A jobban felszerelt példányok diszkrét krómdíszítést kapnak
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ne tévesszen meg senkit a kissé szokatlan név, valójában a Mégane szedán utódjáról van szó, amit némi orrhang kíséretében"flüansznak" ejtsünk, hogy garantált legyen a hatás. Francia neve és a Renault-embléma ellenére a Fluence egy igazi vegyes felvágott, hiszen a franciák mellett japán, koreai és török mérnökök is besegítettek a fejlesztésében. A padlólemez például a Mégane III-ból származik, a hátsó futómű és számos benzinmotor Nissan-fejlesztés, míg az autókat Brusában szerelik össze szorgos török szakemberek, pont azok, akik az elődmodellt is gyártották. Ezek után nem meglepő, hogy a Fluence összesen nyolcvan országban lesz kapható, ezeken belül Törökország, Oroszország, Ausztrália, a Közel-Kelet és Kelet-Európa jelentik a legfontosabb piacokat, de nem szabad megfeledkezni Koreáról sem, ahol már tavaly november óta kapható a nem túl fantáziadús Samsung SM3 néven.
Bizonyos szögekből már-már jól néz ki
Mindezek fényében talán már érthető, miért lett ilyen kellemesen semmilyen a Fluence külseje, hiszen nem csupán egy kontinens, de több földrész ízlésvilágának is meg kell felelnie: egy szöuli családapának ugyanúgy rá kell pörögnie, mint egy békásmegyerinek, ami valljuk be, nem túl hálás feladat. Persze mindezt pozitívan is fel lehet fogni, bankrablásra például keresve sem lehet majd jobb autót találni; ha leragasztjuk a Renault-emblémákat, nincs az a szemtanú, aki megmondja, hogy milyen járművel távoztunk, egy perc után már nem csupán a formájában, de színében sem lesz biztos. Tessék tehát alaposan megnézni a képeken látható pasztellszínű autót, hogy a teszt elolvasása után fél órával is legyen valami halvány emlék a külsejéről.
Kategóriájában kifejezetten nagynak számít a 4,61 méter hosszú Fluence, a Toyota Corollánál például mind hosszra, mind tengelytávra tíz centiméterrel tud többet, a Volkswagen Jettánál öt centivel nyúlik túl, míg 2,7 méteres tengelytávjával gigászi 12 centit ver német vetélytársára, így - méreteit tekintve - egyértelműen a középkategória felsőbb régiójába nyúlik. Egy családi szedánnál sarkalatos pont a csomagtartó mérete, és minő meglepetés, itt is jól teljesít a Fluence: 530 literrel lehet dicsekedni az ismerősöknek. Valójában 496 liternyi helyre tudunk pakolni, ennyi van ugyanis a csomagtérpadló fölött, míg a maradék valahol alul, a pótkerék környékén, vagy - felszereltségtől függően - éppen annak helyén lapul.
Méreteivel és 2,7 méteres tengelytávjával túlnyúlik a legtöbb konkurensén
Nemzetközi formatervező csapat ide vagy oda, az utastérben már egyértelműen francia dominanciát érezni, Cliókból, Mégane-okból és Lagunákból megismert műszerek, kapcsolók és formai megoldások köszönnek vissza, ami egy igen kellemes és ergonomikus utasteret jelent. Még az alapkivitelben is puha, jó minőségű anyagokat tapogathatunk, második szinttől már bőrkormányt tekergethetünk, és akinek ez a mániája, megnyugodhat: a belső ajtónyitó kilincs nem egy kályhaezüstre fújt műanyag, hanem egy kecses alumínium alkatrész, apróság ugyan, de sokat elmond a beltérről. Az utastér mérete meggyőző, mint széltében, mind hosszában van elég hely terpeszkedni, a hátsó sorban még a langaléták is úgy ülhetnek be, hogy lábuk nem ér hozzá az első üléshez, egyedül csak a fejtér lehet kevés 180 centis magasság fölött a hirtelen lejtő tetővonal miatt.
Ízléses formákkal és jó minőségű anyagokkal találkozni az utastérben
A Fluence magyarországi motorkínálata finoman szólva is letisztult, ugyanis a modellhez társított motorok közül mindössze három rendelhető itthon, igaz, hogy ez a három nagyjából lefedi a potenciális vásárlóközönség igényeit. Aki benzinmotorra vágyik, annak egy 1,6 literes, 110 lóerős motor áll rendelkezésére, míg a dízelpártiak egy 85 és egy 105 lóerős ugyancsak 1,6 literes dízel közül választhatnak. A kissé latyakosra sikeredett hazai menetpróbán az erősebb dízelt és az egyetlen benzinest is sikerült kipróbálni, forradalmi dolgok ugyan nem derültek ki a néhány kilométeres tesztút alatt, ám mind a dízellel, mind a benzinessel harmonikusan mozogott a Fluence, az átlagos igényeknek tökéletesen megfelelnek. A futómű hangolásán már néhány kilométer után érezni lehetett, hogy a kényelem és a komfort volt a vezérelv a fejlesztésnél, ami egy világautó szempontjából érthető, hiszen nagy a szórás az országok úthálózatainak minősége között - ha úgy tetszik, a mi kedvünkért ringatózik az autó, hiszen ennél több kátyúval, felgyűrt aszfalttal és úthibával garantáltan nem sok helyen kell majd megküzdenie a Fluence-nak.
A képre kattintva gyári képeket nézhet a Fluence-ról
A háromféle motorral és felszereltséggel választható Fluence hazai forgalmazása ezekben a napokban kezdődik, természetesen akciós árral meghirdetve, így jelenleg a legolcsóbb kivitel (Confort felszereltséggel, 1,6 literes benzinmotorral) már 3,59 millió forinttól elvihető, de a 85 lóerős dízel felára is mindössze 200 ezer forint, ami az egekbe szökő benzinár mellett erősen megfontolandó ajánlat. Nem elhanyagolandó részlet, hogy már a Confort nevű alapkivitel is meglehetősen jól felszerelt: biztonságtechnika terén például már mindent tud, amit a Fluence csak tudhat: blokkolásgátló, menetstabilizátor, kipörgésgátló, hat légzsák, pirotechnikai övfeszítők. A kényelmi extrák közül olyan dolgok is belefértek az alapárba, mint a központi zár, elektromos ablakemelők, manuális klímaberendezés, állítható magasságú első ülések, MP3-at is lejátszó hifi. Exception névre hallgat a középső felszereltségi szint, amely 300 ezer forintos felárat jelent. Ezért a pénzért 16 colos könnyűfém felniket, bőrkormányt és váltógombot, tolatóradart, elektromosan behajtható tükröket, digitális légkondicionálót és egy kis külső krómdíszítést kapunk. A kínálat csúcsát a Privilége szint jelenti, amely - az előbb felsorolt extrákon túl - lényegében csak egy beépített navigációval tud többet. Ezért a pénzért ekkora és így felszerelt szedánt jelenleg nem lehet kapni, így aki ebben a kategóriában keresgél, nem csinál rossz vásárt. Bankrablóknak meg egyenesen kötelező választás.