A Passat CC talán a legszebb Volkswagen. Most egy új felszereltségi csomaggal bővült a kínálat
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Ha jobban belegondolok, összesen két olyan Volkswagen van, amelyet a formája alapján elfogadnék: a Passat CC és a Scirocco. Ez nem azt jelenti, hogy a nemrég tesztelt Golf R nem jól néz ki, de az említett két modell vonalai annyira jól sikerültek, hogy szinte bármilyen színben, akármilyen kerekekkel jól mutatnak. A Sciroccót már teszteltük néhányszor, egyszer sem okozott csalódást, de ez a Passat CC fekete ló volt nekem eddig. Többször ültem benne, de sosem tartósan, így mindig csak annyi tűnt fel, hogy bár belül is dizájnos, számomra még sincs benne olyan plusz, ami miatt vágynék rá. Majd most - gondoltam.
Kiderült, hogy kapunk egy tesztautót, méghozzá németrendszámosat, vagyis különleges verzió lehet. Amikor elhoztam, azonnal rájöttem: a felszereltsége miatt az. Az Exclusive csomagos Passat CC olyan volt, mintha egy agyonextrázott prémium autóban ülnék: kétszínű, lyukacsos, elektromosan állítható, memóriás, fűthető-szellőztethető bőrülés. Kár, hogy utóbbi funkció kapcsolójának elhelyezése egy ergonómiai baki, ráadásul a nagy fényben a visszajelző lámpa fényét sem mindig látni. Emellett kapott távolságtartó tempomatot, sávelhagyásra figyelmeztető rendszert, bi-xenon kanyarfényszórót, parkolóradarokat, tolatókamerát, automata parkolósegédet, navigációt, profi hifit, az állítható futóműhöz 19-es kerekek jártak. A felszereltségbe tehát nehéz lenne belekötni, sőt még a színkombináció is ízléses.
Kétliteres TFSI motor kétszáz lóerős, ami ebbe az autóba tökéletes elegendő
Mindezt a már jól ismert kétliteres TFSI motorral adták, amelyhez még a hatfokozatú DSG is járt. Nem rossz kombináció, más autókban kifejezetten szerettem, a tesztautóban mégsem működött megszokott módon. A váltó néha kicsit darabos volt, de ennél is jobban zavart a tekintélyes fogyasztás. Amikor elhoztam, városban nem sikerült levinni 15 liter/ 100 kilométer alá az étvágyát, pedig nem is száguldoztunk vele. A hétvégén már javult a helyzet, de 10-11 literes átlagok jöttek ki a komótos autókázások során is. Nem értem, főleg azért, mert utána megkaptunk egy ugyanilyen motorral, váltóval szerelt Octavia RS-t (hamarosan olvashatják a tesztjét), amely két-három literrel kevesebbet eszik, a legdurvább városi átlag 11,9 liter/ 100 kilométer lett. Miért fogyasztott ennyivel többet a Passat? Még az autók tömege között sincs jelentős különbség, vagyis a válasz rejtély. A legegyszerűbb ötletem az, hogy rossz minőségű üzemanyagot tankoltak előttem bele, mert egyik barátom azt is megjegyezte, hogy füstölt is, és a Passat CC nem is ugrott olyan jól, mint az azonos motorizáltságú Octavia RS.
Ebből adódóan a rugalmasságával sem voltam annyira megelégedve, bár azért így is jól ment. Azt vártam, hogy a kapcsolható keménységű futómű majd meggyőz, de szinte mindig Sport állásban mentem, mert a Comfort túl lágy, billegős, a Normal meg olyan semmilyen. A Sportban legalább jól tart, de kifejezetten zavaró, hogy a kormányzás nagyon könnyű, minimális visszajelzést ad az útról. A féke jó, de a futóművön azért a hosszanti úthibák is kifognak, nem voltam elájulva a CC vezetési élményétől. Jó autó, de nem különösen, agyonszervózott kormányzással.
Valamiért a motor nem a tőle megszokott fogyasztást produkálta
Hiába jó a CC anyagminősége, egy-két apróságon még érződik, hogy ez nem prémiumautó. Padkáról leállva is hallható volt némi nyikorgás, de egész hétvégén ciripelt vagy remegett valami. A majdani kárpitválasztáshoz hasznos információ: a sötét belsejű autó napon extrém gyorsan felmelegedett, így sosem volt jó beszállni, és egyfolytában csúcsra kellett járatni a klímát.
A Passat CC szuper verziója formája ellenére sem győzött meg. Nem váltott ki belőlem semmilyen rajongást, inkább ürességérzés töltött el benne. Nem hozta azt, amit én várnék - vagy csak az én elvárásaim voltak túlzóak. És még valami: a tesztautó ára.
Nem értem, egy ilyen kétszáz lóerős kocsiért hogyan lehet elkérni 15 millió forintot. Ez egy divatjármű, persze, a kitűnni akaró, gazdagabb vállalkozóknak, de van-e vajon olyan, aki ekkora autóért adna ennyi pénzt? Még ha csodálatosan szép a kocsi, akkor sem hiszem.
Igényes a belső tér, de valamiért nagyon hamar felforrósodik
Kicsit utánanéztem, pontosan mit is lehet venni 15 millió forint környékén. Az új BMW 5-öst mostanában istenítik a kollégák, és abból is van kétszáz lóerő környéki verzió. Aztán elkezdtem egy 523i-be belerakni a számomra szimpatikus extrákat, nem nézegettem az árakat, csak klikkelgettem. Szépen kiválasztottam a fekete kivitelt, majd jöttek az extrák: félbőr ülések, félig profi hifi bluetooth-os telefon-kihangosítóval és USB-csatlakozóval, sportkormánnyal, parkolást segítő rendszerrel, napfényvédő rolókkal, sötétedő visszapillantóval... nem akarom nagyon részletezni, csak a végeredmény számít.
Miután mindent kiválasztottam, szépen megmutatta a konfigurátor, hogy mindezért 15,2 millió forintot kellene a kereskedőnél hagynom, szinte ugyanannyit, amennyibe a tesztelt Passat CC került. Persze nem annyira jól felszerelt, mint a Passat CC, de eggyel nagyobb, és sokkal jobb autó. Hiába tényleg gyönyörű a tesztautó, de ennek a kivitelnek az ára nehezen emészthető, még szódabikarbónával is. Ezt a felszereltséget csak és kizárólag a háromszáz lóerős, 3,6 literes változathoz tudnám elképzelni, de annak meg már annyi lenne az ára, hogy attól is sokkot kapna minden vásárló.
Tizenöt millió forint sok egy ekkora autóért
Ezek után mi lehet a végkövetkeztetés? Talán annyi, hogy a Passat CC nem lett rosszabb autó, és még mindig nagyon gusztusos, de ezzel a felszereltséggel itthon nem életképes. Már azt is tudjuk, hogy a több Volkswagen-konszernes autóban próbált kétliteres TFSI motor DSG-váltóval sem mindig működik tökéletesen, noha alapvetően nem rossz választás. Ha a különleges szépségre vágyunk, akkor Passat CC, minden más esetben értelmesebb autókat kapunk kevesebb pénzért, akár a konszernen belül is.
Műszaki adatok |