Izgalmasan kezdődött a ralikrossz-Eb

Kiéhezett, bizonyítási vágytól fűtött versenyzők, látványos ütközetek, gyerekbetegségektől szenvedő új versenyautók, az amerikai csillag belépője, szárnyaló fiatalok az örökifjú veteránok ellen és tomboló nézők - röviden így lehetne talán összegezni a 2010-es portugál ralikrossz Eb-futam legfontosabb történéseit.   

Isachsen számára majdnem korán eldőlt a verseny

A hétvégén megkezdődött a Ralikrossz Európa-bajnokság 2010-es sorozata, az első futamot a portugáliai Montalegrében rendezték, a több mint ezer méteres tengerszint feletti magasságban fekvő Pista Automóvel de Montalegre pályán. A legtöbb versenyző vadonatúj versenyautóval képviseltette magát a nyitófutamon, így részben az új járgányok gyerekbetegségei, részben pedig a magaslati levegő jelentette nehézségek miatt a szokásosnál jóval több technikai meghibásodás hátráltatta a hétvége során a versenyzőket, köztük a divízió 1. címvédőjét, Sverre Isachsent és a divízió 2. tavalyi bajnokát, Knut Ove Borsethet.

Az új versenyautók teljesítménye és az idén várható erősorrend első jelei mellett a szurkolókat és a sportág szakértőit elsősorban Tanner Foust, a többszörös amerikai drift- és X-games-bajnok ralikrosszban való bemutatkozása tartotta izgalomban az új szezon rajtja előtt, valamint az, vajon a 18 éves szupertehetség, a divízió 1/A tavalyi bajnoka, Mats Lysen mire megy majd első Európa-bajnoki versenyén a csúcskategóriában, a divízió 1-ben.

Jernberg ezen a hétvégén megállíthatatlan volt

Nos, a sors kegyes volt a sportág szerelmeseihez, ugyanis az első előfutam-sorozatban Foustot és Lysent épp egy futamba sorolták, szemkápráztató csatájuk láttán még a legszkeptikusabb szemlélők is kénytelenek voltak elismerősen csettinteni. Később pedig a B döntőben következhetett a visszavágó - de haladjunk csak szépen sorjában, és lássuk időrendi sorrendben a hétvége legfontosabb történéseit, kategóriánkénti lebontásban.

Divízió 1.:

Az időmérő edzésen, azaz egyenkénti indítással, egyetlen gyorskörön a svéd Michael Jernberg bizonyult a leggyorsabbnak Portugáliában a csúcskategória mezőnyében. Mögötte örök riválisa és honfitársa, a tizennégyszeres Európa-bajnok Kenneth Hansen végzett a második, míg a szintén svéd Andreas Eriksson a harmadik helyen. Az új autójában még a szabadedzések előtt elővigyázatosságból motort cserélő címvédő, Sverre Isachsen a negyedik leggyorsabb időt futotta egy körön, míg az autóját a magyarországi Nyirádon finomra hangoló Ludvig Hunsbedt egy ötödik idővel jelentkezett harcra, az amerikai csillag Tanner Foust pedig rögtön egy hatodik hellyel tette le a névjegyét a számára eleddig ismeretlen sportág legjobbjai között. Az igazi küzdelem azonban még csak ezután, a szombati első, valamint a vasárnapi második és harmadik előfutam-sorozattal vette kezdetét, amikor a versenyzők már egyszerre öten hajtottak a pályára, és küzdöttek a minél jobb eredmény eléréséért.

A szombat délután rendezett első előfutam-sorozatban az utolsó előtti futam hozta a leglátványosabb küzdelmet, amelyben Hansen, Isachsen, Foust, Lysen és a belga Európa-bajnok, Michael de Keersmaecker vívtak egymással késhegyre menő és hihetetlenül látványos küzdelmet. A teljes mezőny tekintetében azonban ezúttal is Jernberg volt a leggyorsabb, mögötte Isachsen, Hansen, Hunsbedt, Lysen volt a sorrend az első napot követően.

Az A döntő rajtja a Divízió 1-ben

A már vasárnap sorra kerülő második előfutam-sorozat sem volt híján a látványos csatáknak. A versenybírák megítélése szerint Hunsbedt az első kanyarban túl rámenősen támadta hátulról honfitársát, Isachsent, aki autójával a bodicseket követően két kerékre állt, és csak úgy tudta kivédeni a borulást, hogy a bukótérbe hajtott, ahonnan azonban már nem tudott visszatérni. A két, a végső sikerre is esélyes norvég ezzel csúnyán elbánt egymással, mivel Isachsen ezt az előfutamát eldobta, így ezek után neki a harmadik előfutamban a versenyben maradásért kellett küzdenie, Hunsbedtet pedig megbüntették, és a második helyről egy tizenöt másodperces büntetés következtében a tizenhatodik helyre sorolták vissza a mezőnyben. A második előfutam-sorozatot így Hansen nyerte Jernberg és saját csapattársa, a 23 éves Liam Doran előtt, aki Lysenhez hasonlóan egész hétvégén rendkívül bíztató tempót diktált, és fiatal kora ellenére is tudta tartani a lépést a sportág minden hájjal megkent nagy bajnokaival.

A harmadik előfutam-sorozatban Jernberg újra az élre állt, így megkaparintotta magának a pole-pozíciót, míg mögüle a második előfutam-sorozatot megnyerő Hansen, a harmadik előfutam-sorozatban második leggyorsabbnak bizonyuló Isachsen, a fiatal Doran és a technikai gondokkal küzdő, ám így is rendkívül gyors Andreas Eriksson várhatta az A döntő rajtját. Előbb még azonban következhetett a C és a B döntő, utóbbiban Lysen, Hunsbedt, a svéd bajnoki címvédő Stig-Olov Walfridsson, a francia Európa-bajnok, Jean-Luc Pailler és az amerikai Foust vívhatott meg egymással az egyetlen egy feljutó helyért, és az A döntőben való részvétel jogáért. Közülük végül látványos csatában Walfridsson járt sikerrel, így ő foglalhatta el az A döntő utolsó még szabad rajtkockáját.

Hansen, Jernberg és Isachsen a dobogón

A végső fináléban Jernberg képes volt megőrizni domináns szerepét, melyet az egész hétvége során sugárzott riválisai felé, így a tavalyi Eb-összetett második helyezettje győzelemmel kezdte az évet, ráadásul épp azon a pályán, amelyen korábban még csak az A döntőbe sem jutott be egyszer sem. A címvédő Isachsen lett a második, ezzel mintegy lekopírozva tavalyi szezonkezdetét, amikor az angliai Lydden Hillben szintén egy második hellyel kezdte az évet. A tizennégyszeres Európa-bajnok Hansent a harmadik, míg fiatal csapattársát, Dorant a negyedik helyen intette le a kockás zászló. A B döntőből feljutó Stig-Olov Walfridsson végül az ötödik helyen zárta a versenyt, honfitársát, Andreas Erikssont megelőzve.

Divízió 1/A:

Az elsőkerék-meghajtású versenyautók kategóriájában óriási meglepetésre a hazai pályán versenyző, ám az Európa-bajnoki élmezőny számára eleddig szinte teljesen ismeretlen portugál Mario Barbosa nyerte az első előfutam-sorozatot, a cseh Zdenek Cermakot, az orosz Timur Timerzsanovot és a cseh-orosz színekben versenyző, Eduard Leganovot, az idei bajnokság talán legnagyobb esélyesét megelőzve.

Ezután, a második előfutam-sorozatban Barbosa megmutatta, hogy előző teljesítménye nem egyszeri véletlen volt csupán, ugyanis ezúttal egy második leggyorsabb idővel hívta fel magára a figyelmet, és kizárólag Timerzsanov tudott elé befurakodni.

Timerzsanov nyert a divízió 1/A-ban

A Kenneth Hansen csapatának színeiben versenyző svéd Johan Larsson, valamint a tavalyi Eb-második Leganov meglepően lassú tempót diktáltak a hétvége során, talán azért, mert egyiküknek sem volt igazi tesztelési lehetősége az idény startja előtt. Mindenesetre amekkora meglepetésnek számított Barbosa remeklése, legalább annyira váratlan fordulat volt Larsson és Leganov gyenge szereplése a nyitófutamon: a két Európa-bajnoki aspiráns közül a svéd csupán a C döntőbe jutott, míg a cseh-orosz bár a B-ből még feljutott az A döntőbe, ám ott már nem tudott előrelépni, így a hatodik helyen végzett.

Az A döntőnek a pole pozícióból Timerzsanov vághatott neki, aki a második után a harmadik előfutam-sorozatban is a leggyorsabbnak bizonyult, és ezzel elorozta az első rajtkockát a hazai menő, Barbosa elől. A harmadik helyről a cseh Cermak, a negyedikről az orosz Ildar Rakmatulin várhatta az A döntő rajtját, az ötödik rajtkockát pedig a csupán 18 éves norvég Andreas Bakkerud szerezte meg.

Az A döntőben aztán Timerzsanov magabiztos rajt-cél győzelmet aratott, miközben a fiatal Bakkerud az ötödikről egészen a második helyig harcolta fel magát, megelőzve Rakmatulint, Cermakot és a végül ötödik helyen záró hazai kedvencet, Barbosát.

Divízió 2.:

A hátsókerék-meghajtású autók divíziójában az időmérő edzésen még ugyan a címvédő Knut Ove Borseth repesztette a leggyorsabb időt, ám első előfutamában közbeszólt a technika ördöge, és vadonatúj Mk7-es Ford Fiestájában megadta magát a váltó, a motor pedig túlmelegedett, így az első napot értékelhető eredmény nélkül zárta a norvég.

Ez már csak azért is rendkívül kellemetlen volt számára, mert ahhoz, hogy értékelhető legyen portugáliai eredménye, vasárnap mindkét előfutamban célba kellett érnie, miközben persze minél gyorsabban is kellett volna teljesítenie a távot, hogy jó helyre kvalifikálja magát a döntőkre.

Liam Doran remekül mutatkozott be új csapatában

Mindez végül sikerült is neki, mivel a második előfutam-sorozatban a második, míg a harmadikban az első helyen végzett, így az első két előfutam-sorozatot megnyerő Ole Kristian Nottveit mögött, az A döntő második rajtkockájába kvalifikálta magát. A pole pozíció tehát Nottveité lett, ami nem kis fegyvertény, tekintettel arra, hogy a norvégnak ez volt az első versenye a divízió 2-ben, mivel tavaly még a divízió 1-ben versenyzett. Igaz, régebbről van már hátsókerekes tapasztalata, mivel volt már ő norvég bajnok is a megfelelő kategóriában, de ez már hosszú évekkel ezelőtt történt, úgyhogy mindenképp bravúrosnak nevezhető mostani teljesítménye.

Még akkor is, ha a döntőben már nem tudta feltartóztatni címvédő honfitársát, Borsethet, aki tehát pontosan úgy kezdte az idei évet, ahogy a tavalyit abbahagyta - győzelemmel. Nottveit lett a második, míg az egyéves kihagyás után egy nagyon ütősnek tűnő Fiesta Mk7-essel visszatérő ír Derek Tohill egy harmadik hellyel jelezte, idén vele is komolyan kell majd számolniuk a riválisoknak.

Folytatás egy hét múlva Franciaországban.

Portugál Eb-futam, 2010, végeredmény:

	Div.1.:
1.	Michael Jernberg	svéd	Skoda Fabia
2.	Sverre Isachsen	norvég	Ford Focus
3.	Kenneth Hansen	svéd	Citroën C4
4.	Liam Doran	angol	Citroën C4
5.	Stig-Olov Walfridsson	svéd	Renault Clio
6.	Andreas Eriksson	svéd	Ford Fiesta
7.	Jean-Luc Pailler	francia	Peugeot 207
8.	Tanner Foust	amerikai	Ford Fiesta
9.	Mats Lysen	norvég	Ford Fiesta
10.	Ludvig Hunsbedt	norvég	Ford Focus

	Div.1/A.:
1.	Timur Timerzsanov	orosz	Renault Clio
2.	Andreas Bakkerud	norvég	Peugeot 206
3.	Ildar Rakmatulin	orosz	Renault Clio
4.	Zdenek Cermak	cseh	Skoda Fabia
5.	Mario Barbosa	portugál	Citroën Saxo
6.	Eduard Leganov	orosz	VW Polo

	Div.2.:
1.	Knut Ove Borseth	norvég	Ford Fiesta
2.	Ole Kristian Nottveit	norvég	Citroën Saxo
3.	Derek Tohill	ír	Ford Fiesta
4.	Roman Castoral	cseh	Opel Astra
5.	Guino Kenis	belga	BMW 120
6.	Jos Sterkens	belga	Ford Focus