono le sem tagadhatja, hogy egy levetkőztetett sportmotor

Ha néhány méterről szemléljük a motorokat, akkor a Honda sokkal kifinomultabb darabnak tűnhet. Minden részletet rafináltan megterveztek, gyönyörű formája van az élekkel szabdalt tanknak és a fullánkszerű kis farokidomnak, hogy az igazán hatásvadász félkarú lengővilláról már ne is beszéljünk. Egy kávézó előtt letámasztva garantált a hatás. Némileg változik a helyzet, ha leguggolunk a két motor mellé és apránként, közelről tanulmányozzuk át az alkatrészeket: nem kell hozzá sok idő, hogy észrevegyük, a Tuonón jóval több igényes megoldást és drágább alkatrészt találni. Az olasz paripán fémből vannak a fékcsövek, kormánylengéscsillapító van a fejidom alatt, színezett alumíniumkormányba kapaszkodhatunk, míg a Hondán - a gyönyörű alcantara üléshuzatot leszámítva -csupa tömegcuccot látni. Ezek apróságok ugyan, és lehet, hogy egy Honda CB-tulaj soha az életben nem fog morogni a részletmegoldások miatt, de ha egymás mellett áll az olasz és japán motor, már látszik, hogy a Hondánál nem adtak bele apait-anyait. Jó példa erre a két kormány felfogatási megoldása is: az Aprilia mart alumínium alkatrészei mellett szó szerint elszürkül a Honda.

Váz, futómű, fékek

A műszaki részleteket elemezgetve is a Tuono jön ki győztesnek, a fordított első villára szerelt radiális Brembo féknyergek mellett szinte komolytalannak tűnhet a CB hagyományos Nissin rendszere, de az igényes banán alakú lengővilla és az alumínium hídváz is elárulja, itt bizony egy kőkemény sportmotor van a felmenők között. Mialatt az Aprilia a kirakatba pakolja a technikai arzenálját, a Honda csak szép csendben mosolyog, pedig nincs oka szerénykedni: elöl rajta is fordított, minden paraméterében állítható villa feszül, ráadásul ugyanez a hátsó rugóstagról is elmondható. A CB vázából szinte nem is látszik semmi, pedig ugyancsak egy korszerű, alumíniumból készült megoldást alkalmaztak a japánok, az egyetlen igazán hivalkodó megoldás a félkarú lengővilla a dobócsillag formájú hátsó felnivel.

Fékek terén a Tuono messze a Honda előtt jár

Motor

Mindkettő ezres, de ezzel vége is a hasonlóságnak. Az Aprilia a kéthengeres motorok szerelmeseinek lehet jó választás V2-es blokkjával, amely - micsoda meglepetés - szintén az RSV-ből lehet ismerős, csak némileg áthangolták az olaszok. Tesztmotorunk 133 lóerős teljesítményén némileg javítanak még a motorhoz adott Akrapovic kipufogódobok, amelyek nem mellesleg gyönyörű orgánumot is kölcsönöznek a Tuonónak. Vérbeli kéthengeres dübörgéssel kel életre a két közel ötszáz köbcentiméteres henger, aki fogékony az ilyesmire, garantáltan libabőrös lesz a karja. A gyári kipufogóval szerelt Honda ismét csak szerényen a háttérben marad, hangját alig hallani a motor hasa alól kikandikáló szögletes kipufogónak, a Tuono dübörgése mellett olyan, mintha egy varrógépet indítanánk be. A 998 köbcentis Fireblade blokk olyan simán jár, hogy az már ijesztő, mintha nem is fémből készült hengerek mozognának a blokkban, hanem szilikonban áztatott szivacsok. Ez persze megint csak a látszat, a Honda 126 lóereje alig marad el a Tuono teljesítményétől, a nyomatékot tekintve pedig egy szinten állnak, ráadásul a CB már egy kicsit előbb, nyolcezernél leadja a maximumát.

Ergonómia

Ez a kategória csak szubjektíven értékelhető, hiszen mindenkinek más lehet jó. Nekem a Honda üléspozíciója volt kényelmesebb, olyannyira, hogy már az első néhány méter után úgy éreztem magam rajta, mintha része lennék a motornak. Hiába kéthengeres és ezáltal keskenyebb a Tuono motorja, a CB mégis vékonyabbnak tűnt a comboknál elkeskenyített tank miatt. A Honda után tűnt fel csak igazán, hogy a Tuono szemrevaló kormánya valójában túl széles és a lábtartók is sportmotoros magasságokba kerültek, pontosabban maradtak, így deréktól lefelé meglehetősen kényelmetlen. A mindennapok során egyértelműen a CB a kényelmesebb motor, a Tuonóval meg kell tanulni együtt élni, aminek szintén van egy bája. Mindkét paripán jól érezhetik magukat a langaléta motorosok, kucorogni egyiken sem kell, érdekes, hogy a Tuono jóval nagyobb motor benyomását kelti a széles kormányával és magasabbra szerelt műszerfalával, ezzel szemben a CB szinte elveszik alattunk. A szélvédelem terén a Tuonón egy hangyányival könnyebb az élet, ami azt jelenti, hogy 140 km/óra környékén kezdi a tankra kényszeríteni a rajta ülőt.

Hiába ultramodern a Honda digitális műszerfala, napsütésben nehéz leolvasni

A Tuono klasszikus kiosztású sportmotor-műszerfala mellett a Honda három LCD kijelzőből álló műszeregyüttese olyan, mintha egy űrhajóból szerelték volna át. Sajnos erős napsütésben a CB digitális fordulatszámmérőjét alig lehet látni, itt a Tuono tudott többet a kevesebbel. Rossz hír az utasoknak: egyik motoron sem kényelmes az élet a zsebkendőnyi hátsó üléseken, a Hondának azonban eszébe jutott, hogy két rejtett kis kapaszkodóval javítsa az utasok túlélési esélyeit.