Loeb útja a hetedikig

Sébastien Loeböt az utóbbi esztendőkben elért eredményei miatt sokan emlegetik a rali Michael Schumacherjéként. Ha megnézzük, hogyan is jutott el a francia a hetedik vb-győzelemig, még az is lehet, hogy a német Forma-1 pilótára nézve hízelgő a hasonlat.

Az első komolyabb sikerek a Saxo Kit-Carhoz fűződnek, mellyel sorra nyerte a francia bajnokikat

Sébastien Loeb 1974-ben született a francia-német határhoz közeli Haguenauban, és nem sok jel mutatott arra, hogy valaha is ralipilóta lesz belőle. Édesapja tornászbajnok volt, a csemete pedig az ő példáját követte: már hároméves korától gyakorolt, és 12 esztendőn át kitartott a sportág mellett. Ezalatt többször lett Elzász bajnoka, egyszer pedig az országos értékelésben is az ötödik helyen végzett.

Tinédzser koráig csupa büszkeséget okozott a kis Seb tanár szüleinek, ám akkor elkezdett érdeklődni a kismotorok iránt, és barátaival egyre többször versenyeken is elindult. Később az iskolát munkára cserélte az ifjú Loeb, kitanulta a villanyszerelő szakmát, és első fizetéseiből, ahogy össze tudta gyűjteni a pénzt, megvásárolta álmai autóját, egy Renault 5 GT Turbót. A kezdeti szárnypróbálgatások oda vezettek, hogy a kocsi gyorsan amortizálódott, Loeb jogosítványát pedig gyakran bevonta a rendőrség a száguldozás miatt. Ebben az időben Sébastien részt vett kisebb helyi amatőr versenyeken, majd 1995-ben - nagy nehezen összekuporgatva a nevezési díjat - elindult egy tehetségkutatón. Győzött, s rajthoz állhatott az országos döntőben, ahol szintén nagyon jól szerepelt, de nem az övé lett a végső diadal. Egy évvel később megint megpróbálta, s bár akkor sem sikerült, mégis úgy döntött, hogy versenyző lesz - már csak az anyagiakat kellett hozzá előteremteni.

Elena a kezdetektől része Loeb sikereinek. Néha ő maga is a volán mögé ül egy-egy versenyen, de csupán kedvtelésből

Óriási szerencséjére felkarolta egy kisebb helyi csapat, akik látták benne a tehetséget, és elindították első raliján, melyet rögtön meg is nyert. 1997-ben még néhány kisebb futamon részt vett az apró Peugeot 106-ossal, majd év végén bemutatták egy szintén ígéretes navigátornak, Daniel Elenának, akivel azóta is együtt autóznak. 1998-ban csapata benevezte a Citroën Saxo Kit-Car Kupába, s bár minden versenyt megnyertek, egyre kevésbé győzte az anyagiakat a társaság. Elena közben sofőrként is kipróbálta magát, rajthoz állt egy barátja navigálásával a Monte Carlo-ralin, ám be kellett látnia, hogy inkább a jobb első ülés való neki.

Egy évvel később - még mindig amatőrként - folytatódott Loeb jó szereplése, melynek eredményeképpen a francia szövetség lehetőséget biztosított neki, hogy néhány tehetséges társával együtt részt vegyen három vb-futamon. A Katalán-ralin még kiesett a Loeb/Elena páros, de Korzikán és a San Remo-ralin már nyerték kategóriájukat. A jó szereplés miatt a Katalán-ralin egy francia magazin lehetőséget teremtett arra, hogy Loeb - versenyen kívül - kipróbáljon egy Seat Cordoba WRC-t, mellyel egy kis gyakorlás után a gyári pilóták időinél jobbat futott.

Gyorsan jöttek az első sikerek, különösen aszfalton ment jól Lobnek. Később murván és hóban is belejött

2000-ben már tényleg nem tudta állni a kis elzászi csapat az egyre növekvő versenyzési költségeket, de még utoljára béreltek egy Saxo Kit-Cart a párosnak, és elindították őket a francia murvabajnokság egy futamán. Újabb győzelem, melynek eredményeként Loeböt felkarolta a Citroën gyár, a következő versenyt már ők finanszírozták. Annak rendje s módja szerint meg is nyerte a bajnokságot, miközben a szövetség - a korábbi világbajnok, Didier Auriol közbenjárására - befizette a párost a Korzika- és a San Remo-ralira, egy Corolla WRC-vel. Mindkétszer az első tízben végeztek, ezért nem volt meglepő, hogy a Citroën végre szerződést kínált Loebnek.

A következő esztendő mozgalmas volt az immáron egyre ismertebb sofőr számára: a francia aszfaltbajnokság mellett benevezték a Saxóval a JWRC-be is. Mindkét sorozatban sikert sikerre halmozott, utóbbiban öt futamból ötöt nyert, és lett világbajnok. A gyár gondolt egy merészet, és a San Remo-ralira adott neki egy Xsara WRC-t. Az első nap még ismerkedett a megszokottnál jóval erősebb autóval, de utána már ő diktálta a tempót, és végül nem sokkal lemaradva a második helyen ért be az akkori legnagyobb aszfaltmenő, Gilles Panizzi mögött. A vert mezőnyben volt többek között Auriol, Sainz, Delecour, McRae, Grönholm, Solberg, illetve Mäkinen, Burns és Liatti - mindannyian gyorsan megtanulták Loeb és Elena nevét.

Bár volt egy-két kezdeti baki, Loeb hamar megbarátkozott a hóval, és első nem skandináv pilótaként nyerte a Svéd-ralit

Az óriási siker 2002-re gyári pilótaülést hozott a Citroënnél, tíz futamon indították a 16 versenyből álló világbajnokságon. Ha nem kap kétperces büntetést egy tiltott kerékcseréért, meg is nyerte volna már az első, Monte-Carlo-i futamot. Így csak második lett Mäkinen mögött, de még abban az esztendőben szerzett egy vb-futamgyőzelmet az akkor első ízben megrendezett Német-ralin.

Nem volt kérdés, hogy a következő évben teljes szezont futhat a gyári Xsarával; igen ám, de a Citroën igazolt két igazi sztárpilótát is Colin McRae és Carlos Sainz személyében. A teher nem nyomta össze Loeböt: megnyerte a szezonnyitó Montét, majd később a Német-ralit (ahogy azóta mindig), és a San Remót. A többi futamon is jól szerepelt, így az utolsó, walesi viadalra úgy utazhatott el, hogy Sainz-cal holtversenyben vezette a tabellát, és Solberg is csak egy ponttal állt mögöttük. A spanyol korán kiesett, s bár Loebnek volt esélye megelőzni a norvégot, a csapat rászólt: ne támadjon, mert a gyártók közötti győzelem fontosabb. Soha nem fog kiderülni, mi történt volna, ha Loeböt nem fogják vissza. A lényeg, hogy abban az esztendőben egyéniben a subarus Solberg, csapatban pedig a Citroën lett az első.

A Le Mans-i 24 órás futamra szimulátoron gyakorolt Loeb, és második nekifutásra ezüsthöz segítette csapatát

Utána viszont már nem volt megállás: az már nem is volt meglepő, hogy 2004-ben Monte Carlóban ismét ő győzött, az viszont igen, hogy a Svéd-ralit is megnyerte, pedig ott addig csak a skandináv versenyzőknek termett babér. A szezonban még négy győzelmet aratott, s toronymagasan nyerte a vb-t Solberg és Märtin előtt. 2005-ben még nagyobbá vált a fölénye: 16 futamból 13-on volt dobogós, és tizet meg is nyert, óriási előnnyel védte meg címét. Levezetésként, év végén - 2003 után másodszor - ő nyerte a Bajnokok Tornáját is.

2006-ban majdnem autó nélkül maradt Loeb, mivel a Citroën a három, sorozatban elért gyártói vb-cím után hivatalosan kivonult a raliból. Mivel az új C4 WRC csak 2007-re készült el, egy esztendeig egy privát csapat, a Kronos által üzelemletett "régi" Xsarával indult a duó, persze a gyár hathatós háttérbeli támogatása mellett. A kék színbe öltözött autóval is nyerő volt Loeb. Bár a Montén hibázott, és "csak" második lett, ez volt a szezonban a legrosszabb eredménye. A Japánban szerzett elsőséggel behozta Sainzot a győzelmi örökranglistán, s már nagyon elhúzott a bajnokságban a többiektől, amikor a Ciprus-rali után kerékpáros baleset érte, és eltörte a vállát. Operáció következett, amely miatt nem tudott indulni a következő futamokon, de mivel Grönholm már Ausztráliában betlizett, ismét Loeb lett a világbajnok, még úgy is, hogy a finn a szezon utolsó két versenyét megnyerte. Évközben kipróbálta magát a Le Mans-i 24 órás futamon is, ahol második helyezést ért el egy Pescarolo-Judd volánja mögött.

A legnagyobb sikerek a C4 WRC-hez fűződnek. Az autó már az első pillanattól kezdve jól működött, aszfalton pedig Loebbel a mai napig veretlen

A következő évre elkészült a teljesen új gép, a C4 WRC. Bár az autó jó volt, Grönholm személyében és a Focus WRC-ben nagyon kemény ellenfélre talált a címvédő. Az egész szezon során egymást váltva vezették a tabellát, végül négy ponttal ismét a francia győzött, a fordosokat a gyártók közötti elsőség vigasztalta. Az utolsó futamot már a szintén fordos Mikko Hirvonen nyerte, s ez előrevetítette, hogy 2008-ban ő lesz a nagy ellenfél. A szezon döntő momentuma a Finn-rali volt, ahol Loeb hazai pályán győzte le legnagyobb riválisait, igaz, ehhez óriási kockázatot kellett vállalnia - bejött a dolog. Újabb címvédés, s ekkor már öt vb-elsőségnél tartott a pilóta, megdöntve Kankkunen és Mäkinen rekordját. Loeb év végén ismét, immár harmadszor megnyerte a Bajnokok Tornáját is.

2009-ben minden a sima címvédés mellett szólt, hiszen a C4 nagyon megbízható volt, és Loeb is bombaformában kezdett: az első öt futamot zsinórban nyerte. Hirvonen és a Ford azonban nem adták fel, és kihasználva Loeb olaszországi büntetését, illetve görögországi és lengyelországi hibáit, sorozatban aratott négy győzelemmel megelőzték a franciát. Az utolsó két futamra maradt a döntés, Loeb bírta jobban a nyomást, és mindkettőt megnyerte, így mindössze egy ponttal ismét megvédte címét. Ekkor egy ideje már elterjedt, hogy a Forma-1 felé kacsintgat a pilóta, több teszten is részt vett (ígéretes eredménnyel), s szóba jött az is, hogy rajthoz áll az Abu-Dzabi Nagydíjon. Végül nem lett semmi a dologból - nem kapott szuperlicencet, a hivatalos állásfoglalás alapján nem bírta volna a rá nehezedő fizikai terhelést. A rossznyelvek szerint az egész spekuláció inkább marketingfogás volt, és ezzel az ürüggyel lehetett elegánsan lezárni a történetet.

Sokáig kacérkodott Loeb a Forma-1-gyel, de a végén be kellett látnia, teljes embert igényelne a másik szakág

Úgy tűnt, hogy Hirvonen erejét megkettőzte a 2009-es csalódás, és 2010-ben visszavág. Az első svédországi futamon le is győzte Loeböt, utána viszont három futamot nyert sorozatban a francia, és az új pontozási rendszer sajátosságai miatt - amely a győzelmet jobban értékeli, mint a korábbi szisztéma - nagyon elhúzott összetettben. Közben a finn is visszaesett, sőt egy idő után már Latvala volt a legnagyobb kihívó - leszámítva persze a raliba a Loebhöz hasonló üstökösként berobbanó Ogier-t, aki két versenyt is nyert, murván pedig rendre legyőzte a világbajnokot, és a második helyre jött fel mögé. Japánban nem nagyon ment Loebnek, idei legrosszabb eredményét produkálva csak az ötödik lett, annyit viszont ezzel is elért, hogy a következő Francia-rali előtt kézzelfogható közelségbe került az újabb címvédés.

A francia szövetség, amely annak idején felkarolta az ifjú tehetséget, azzal hálálta meg pilótájának a temérdek győzelmet, hogy 2010-re Korzikáról Elzászba költöztette a futamot, ráadásul az utolsó gyorsaságit épp Haguenauba vitték. Bár óriási nyomás helyeződött Loebre és az egész csapatra - egész Franciaország győzelmet várt tőle -, egyikük sem hibázott az egyébként nagyon nehéz körülmények között zajló versenyen. Az újabb, immár 60. futamgyőzelemmel meglett a hetedik vb-elsőség is, illetve a Citroën is megvédte címét.

Séverine biztos hátteret teremt a sikerekhez, és néha navigál is férjének

Loeb jelenleg Svájcban lakik, feleségével, Séverine-nel, és kislányukkal, Valentine-nal. Az asszonyt többször is megautóztatta már férje, legutóbb a 2009-es Rally du Var-t nyerték meg egy C4 WRC-vel, alaposan elverve a francia bajnoki mezőnyt. Loeb számos olyan rekordot tudhat magáénak, mely egyelőre megdönthetetlennek tűnik: a hét vb-elsőség és a hatvan futamgyőzelem mellett (a második ezen a listán Grönholm, harminc diadallal) az is egyedülálló, hogy majdnem a felét megnyerte azoknak a vb-futamoknak, melyeken rajthoz állt, illetve hogy volt, amikor hat győzelmet aratott zsinórban, vagy hogy 15-ször állhatott egymás után dobogóra. Az egy szezonban szerzett 11 győzelem is (2008-ban) egyelőre álom bárki más számára, mint ahogy az is soká lesz, hogy valaki ugyanazt a versenyt nyolcszor nyerje meg egymás után, ahogy Loeb tette ezt Németországban. Pályafutása elismeréseként 2009-ben elnyerte a Becsületrendet, illetve számos alkalommal bizonyult elsőnek különböző év végi szavazásokon.

Talán élete legfinomabb pezsgőjébe kortyolt Loeb az idei Francia-ralin, ahol otthonában szerezte meg hetedik vb-elsőségét

Bár felreppentek olyan hírek, mely szerint Loeb a visszavonulását fontolgatja (a legvadabb pletykák szerint már a Francia-rali után bejelentette volna, hogy azonnal szögre akasztja a sisakot), egyelőre az biztos, hogy még egy évre aláírt jelenlegi csapatához. Megnézi, ízlik neki az új DS3 WRC, illetve hogy még mindig elbír-e a fiatalokkal, és utána dönt a továbbiakról - van olyan kényelmes helyzetben, hogy ő diktáljon. Ha pedig mégis úgy dönt majd, hogy visszavonul, néhány esztendő múlva még mindig nem lesz öreg a visszatéréshez - hasonlóan Schumacherhez, aki idén újra a legjobbak között száguld.