Kedvenc tesztautóink 2010-ből

Több tízmilliós limuzinok, szababidő-autók és egy 640 lóerős Lamborghini is elvéreztek az általunk kipróbált kedvencek listáján. Az új Suzuki Swift helyet préselt magának, miközben a BMW ezúttal nem egy autójával lepett meg minket.

Idén első ízben fordult elő, hogy az [origo] autós rovata ugyanazt a modellt választotta az Év autójának, mint amelyet az európai szakírók is annak tartottak. Az ilyen választásokon kénytelenek vagyunk úgy szavazni, hogy egyik-másik modellt még csak a híréről ismerjük, nem próbáltuk ki őket. Éppen ezért idén megkérdeztük újságíróinkat, hogy az általuk 2010-ben tesztelt autók közül melyik lett a kedvencük. Elég sokszínű lett a kínálat: van itt egyterű, kéthengeres miniautó, hot hatch, vagy éppen több éves modell is. Nógrádi Attila pedig azt is megmondta, melyik volt a legjobb motor.

Lássuk, mely modellekhez kötődtünk leginkább!

Balogh Bence: Ford S-Max 2.0 TDCi

Sportos és kényelmes, de mostantól még jobb a minősége
(Még több S-Max-fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Már nem mai darab, tesztautóim közül mégis a Ford tavaly megújult, modern extrákkal telezsúfolt egyterűjét szerettem meg a legjobban. Formája a sportos kiegészítők nélkül megnyerő, utastere öt embernek tényleg elég tágas, csomagtartója szinte kihasználhatatlanul nagy, de ami miatt biztosan tudnám, mit válasszak, ha ekkora családi autóra lenne szükségem, az a kiemelkedő vezethetősége. Eltalált üléspozíciója, precíz kezelhetősége, jól hangolt futóműve és bőséges teljesítménye az út minden percét élvezetessé teszi, miközben senkit sem kell kihagynunk a mókából.

Az üzemanyagköltség miatt sem kell aggódni, a kétliteres dízel csak karakterében emlékeztet a benzinmotorokra, még intenzív használat mellett is beéri 6,8 liter gázolajjal. Összeszerelési minősége és anyaghasználata az egyik legjobb a márkán belül, mégsem nevezném prémiumautónak. Ennek ellenére nem olcsó mulatság, közel tízmillió forintnak kell miatta búcsút mondanunk, cserébe az S-Max mellett biztosan nem lesz szükségünk második autóra.

Nógrádi Attila (tesztmotor): BMW S 1000 RR

A BMW másolt a japán konkurenciától, de a végtermék jobb lett
(Még több S 1000 RR-fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy melyik volt 2010 legjobb tesztmotorja, mert a BMW S 1000 RR nemcsak az idei, hanem az utóbbi évek egyik legjobb motorja volt. Utoljára a 2008-as Honda Fireblade és a 2007-es CBR 600 RR volt rám olyan hatással, hogy kifejezetten nehezemre esett visszaadni, a BMW-t meg egyszerűen fájt. Pár éve még álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha ezt írom majd egy BMW motorkerékpárról, de az a helyzet, hogy utcai használat mellett nem találtam fogást az S 1000 RR-en, mert egyszerűen nincs gyenge pontja.

Ez azért érdekes, mert alapvetően nincs olyan tulajdonsága, amellyel látványosan a konkurencia fölé nőne. Nem fordul jobban, mint például egy Honda Fireblade, közúton nem mérvadó az erőfölénye a többi sornégyes, ezres japán sportmotorhoz képest, és azt a néhány kilogrammos súlyelőnyét sem érezni. Ami miatt viszont tényleg ez az egyik legjobb motor, amelyen valaha ültem, az az, ahogyan az egész csomag összeáll, és harmonikusan teszi a dolgát, meg persze az a technikai arzenál, amelyeknek köszönhetően nem csap minket a földhöz a motor 193 lóereje.

Nógrádi Attila (tesztautó): Honda Civic 1.8 Sport Special Edition

Még mindig kellemes darab az ufó-Honda
(Még több Civic-fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Amilyen egyszerű volt az idei tesztmotorok közül kiemelni a legjobbat, olyan nehéz volt az autók közül választani, hogy végül szégyenszemre egy nyugdíj előtt álló modell vigye el a pálmát. Igen, ezen egy kicsit magam is meglepődtem, amikor végignéztem az általam tesztelt autók idei listáját, de az a nagy helyzet, hogy visszagondolva nálam a jó öreg Honda Civic lett a nyerő, mert még mindig bitang jól néz ki, élvezet vele minden méter, és az 1,8 literes benzinmotorja egy igazi gyöngyszem.

Nagyon tetszett még a Toyota iQ, de az az ára miatt vérzett el, hiszen egy guruló divatcikkről beszélünk, ugyancsak ott van nálam a dobogón a Peugeot RCZ a formája miatt, ám ezt leszámítva semmi extra, egy szupersportautónak öltöztetett GTI-ről van szó, és ez kevés ahhoz, hogy birtoklási vágyat váltson ki az emberből. Talán ha nálam lett volna a kéthengeres turbós Fiat 500-as (amivel csak egy rövid kört mentem), vagy a Citroën DS3-as, amelynek a hazai menetpróbáján jártam, nem a Civic nyer, így viszont egyszerűen nem tudok mást kiemelni az egyre szebb, biztonságosabb, de sajnos egyformább és sterilebb masszából.

Gulyás Péter: Fiat 500 Twinair

A 0,9 literes kéthengeres motornak még a magas fogyasztását is könnyű szívvel bocsátottam meg
(Még több Cinquecento-fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Tavaly decemberben a legnagyobb tapasztalattal és szakmai múlttal rendelkező magyar autós újságíróval tartottunk együtt egy Fiat Dobló-bemutatóra, amikor az olasz márkáról beszélgettünk. Karlovitz Kristóf kifejtette, hogy azért szereti a Fiatot, mert manapság talán ez az egyetlen a régi európai márkák közül, amely még nem szállt el magától. Belegondoltam, és rájöttem, hogy most is fején találta a szöget. Állításának igazsága sok helyen megnyilvánul: a Fiat alapárai és extrái még mindig olcsónak számítnak, kétmillió környékén is árulnak használható autót, és a puritán, de informatív sajtóanyagaikban sem próbálják elhitetni senkivel, hogy ők a legjobbak a világon. Pedig egy dologban tényleg azok: még nem vesztették el azon képességüket, hogy olyan autót gyártsanak, amelynek lelke van. Jó példa erre a Fiat 500: elméletileg a Minivel kellene versenyeznie, de olcsóbb és tágasabb nála, ráadásul sokkal aranyosabb is. És ez a kéthengeres motor! Egyetlen más gyártó sem merte volna vállalni egy ilyen bevezetését az európai piacra, csak a Fiat. A Volkswagen például kategórikusan kijelentette, hogy ők sosem fognak ilyet készíteni.

Manapság, a downsizing korában, amikor már egy S osztályos Mercedest is meg lehet venni négy hengerrel, és a háromhengeres motorok már kezdenek elfogadottak lenni (állítólag a következő 3-as BMW-ben is ilyenek lesznek), a kéthengeres még mindig olyan, amiről csak a Trabant és a Kispolszki jut eszünkbe Európa keleti felében. Kedves, nosztalgikus emlékeket ébreszt, de mégis kevesen szeretnék, ha a következő autójuknak fele- vagy harmadannyi hengere lenne, mint a jelenleginek. "Mit szólna a szomszéd, ha megtudná?" Pedig nem tudják, mit veszítenek: az 500-as Twinair motorja olyan vidám hangon kerepel, hogy még a hétfő hajnali szürke ködben is élménnyé teszi a munkahelyre tartó vezetést. Mellesleg kirobbanó erőben van a középső fordulatszám-tartományban, nem kell a végletekig húzatni, hogy rendesen menjen. Ez az autó az élő bizonyíték arra, hogy városban 85 lóerő mindenre elég, ennél többre még az élményvadászoknak sincs szükségük. Persze csak akkor, ha megfelelően könnyű karosszéria, elegendő nyomaték és jó futómű társul hozzá. És a turbós 500-asban mind megvan, ráadásul már attól is jókedvünk lesz, ha csak ránézünk, és megpillantjuk bugyikék fényezését, kör alakú fejtámláit, vagy mókás műszerfalát. Nekem ez volt a kedvencem 2010-ben.

Lencsés Csaba: Volvo S60

Nem mindig áll meg, ezt operatőrünk közelről is tapasztalhatta
(Még több S60-fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Gyertek, próbáljátok ki, ilyet autó korábban még nem tudott! Ez megáll a lelépő gyalogos előtt akkor is, ha nyomod a gázt - valami ilyesmit írtam körbe a szerkesztőségben, miután elsőként az országban megkaptuk tesztelésre az új S60-as Volvót. Azt szerettem volna, ha laikusok is kipróbálják a "csodát". A járműbe szerelt gyalogosfelismerő rendszer világújdonság volt a nyáron, amely 35 kilométer/órás sebességig megállítja a kocsit akkor is, ha a sofőr elbambulva továbbra is gázt ad.

Az importőr próbababát biztosított, mi különféle méretű papírbábokat készítettünk, majd beélesítettük a kamerát és a fotómasinát, aztán odasúgtuk a zöldfülűeknek: nyomd a gázt! Csinálj úgy, mintha nekimennél a bábunak. Volt némi izgalom, valaki "úgy leizzadtam" sóhajtással ült a kocsiba, hiszen hallottak korábbi kalandunkról, amikor az orrunk előtt repítette tíz felé a fabábut egy, az utolsó pillanatban beijedt sofőr miatt a szép tesztautó. Az operatőrünk éppen a bábu mögött filmezett, remegett is a keze-lába rendesen.

Saját tesztünk alkalmával nem szerzett karcokat a motorháztető. A stabilan, egy helyben rögzített volvós bábu egyben maradt, az általunk összeollózott és ragasztgatott bábuk előtt is megállt általában a kocsi, a rendszer csiszolatlanságai akkor ütköztek ki, amikor egy parkoló autó mögül raktuk hirtelen az érkező S60 elé az emberfigurát. Vagyis amikor az általunk életszerű gyalogoslelépésnek gondolt szituációt próbáltuk szimulálni. Mégsem kérdés, hogy egyrészt ez a fejlesztés a követendő út más gyártók számára is, másrészt a radarokkal telepakolt S60 a kedvenc tesztautó.

Vida János: Renault Mégane RS

A Hungaroringen sem vallott szégyent, a Mazda3 MPS-t nagyon megverte
(Még több Mégane RS-fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Versenyző vagyok, ezért alapvetően a sportosabb autókat szeretem. A szabadidő-autókat nem érzem magaménak, bár az új BMW X3-as a kiváló 35i motorral már majdnem meggyőzött. Ugyanez az erőforrás az új ötös BMW-ben is nagyon tetszett, szerintem az 535i volt a legjobb autó, amit idén vezettem. De ott van még a kiváló Lamborghini Murciélago LP640, ami egy megvalósult álom, egy száguldó műtárgy, egy földre szállt rakéta. Mégsem lett kedvenc, rengeteg kompromisszumra kényszerít.

Talán már kiderül: általában nehezen dicsérek meg egy autót. Egyik sem teljesen olyan, mint amilyennek szeretném, de ettől függetlenül nagyon sok kiváló modellt próbálhattam idén is. Nógrádi kolléga azonban gyakran meséli: volt egy autó, amelyre azt tudtam mondani, hogy a való életben is megtartanám.

Ez pedig a Renault Mégane RS. Ez a méret áll talán a legközelebb hozzám, miközben a teljesítményben már eléri azt a határt, amit kellemesnek tartok. De mégsem emiatt nyert, hiszen e szempontoknak a Focus RS (ez még 2009-es), a Leon Cupra R és a Mazda3 MPS is megfelelt volna. A Mégane RS azért nyert, mert a futóműve zseniális, a féke pont megfelelő, van benne sperr differenciál, és még a fogyasztása sem ijesztő. Mellesleg az ára sem rossz, tényleg elfogadnám.

Koncz Dávid: Suzuki Swift

Drágább, mint az előd, ezért nem számíthat akkora sikerre
(Még több Swift-fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Elfogult vagyok a Swifttel szemben. Nekünk is az van, kisebb-nagyobb gondoktól eltekintve elégedettek vagyunk vele, szóval még jó, hogy nálam az új generáció a nyerő. Elismerem, nem olcsó, nem elsősorban a magyar piac számára készült, de ebbe a tesztautóba volt a legjobb beleülni idén. Sokan nem is gondolnák, hogy mennyire új autó rejtőzik a valóban nem sokat változott lemezek alatt, ez a kisautó már egy új dimenzió. Lágy, puha, kicsit steril - éppen úgy, mint a legtöbb konkurense.