Így működik a Ferrari 4x4-es hajtása

Videó magyarázza az FF egyedi összkerék-hajtásának működését.

Amikor bemutatták a történelem első 4x4-es Ferrariját, a Fourt, a sajtóanyagban csak annyi szerepelt a 4RM nevű összkerékhajtásról, hogy tömege 50 százalékkal alacsonyabb a hagyományos rendszereknél. Most az is kiderült, hogyan működik.

Mivel az FF transaxle elrendezésű, a váltó a hátsó differenciálművel egy házban a hátsó tengelynél helyezkedik el. Ezért alakult úgy, hogy az orrmotor ellenére az FF tömegének csak a 47 százaléka terheli az első kerekeket.

Alapesetben, jó tapadási viszonyok mellett csak a hátsó kerekek hajtanak, de csúszós úton, vagy padlógázas indulásnál az elsők is bekapcsolódnak a hajtásba. Nem vették át a szintén transaxle elrendezésű Nissan GT-R bonyolult rendszerét, amiben két kardántengely van (az egyik viszi a hajtást hátra, a másik előre), hanem egy zseniális ötlettől vezérelve az első kerekeket közvetlenül a főtengelyről hajtják meg.

A motor annyira hátra van tolva az autóban, hogy még bőven maradt hely arra, hogy az első hajtási egységet a motor elé építsék be. Ebben egy kétfokozatú mini-sebességváltó és két tengelykapcsoló is helyet kapott, így az FF képes arra, hogy az ívkülső kerékre több nyomatékot juttasson (torque vectoring), ezáltal javuljon a kanyarsebessége. És a legjobb, hogy erre hátul is képes az okos e-differencálmű segítségével.

A már levédetett rendszert eredetileg a Maserati Quattroportéhoz tervezték, de aztán rájöttek, hogy a V8-as szívómotornak nincs akkora nyomatéka, hogy valóban szükség lenne rá. Az FF 6,3 literes, 660 lóerős V12-esének 683 Nm-es nyomatéka azonban már elég indokot szolgáltatott a 4RM rendszer beépítésére.