Az Alfa MiTóról eddig csak azt tudtuk, hogy a Mini vetélytársának szánták, de egyúttal a márka megmentése is céljai között szerepel. Ez egy igazán trendi kisautónak született, amely a Minihez hasonlóan legendává válna. Ennek megfelelően egy igazi zseni vonalait viseli, hiszen formatervét úgy találták ki, hogy a 8C Competizionére hasonlítson. Hasonlít is, csak egy kicsit pufi, bár a hölgyeknek várhatóan bejön ez a fajta töltöttgalamb-jelleg.
A MiTo ezzel együtt egyedi jelenség, de egy Alfánál a különleges forma alapvető elvárás is. Az olaszok azzal próbálták még feldobni, hogy ennél a modellnél jobban visszatekintettek a múltba. Felelevenítették a hagyományos Alfa-értékeket, és ebből próbáltak minél többet újra megvillantani a MiTóban is. A karosszériaformát ismét sikerült eltalálni, de talán még ennél is fontosabb volt, hogy az autó vezetése élmény legyen, hiszen egy olasz temperamentumos autónál ez fontos szempont, másrészt a legfőbb vetélytársnak, a Mininek ez az egyik erénye. Pont ezért nem csak a divatos külsejébe szerelmes nők, hanem a férfiak is szeretik.
Az 1,4-es benzines turbós változat már járt nálunk, nem találtunk benne sok kivetnivalót, bár azért megállapítottuk, hogy nem Mini. Az utastér a külsejéhez képest kicsit visszafogottabb, ráadásul az egyedi alfás jelleg valahol elvész. Túl sok a Fiat konszern más gyártmányaiból ismert kapcsoló és kijelző van a MiTóban, így nem elég egyedi. Ha a műszerfal teteje nem lenne ilyen alakú és karbonutánzatú, akkor nagyjából semmire nem emlékeznénk belőle, így sem fogott meg igazán. Már korábban is írtam, és nagyjából most is tartom, hogy ha a kormányon az Alfa-jel helyére a Fiat logóját tennénk, az is hihető volna - tehát a MiTo utastere számomra nem eléggé alfás.
Ettől még lehet szeretni: a felszereltsége egészen jó, az első ülések kifejezetten kényelmesek és jól tartanak, és nem túl magas embereknek hátul is elegendő a hely. A vezetése tényleg élmény, ehhez azonban először rá kell jönni valamire.
Amikor beültem és kikanyarodtam az első sarkon, azt hittem, ezzel az autóval jól átvágtak. Vagy az is lehet, hogy rossz, nem megy a turbó. Néztem, nem mutat-e valami hibaüzenetet. Hiába nyomtam a gázt, csak komótosan gyorsulgatott, semmi több. Pedig a száraz adatok sokat ígérnek, főleg az 1750-es fordulatszámon ébredő 320 Nm-es forgatónyomatékára lehet büszke. De hová tűnt? A kormány is olyan semmitmondó, bezzeg a fék harap. Nem volt jó vezetni, túl selymesen viselkedett, semmi izgalom.
És akkor beugrott a menetpróba: a MiTo legérdekesebb pontját elfelejtettem: hát ott a DNA kapcsoló! Ez hárombetűs rövidítés: dinamikus, normál és egy All weather elnevezésű mód, ami többnyire a téli napokon jó. A kapcsoló egyszerre változtatja a kormány rásegítését, a gázpedál érzékenységét, a rugózás feszességét, és az ESP programozását. Az 1,4-es turbós tesztautónál nagyon érződtek a különbségek - de mi a helyzet a dízelnél?
Itt is bevált a DNA-kapcsoló: a kismamás, takarékos kisautóból a Dinamic állásban előbújt a kisördög. Végre érzés volt a kormányzásban, és a gázpedál apró lenyomására is határozott gyorsításba kezdet a MiTo. Mintha új motort kapott volna; visszakapcsoltam normál módba, és kipróbáltam a padlógázt, amihez nagyon hosszú úton kell kinyomni a pedált. Kiderült, ekkor is képes huszáros hajrára, de ez a mód inkább a nyugodt vezetésre van. Néhanapján ez is tetszett, sőt biztos van, akinek a dinamikus mód nem hiányozna, de a fiatalos vásárlóknak biztos tetszeni fog ez a játéklehetőség.
Én leginkább ebben az állásban használtam az autót, hiszen így tényleg élmény volt vezetni. Sokkal jobban reagált, rugalmasabb volt, és kanyargós részeken is jobban követte az utasításokat. A motorról is kiderült, hogy egy kivételesen jó darab: erős, rugalmas, illik ebbe az autóba. A 6,5 literes vegyes átlag a sportos használat mellett kedvezőnek mondható, egyedül csak a motor hangja zavart néha egy kicsit.
A MiTo dízel tehát kellemes választás, de ettől még nem vennék ilyet. A benzines jobban tetszett, abban a vérpezsdítő menetteljesítmények mellé rendes motorhang is dukál. Jobban is megy, és nem sokkal eszik többet, miközben azért azonos felszereltség mellett 670 ezerrel olcsóbb. Persze a dízel MiTóra is szükség van, hiszen a Miniből is van dízel. A MiTo azonban olcsóbb, erősebb, igaz még nincs akkora neve, presztízse. Ettől függetlenül elgondolkoznék rajta, ha e két kocsi között vacillálnék. De aki az élményautót keresi a MiToban, annak csak a benzines ajánljuk.
Műszaki adatok |