Lehet szeretni vagy utálni ezt a formát, az kétségtelen, hogy nem téveszthetjük össze semmivel
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Felejtsük el mindazokat a gondolatokat, tapasztalatokat és hallottakat, amiket eddig az automata motorkerékpárokkal kapcsolatban ismerünk, mert a duplakuplungos VFR-rel a Honda új fejezetet nyitott a kétkerekűek világában. A duplakuplungos váltó eddig csak az autóipar kiváltsága volt, most viszont a kétkerekűek közé is "leszivárgott" ez a fejlesztés, ami nem kis mérnöki bravúrt feltételez a háttérben, hiszen mindent miniatűrizálni kellett a négykerekűekhez képest. Akit részleteiben is érdekel, miként működik a duplakuplungos váltó, fussa át az alábbi keretes írást, míg azok, akik csupán a dolog gyakorlati megvalósulására kíváncsiak, görgessenek bátran lejjebb!
Miért jó a dupla kuplung? Az autóiparban csak most kezd szélesebb körben is elterjedni a duplakuplungos váltási technika, aminek vitathatatlanul a Volkswagen-csoport a legnagyobb éllovasa, a remek DSG (Direct-Shift Gearbox, vagy inkább stílszerűen németül: Direkt-Schalt-Getriebe) váltóival. A fejlesztés lényege nagyon egyszerűen, hogy helyettünk egy kifinomult szoftver barangol a sebességfokozatok között két tengelykapcsoló segítségével, amit olyan jól csinál, hogy menet közben alig érezni a váltásokat. Mindez a gyakorlatban úgy működik, hogy amikor elindulunk, az első tengelykapcsoló értelemszerűen egyesben van, míg a rendszer második tengelykapcsolója már automatikusan bekészíti a kettes fokozatot, és amikor a fordulatszám eléri az elektronika által optimálisnak talált szintet, a pillanat törtrésze alatt berakja a második fokozatot. Eközben az első tengelykapcsoló sem tétlenkedik, mert amint megszabadult az egyes fokozat nyűgétől, rögtön bekészíti a hármas fokozatot, hogy amikor elfogyott gyorsításnál a kettes sebességfokozat, átvegye a szerepet. Innen már kitalálható, mit tesz ezalatt a második tengelykapcsoló, természetesen készíti a négyes gangot, és így megy tovább egészen a legmagasabb fokozatig. Egy hatfokozatú duplakuplungos váltó esetében tehát az első tengelykapcsolóhoz rendelt az egyes, hármas, ötös és a hátrameneti fokozat, míg a másodikhoz a kettes, a négyes és a hatos. |
A duplakuplungos változat tíz kilogrammal nehezebb az alapkivitelnél
Első ránézésre szinte nem is lehet megmondani, melyik VFR kapott duplakuplungos váltót, ám ha közelebbről és pláne alaposabban vizsgáljuk körbe a különleges váltóval felszerelt motort, mindjárt egy sor érdekes dolgot fedezhetünk fel. Ilyen például, hogy a bal kormánycsutkáról hiányzik a kuplungkar, míg a bal lábtartó mellől a váltópedál tűnt el. Helyettük van egy + és egy - jelzésű gomb a kormány bal oldalán, amire egy kézifékkar is felkerült, elvégre ezt a motort nem lehet sebességben hagyni, ami egy lejtős domboldalon parkolva igencsak kellemetlen lehet rögzítőfék nélkül.
A nyeregbe pattanva rutinból behúznám a kuplungot az indításhoz, ám mivel az nincs, így csak a fékre tudok rámarkolni, és közben nyomni az indítógombot. A VFR blokkjának V4-es orgánuma ugyanolyan egyedi, mint amilyen a motor kacskaringós formavilága, benne van a V2-es motorok karcos dörömbölése, de mindezt sokkal gyorsabban, már-már doppinggyanús módon adja elő. Elindulás előtt megint görcsösen behúznám a kuplungkart, de mivel továbbra sem létezik, megkeresem a jobb oldali kormánycsutka mellett azt a gombot, amin egy N, D és S betű látható, és D, azaz direkt állásba teszem a váltót. Finom "klattyanás" közben megrázkódik a motor, miközben a műszerfalon látszik, hogy egyesbe került a paripa. Az automataváltós autókkal ellentétben a VFR nem kúszik alapjáraton, így húzni kell egy finomat a gázmarkolaton, hogy megmoccanjon.
Elképesztően jó hangja van a VFR V4-es blokkjának
A hazai importőr nem bízott semmit a véletlenre, és a kiskunlacházi repteret bérelte ki az automata VFR-ek bemutatására, így kárt csupán önmagunkban és persze a jobb sorsra érdemes tesztflottában tudtunk volna tenni. A beláthatatlanul hosszú leszállópályára ráfordulva egyszerűen nem lehetett mást tenni, mint ütközésig csavarni a gázkart, és kíváncsian lesni, mit csinál alattunk a technika. Örömmel jelentem, hogy tényleg koncentrálni kell arra, hogy éppen mit művel a duplakuplungos váltó, mert amúgy szinte észrevétlenül kapcsolgat a sebességfokozatok között.
Kicsit olyan, mintha sohasem fogyna el az egyes fokozat, mert nem nagyon érezni, mikor vált az elektronika, egyedül csak a műszerfalon növekvő számok jelzik, hogy a két tengelykapcsoló gőzerővel adogatja egymásnak a fokozatokat. Gázelvételnél és fékezésnél ugyanez a gyors folyamat játszódik le, csak fordítva, de itt már érezni a váltásokat, mert az elektronika olyan szép és szabályos kis gázfröccsöket ad helyettünk, hogy öröm nézni. Néhány kör nagysebességű dodzsemezés után D-ből S, azaz sport állásba pöckölöm a gombot, és a VFR érezhetően megtáltosodik alattam: az eddig spórolgatós korai felváltások helyett szépen kipörgeti magát, és olyan lendületbe jön, mint egy csapat kiéhezett kőműves az erotika kiállításon.
Az "észrevétlen szürke" és a "visszafogott bordó" mellett a fehér a harmadik választási lehetőség
Akárcsak az autók duplakuplungos váltóinál, a VFR esetében is van mód kézi vezérlésre. Ha át akarjuk venni az irányítást, egyszerűen csak meg kell nyomnunk a bal kezünk ügyében lévő + vagy - gombokat, és máris mi mondjuk meg, éppen melyik fokozat következzen. Lefullasztani ugyan így sem tudjuk VFR-t, tiltásig pörgetni viszont igen, mivel az elektronika vakon bízik bennünk, és nem avatkozik közbe. Kézzel váltogatva gyakorlatilag ugyanolyan zökkenőmentes gyorsíthatunk, mint automata üzemmódban, elmarad a váltáskor fellépő rövid lendületvesztés és bólintás, a különbség csupán annyi, hogy ha nem figyelünk és váltunk időben, tiltáson dübörög alattunk a szegény V4-es blokk. A zökkenőmentes gyorsítást egyébként jól szemlélteti az alábbi videó, amelyben a normál és a duplakuplungos VFR működése közötti különbségeket feszegeti.
Nézze meg, mi a különbség a normál és a duplakuplungos váltó működése között!
Ezek után nem jöhet más, mint a kasszához fáradni: a tényleg pazarul működő duplakuplungos váltó felára jelenleg 400 ezer forint, ami azt jelenti, hogy ezzel a technikával 4,4 millióért gurítható haza a VFR. A hasonló kategóriájú és tudású versenytársakhoz képest ez diszkont árnak mondható, annál is inkább, mivel egyedüli vetélytársnak a szintén automata váltóval, de nem duplakuplungos megoldással kínált Yamaha FJR 1300 AS rángatható elő 5,63 millióért, de tegyük hozzá, hogy ebben az árban már az oldaldobozok is benne vannak. A hazai importőr reményei szerint a leendő VFR-vásárlók fele kéri majd duplakuplungos váltóval a motorját, ami meglehetősen ambiciózus terv, de a megismert technika fényében nem lehetetlen elképzelés.