Bemutatásakor formájával sokkolta a Torinói Autószalon közönségét 1970-ben. A szériaváltozat nem vitte teljes egészében tovább az ékformát, de így is maradt benne bőven spiritusz. A külsejét az a Marcello Gandini álmodta meg, aki a Bertone-stúdió fő tervezőjeként papírra vetett olyan előremutató formákat, mint az első generációs (E12) ötös BMW, a Lamborghini Espada, Miura, Countach és Diablo, a Maserati Ghibli, vagy a Nolcvanas évekből a Citroën BX és a Renault 5.
Eredményesen indult a Group 5-ben, majd négyszáz példány legyártása és a homologizáció után a rali változat Sandro Munari és Björn Waldegard keze alatt megnyerte az 1974-es, 1975-ös és az 1976-os világbajnokságot. A Ferrari Dino V6-os motorja hajtotta, ezekben a gépekben 280 sőt akár 560 lóerőre felhúzva - mindezt egy sima KKK turbófeltöltővel. Hiába nyert több Mont Carlo Ralit, a cégcsoporton belüli politika értelmében a Fiat 131 kapott gyári támogatást. Ennek ellenére privát csapatok még a nyolcvanas években is a Stratost használták, így a szintén klasszis Deltával együtt negyedszázadon át név volt a Lancia a raliban.
2005-ben, Genfben a Fenomenon mutatott be egy Stratos koncepciót, az akkor nem valósult meg, de a most Baloccóban tetten ért autóból lehet még valami. Állítólag egy európai befektető áll a projekt mögött, aki szeretné visszahozni a Lanciák sportos karakterét.