Vasárnap esti láz - Le Mans Series

Mozgalmasan telt Mogyoródon az ünnepi hosszú hétvége. VIP vendégként pályára lépő versenyzőinken ugyan kifogott a balul sikerült Lamborghini márkakupa, de a vakító fényszórókkal, vérpezsdítő hangorkánnal és látványos manőverekkel kísért, hat órán át tartó Le Mans-i hangulatú záróverseny miatt érdemes volt a Hungaroringre látogatni.(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Vasárnap a legmagasabb fokozatba kapcsoltak a Le Mans Series résztvevői, hiszen néhány bemelegítő és kvalifikációs kör után már éles futamokon mérhették össze tudásukat a csapatok. A csúcsot képviselő megbízhatósági versennyel együtt debütáló Lamborghini márkakupa okozta a legtöbb meglepetést, amelyek nagy része kellemetlen emlék marad a magyar versenyzők számára.

A Le Mans Series betétfutamaként és a Hungaroringen is először látható Lamborghini Blancpain Super Trofeo tizenkét pályaversenyre felkészített Gallardo Superleggera részvételével indult, melyek közül kettőt a Lamborghini VIP vendégeként Michelisz Norbert és Walter Csaba a gyár két tesztpilótájával felváltva vezettek. Azaz vezettek volna, ha nem küzdött volna folyamatos műszaki problémákkal mindkét gyári autó. A mezőnyből több gép sem volt méltó arra, hogy a megbízhatósági verseny betétfutamában szerepeljen, hiszen az első negyven perc alatt csupán heten értek célba, pedig egy Gallardo pedig már korábban porig égett.

Csaba már rögtön a szombati időmérőt kénytelen volt kihagyni, a szabadedzéseken ugyanis egyszerűen elment minden áram az autóból, majd a kvalifikációs edzésig nem sikerült életet lehelni az autójába. A verseny sem sikerült jobban: már a felvezető körben valami csepegni kezdett a Gallardo orrából, amit kétszer is megpördült Csaba társa, így a repülőrajtra hatalmas hátránnyal érkezett csak meg. Később az autó kicsit ki is gyulladt, majd meg is adta magát. Norbi a második helyre kvalifikálta magát és csapattársát, Giorgio Sannát, majd a vezetőcsere után szépen tartotta a pozíciót, már éppen megcélozta volna az első helyet, amikor egy váratlan meghibásodás miatt nyolc perccel a leintés előtt be kellett fejeznie a versenyt. Vasárnap úgy tűnt, sikerül megszerezni a győzelmet: a gyári pilóta az élről állt ki a kötelező csere miatt, a bokszban azonban kigyulladt a Gallardo egyik féktárcsája. Az oltási folyamat 35 másodpercig marasztalta bent Norbit. Eközben Walter Csaba fantasztikus rajttal felhozta az autójukat az utolsó helyről a harmadikra, azonban a cserét követően már csak a negyedik helyen álltak. Végül Michelisz Norbi utolérte Csaba váltótársát, így Norbiék autója a negyedik, Csabáéké az ötödik helyen érkezett a célba.

Ennél is borzasztóbban sikerült a harmadik futam: Sanna alatt szétesett a váltó, így Norbi autóba sem ülhetett. Walter Csaba a verseny elején a dobogó közelében tartotta az autót, de náluk a csere nem sikerült jól: a váltótársa egyszerűen nem tudta bekötni magát, így végül hatodik helyen intették le a párost.

Bár nem állhattak dobogóra, kiválóan teljesítettek a fiúk, hiszen elsősorban a sorozatos műszaki problémák miatt nem jutott idő a tesztelésre és a vezetőcsere gyakorlására sem, ráadásul az összkerékhajtású autó sajátos viselkedése is külön figyelmet igényelt. Ennek ellenére példát mutattak a futam résztvevőinek, és jobb híján az autó bődületes erejét élvezhették. Csaba a futam után megjegyezte, az lett volna a leggyorsabb autó, amit mi ketten vezetünk.

A Blancpain Trofeo csapatai hamarosan szedelőzködtek, hogy átadják a terepet a Le Mans-i gépeknek. Egy órával a futam előtt kezdett felsorakozni a rajtrácson a harminchét induló, körülöttük a készültségben lévő csapattagokkal és szerelőkkel, akik még elvégezték az utolsó simításokat a nagy verseny előtt. Meglepetésre nem a Team Oreca Matmut Peugeot 908 HDi-je volt a leggyorsabb az időmérőn, sőt nem is LMP1-es autó, hanem a Strakka Racing Hondája, amely ezzel LMP2-es autóként nyerte meg az időmérőt. A Peugeot-t ráadásul megelőzte a Rebbelion Racing két Lolája is, így csak a negyedik rajtkocából indulhatott Olivier Panis.

Pontban négy órakor egyszerre zengett fel az öt különböző kategóriába tartozó versenygépek mélyen zúgó vagy éppen élesen sikító motorja, ami egyetlen fülsüketítő robajjá egyesült, miután a sofőrök egymás után a gázra tapostak, és hatalmas porfelhőt kavarva másodpercek alatt maguk mögött hagyták a rajtrácsot. Azonnal ellepték a pályát a kihegyezett gépek, szinte mindegyik kanyarba jutott három-négy tülekedő, egymást kerülgető versenyautó.

Türelemnek nyomát sem lehetett látni, mindenki azonnal az elérhető legjobb pozícióra törekedett, és igyekezett a legtöbbet kihozni a gépből, hogy a vezetőcseréket és a tankolásokat optimális időben iktathassák be. Hat óra hosszú idő akkor is, ha ezeket az autókat legalább négyszer ennyire hitelesítették. Mindenkinek összpontosítania kell, hogy tarthassák az időbeosztást, és követhessék stratégiájukat.

A hosszú távú verseny legszebb része abban a napszakban zajlik, amikor a hét óra után lassan lemenő Nap erős, narancssárga fénybe borítja a pályát, és a kékből sárgába hajló égen már a Hold alakja is kivehető. Ilyenkor a szokásosnál is nehezebb dolguk van a pilótáknak, akiknek nem pusztán az autó íven tartása, az elölről, oldalról és hátulról érkező ellenfelek, hanem a vakító napfény és a kétszáz km/órás sebesség fölött gyorsan koszolódó szélvédő vagy bukósisak is kihívást jelent. A bokszban nem pusztán a gumicserét kell gyorsan lebonyolítani, az oldószerrel és a törlőkendővel is ügyesen kell bánni.

A különleges látványt és hangélményt nyújtó versenygépek már önmagukban is színt visznek a Hungaroring mindennapjaiba, az igazi Le Mans-i élményt azonban akkor élhetjük át a pályán, miután a különböző világítótestek fénye visszatükröződik az aszfaltról, kirajzolódnak a világító rajtszámok, és felkapcsolódnak a pálya szélén felállított reflektorok. Ahogy fokozatosan sötétedik, egyre sejtelmesebbé válik a hangulat. Szinte semmi mást nem láthatunk a pálya szélén, csupán azt a területet, amit a fényszórók bevilágítanak a száguldó autók előtt.

Ilyenkor válik igazán látványos produkcióvá a szélárnyékból előzés. Még intenzívebbek lesznek a hangok és a pályát addigra ellepő jellegzetes szagok, amit a folyamatosan maximumot teljesítő benzines és dízelautók hagynak maguk mögött. A kivilágított bokszutcában egymást váltják az autók és a pilóták. Hat óra alatt hat kocsi volt kénytelen idő előtt befejezni a versenyt, és csupán az egyik, gumifalba száguldó gépet szállították el roncsként a Hungaroringről. Hamarosan leintették a futamot a megvilágított kockás zászlóval, az autók pedig megpihentek a paddock végénél, pontosan ott, ahol két nappal ezelőtt a gépátvétel zajlott.

Úgy gördültek be egymás után a pilóták a parc fermébe, mintha egy klub elé gyűlnének a fiatalok felspécizett autóikkal. A hungaroringi Le Mans Series verseny sok szempontból történelmet írt: még sosem volt olyan LMS futam, ahol LMP2-es autó nyert, sőt olyanra meg pláne nem volt példa, hogy az első hatba csak ilyen prototípus ért be. A rajtnál az LMP1-es autók ugyan átvették az uralmat, de a versenytáv közben valamilyen technikai hiba vagy kisebb ütközés miatt minden nagy autó hátraesett. A Peugeot kezdetben a két Rebellion Lolával küzdött, majd sokáig átvette a vezetést, de körülbelül négy óra elteltével váltóhiba miatt kiálltak szerelni, így kiszálltak a versenyből. A dobogó legfelső fokára az Acurával versenyző Strakka Racing pilótái léphettek fel.

Miközben a bajnokok átvették kupáikat és pezsgőbe borítják egymást, megcsodálhattuk az ezer kilométert, veszélyes előzéseket, kicsúszásokat és meghibásodásokat átvészelő, megviselt versenyautókat. A csöndben várakozó gépek legközelebb szeptember 10-én, Silverstone-ban mutatják meg magukat, mielőtt újra összemérik erejüket és megbízhatóságukat a Le Mans-i pályán.