Új erények - Opel Astra 1.4 Turbo teszt

Az új Opel Astra jóval drágább lett elődjénél, igényesebb utastere, gazdagabb felszereltsége, jobb futóműve és nem utolsósorban szebb formája miatt azonban mégis megismételheti a H-sorozat sikerét. A kínálat talán legjobb darabját, az 1,4-es benzines turbósat teszteltük. Persze hibáktól azért ez sem mentes.

Harmonikus formaterv. Amikor sok lesz belőle, már nem fog feltűnni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Végre egy Astra, amelynek az élénkpiros szín is jól áll. A korábbi, szögletes generációkat inkább fehérben és szürkében tudom elképzelni, ám az I-Astrán a feltűnő szín is jól mutat. Meg is nézték mindenhol. Többször eljátszottam, hogy leraktam egy forgalmas helyen, és a járókelők reakcióit fürkésztem. "Lehidalok, ez egy Astra", és ehhez hasonló vélemények hangzottak el nyálcsorgás közben, a forma tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeket. És valóban, nehéz lenne ma egy másik olyan kompaktot említeni, amely ennyire arányos, modern, és igen, kimondom, szép lenne. Pár év múlva, amikor már minden sarkon három áll majd belőle, valószínűleg elfelejtjük ezt, de ma még, amikor alig szaladgál belőle pár az utcán, jól esik ránézni.

Ügyesen leplezi valódi méreteit az Astra. Valójában hosszú, széles és magas

Szerencsére a legkisebb kerék is 16 colos lesz hozzá, így az 1,4-es területi képviselős alapverziók sem fognak számottevően rosszabbul kinézni, mint ez a 18-es felniken terpesztő Sport kivitel. Gömbölyű formája jól leplezi, mennyire megnőtt a modellváltással, a 17 centiméteres hossznövekedés azt jelenti, hogy ma ez a legnagyobb alsó-középkategóriás autó, a nagy rivális Golfnál például 22 centiméterrel nyúlik tovább. Szép az emelkedő övvonal és a lámpatestek formája, a sárvédők nem olyan túldimenzionáltak, mint egyes vetélytársaknál. Ügyesen oldották fel a nagy lemezfelületek sivárságát az Insignián is bevetett, hátsó ajtóba nyomott bumeráng alakkal, és a lendület a farnál sem fogyott el.

Jól áll neki a 18 colos felni és az ovális kipufogóvég

Kupésnak tűnik a tető esése, pedig csak a trükkös ablakok miatt látszik így, valójában nagy a fejtér a hátsó sorban is. Ennek viszont az volt az ára, hogy az inkább két, mint három személyre kialakított hátsó pad kissé alacsonyra került, és nem támasztja meg eléggé a combot, pedig az ülőlapja kellően hosszú. Nem javít a térérzeten, hogy az ablakok befelé dőlnek, és hátul már elég kicsik is, az ajtók pedig jó vastagra sikerültek. A hétcentis tengelytáv-növekedésből a hátsó utasok nem sokat érezhetnek, a lábtér csak átlagos, 180-185 centiméterig kényelmes, még jó, hogy a lábfejeket be lehet csúsztatni az első ülések alá. Aki ennél magasabb, már rosszul fogja érezni magát, főleg azért, mert a térde pont az első ülés egyik fémmerevítőjének fog ütközni minden fékezés alkalmával. Egy Kia Cee'dben jóval nagyobb a hely hátul, de még a Focus és a Golf is tágasabb a második sorban emlékeim szerint. Az is igaz, hogy az új Renault Mégane és a Mazda3 viszont szűkebb az Opelnél.

Hátul nem a legtágasabb, de azért szorongani sem kell átlagos magassággal

Elöl van hely bőven, az állítható combtámaszos sportüléseknél jobbat senki sem ad ebben a kategóriában, de a testesebbeknek már túl szoros lehet az oldaltartásuk. Az ülések és a kormány is nagyon széles tartományban állítható, könnyű jól elhelyezkedni, csak a kilátás nem tökéletes a vaskos A-oszlopok miatt. Kanyarban ezért jobbra-balra kell fészkelődni, mert a tükör elé beszorított kis háromszögablak bizony nem sokat segít abban, hogy észrevegyünk az oldalról érkező autókat, gyalogosokat. Hátrafelé még rosszabb a helyzet, a C-oszlop még szélesebb, a hátsó ablak pedig meglehetősen kicsi, emiatt ajánlott a 140 ezer forintba kerülő első-hátsó parkolóradart elsőként beikszelni az extralistán.

Az ortopéd sportülések talán a kategória legjobbjai

Aki először néz körül az utastérben, azt hiheti, hogy nem egy, hanem legalább két generációval újabb Astrában ül, akkora a javulás mind a formákat, mind a felhasznált anyagok minőségét illetően. Éjszaka a kilincsek és a váltó alól kiszűrődő piros hangulatfény már-már prémiumautós atmoszférát teremt, de világosban sem okoz csalódást a fontos helyeken puha műanyagokból, gondosan összeépített műszerfal. Lényegében az Insignia műszerei, kormánya, és kapcsolói köszönnek vissza, a középkonzol az Astrában még jobban is néz ki, mert a gombok kiemelkednek a síkból, hogy tapintásra is megkülönböztethetőek legyenek. Első látásra bonyolultnak tűnhet a 45 gomb kezelése, de pár perc után már rutinosan mozog rajtuk a kéz, és az is megszokható, hogy a központi forgótárcsának csak a krómgyűrűvel díszített pereme mozog.

Rengeteg gomb, fantáziadús formák és jó kidolgozás

Tesztautónkban a legdrágább, 280 ezer forintba kerülő, DVD-lejátszós, navigációval kiegészített prémium hangrendszer dolgozott, amely a fedélzeti menühöz hasonlóan természetesen magyarul írja ki az információit és a menüpontokat. Szépen, de nem különlegesen szólt, a pendrive-okat gyorsan felismerte és tartalmukat gond nélkül játszotta le. A valószínűleg előszériás, a német forgalmi engedély szerint kifejezetten tesztautóként forgalomba helyezett Astránkban érdekes hibajelenségeket produkált az elektronika. Egyszer megbolondult a központi, színes kijelző, villódzni kezdett, aztán teljesen elment a képe pár másodpercre, máskor a bal oldali hangfalak némultak el, hogy aztán pár pillanat és némi recsegés után újra tökéletesen szóljanak. Remélhetőleg a sorozatgyártású autókon ilyen hibák már nem fordulnak majd elő, a nyáron tesztelt Insignia kombiban például tökéletesen működött ugyanez az infotainment rendszer.