Lánc nélkül finomabban fut - kipróbáltuk a Schwinn-Csepel Stringbike-ot

Magyar fejlesztésű hajtószerkezettel, hagyományos lánc nélkül lehet tekerni a Schwinn-Csepel legújabb kerékpárját.  Ez a megoldás akár forradalmasíthatja a kerékpárépítés eddig bevett szokásait, de ára miatt most még inkább drága prémiumtermék. Megnéztük, hogy működik az elsőre bonyolultnak tűnő rendszer, és hogy jobb-e a megszokottnál.

Szokni kell a látványt és az érzést is
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az idei padovai nemzetközi biciklivásár egyik szenzációja volt a Stringbike. Előtte semmit nem lehetett tudni róla, azóta viszont megállás nélkül erről kérdezik a fejlesztőit. Kohlheb Róbert, a Stringbike egyik ötletgazdája elmondta, korai lenne még ítélkezni a láncnélküli bicikli felett, mert a Csepelen elkészült tízdarabos előszéria még nem egy késztermék, inkább a benne rejlő további lehetőséget kell értékelni.

Mi a baj a lánccal és a fogaskerekekkel?

A lánchajtás konstrukciója magában rejt néhány hibát, amit igazából nem is érzékelünk, hiszen az elmúlt több mint száz év alatt teljesen hozzászoktunk ehhez a megoldáshoz. A mérnökök a koncepció tökéletesítése helyett egy teljesen újjal álltak elő.

A stringdrive hajtás legnagyobb előnye a láncos-fogaskerekes, mindenki által jól ismert megoldással szemben, hogy a hajtási érzet teljesen más, mint az egyoldalon futó lánc esetében. Lényege, hogy a bicikli hajtott kerekét két bovden mozgatja (a string angolul zsinórt jelent, innen a név), amelyeket két kis kábeldobra csavarnak fel. A pedálok egy fél kör alatt feltekerik majd kihúzzák a madzagokat, és mivel ez a mozgás a jobb és a bal oldalon egymást váltja, folyamatosan tudunk előre haladni. Ehhez persze a pedálok és a madzagok összekötését egy ellipszis alakú lengőkarral oldják meg, amelynek a formája meghatározza a bicikli karakterisztikáját - ez tulajdonképpen a stringdrive lelke.

Nézze meg a lánc nélküli bicikliről készített videónkat!

A hagyományos lánckerekek kör alakúak, így azokon a felső és az alsó holtpontnál előre illetve hátra kell mozdítanunk a lábunkat, a bicikliversenyzők klipszes cipőkkel és egyfajta taposó mozgással próbálják ezt kiküszöbölni. Itt lesz előnye a Stringbike-nak, mert ha a váltóját a hosszabb áttételekbe kapcsoljuk, akkor a jelleggörbe úgy módosul, hogy gyorsabban lehet túljutni a holtpontokon. További előny, hogy a lánckerék magas hatásfokához képest a Stringbike hajtószerkezete csak gördülő mozgást végez, aminek még jobb a hatásfoka, szimmetrikus felépítése kevésbé terheli meg a bicikliváz középső részét. A kerekezőt is jobban kíméli az új technika, mert a hagyományos kerékpárnál a láncszemek rugalmassága miatt folyamatos impulzusok érik a kerékpáros lábát, a lűnc nélküli biciklinél értelemszerűen nincs ilyen hatás.

Bringázás új szemszögből

Klimon Péter, a Schwinn-Csepel vezérigazgatója ránk bízta az egyik, részben karbonból készült mintapéldányt, stílusosan az egykori Csepel Művek területén ismerkedtem az új technikával. Először nehezen szoktam meg a Stringbike jellegzetességeit. Előny, hogy a váltót álló helyzetben is lehet kapcsolni, de furcsa volt a tekerés közben jelentkező holtpont, ami teljesen eltérő a hagyományos biciklikétől. Szándékosan építették be a rendszerbe, érzésre olyan, mintha megállna a pedál, de aztán kis erővel tovább lehet hajtani - elvben a lánc nélküli hajtás az eltérő holtpont miatt kevésbé fárasztó. A hagyományos biciklinél alig lehet érezni, hogy egyáltalán létezik, de nagyobb erő kell az átlendüléshez, itt viszont kapunk egy kis pihenőidőt a továbbtekerésre.

Elterjedését egyelőre ára is akadályozza, nagy széria esetén természetesen csökkennének a költségek is

Miután magasabb fokozatba húztam a tizenkilenc fokozatú váltót, és nagyobb sebességgel kezdetem tekerni, semmi különlegeset nem éreztem, leszámítva, hogy mintha könnyebb lenne a mozgás. Az első élmény azzal foszlott szerte, hogy a visszaforduláskor rájöttem, addig egy alig észrevehető lejtőn és enyhe hátszélben tekertem.

A Stringbike pedáljait gurulás közben csak lassan, és azt a bizonyos holtpontot érezve lehet hátrafelé tekerni. Ez azért érdekes, mert a kerékben elhelyezett szabadonfutók miatt - lényegesen rosszabb hatásfokkal - ilyenkor is előre hajtjuk a biciklit. Ha ez eddig nem lenne elég szokatlan, ott van még az a kötéldobokba helyezett rugó, ami azért felel, hogy a pedálok mindig vízszintes helyzetbe álljanak, ezzel az elindulás és felszállás is könnyebb lesz.

Mivel még fejlesztés alatt áll a technika, tág tartományok között változtatható a készülő biciklik karaktere, ezzel párhuzamosan a felhasználási területeik is szabadon változtathatóak. Kohlheb Róbert állítása szerint a Stringbike akár a downhillt is kibírja, de nem ez az elsődleges céljuk vele. Apró váltások, sima futás és összességében sokkal jobb komfort jellemzi a Stringbike-ot, ez szól mellette leginkább.

Tisztább és nem sokkal nehezebb, mint a hagyományos

Érdekes, hogy a más sportokban (szörf, vitorlázás) használt polietilén anyagú Dyneema kötél mennyire megállja a helyét; a próbák során tízezer kilométert is kibírt szakadás nélkül, szemben a láncok átlagosan három-négyezer kilométerével. Mindezt nyúlás nélkül tudta, úgy, hogy a próbapéldányokon még adódik egy olyan hiba is, ami miatt a kötéldob forgácsolja a kötelet. Bár többen felvetették, de semmi szükség a kötél kenésére, így zsír és olaj nélkül tud működni, a lánchoz képest környezetkímélőbb módon. Látszólag több anyagból kéne készülnie a lengőkarnak, mint a hagyományos biciklik pedálja, de a legmodernebb fémötvözetek használatával a kerékpár súlya alig néhány grammal több, mint az eddig megszokott, ami a láncosok kedvelői szerint komoly hiba, de a könnyebb hajtásnak ez a kis többlet az ára.

A kötéldobok nem zavarnak, könnyen kivehető maradt a hátsó kerék

A Stringbike tervezői, a szabadalom tulajdonosai a Schwinn-Csepellel egyeztek meg a rendszer egyelőre kizárólagos használatában. Terveik szerint további kerékpártípusokra is adaptálják a hajtást, egy eddig még felderítetlen piaca lehet például annak a változatnak is, amelyiknél a kétoldali huzalokon eltérő sebességet állítanak be, így eltérő terheléssel hajthatóak, ami alkalmassá teszi arra, hogy egy korábbi térdsérülés elszenvedője is élvezhesse a biciklizést. Ára miatt - forintra áétszámolva, felszereltségtől függően 700-800 ezer forintba kerül egy Stringbike - egyelőre itthon még nem igazi alternatíva, de elterjedése garantált - folyamatosan hívják külföldre is az alkotókat, óriási a sajtóvisszhang - így hamarosan talán kevésbé lesz meglepő, ha egy kerékpár nem lánchajtású.

Cikkajánló

Éjjel töltenék a napelemek a magyar villanyautót		Hangtalan suhanás - elektromos Babetta		Nehéz a szabálytalan kerékpárosokkal szemben