Négy másodpercen múlt a fogyasztási álomrekord

Hajszál híján a friss magyar pályacsúcs megdöntéséről szólt a legjobb magyar csapatnak a 27. Shell Eco-marathon második versenynapja. A többi hazai főiskolás vagy küzdött a makacskodó technikával, vagy reményt vesztetten pakolni kezdett. Helyszíni tudósítás a felemás péntekről.

Gyakran jöttek ötleteket lesni más csapatoktól a GAMF sátrába

Talán egy német egyetem oktatói faggatták a GAMF-os tanárokat a kocsijuk technikájáról, majd jött egy shelles delegáció, akik fotózkodni akartak a kecskemétiekkel. Ki kellett tolni a Megameter II-t a sátor elé, majd mosolyognia körülötte az egész csapatnak. Aztán egymást váltva beálltak az olajcég emberei a főiskolások közé, most repül a kismadár. Akár még nagyképű dumának is tűnhetett elsőre a kecskemétiektől, hogy "ide jár a sátrunkba a kocsinkat nézni Európa", de valójában tényleg ezt látta az [origo] munkatársa is a 27. Shell Eco-marathonon.

A második versenynapot (még a csütörtöki 2277 kilométeres új magyar rekorddal) a 222 csapatos viadal összetettjének ötödik helyén zárták. Pedig ennél sokkal ütősebb távot is teljesítettek pénteken, csakhogy a 2600 kilométert nem fogadták el a rendezők, mert négy másodperccel túlfutottak az időkorláton. A szabályok szerint a Prototype kategóriában indulóknak 51 perc alatt be kell érniük a nyolckörös etapjukról (25 ezer 484 méter), de ez nekik csak 51 perc és négy másodperc alatt sikerült.

Szimbolikus volt, hogy eközben a velük egy sátorba költöztetett óbudai SAP Team tagjai hiába próbálták beindítani a motorjukat, csak nem röffent be. "Egyszerűen nem akarja az igazságot" - mondták lógó orral a több napi hiábavaló munka után, miközben a sátor előtti aszfalton ültünk. Sajnos nem jöttek rá, hogy mi a probléma, pedig a győriek mellett ők a legtapasztaltabbak az EuroSpeedway-en. Tavaly 336 kilométert mentek, az idén a rajtvonalig sem jutottak. Ilyenkor szokták jobb híján emlegetni, hogy ez bizony technikai sport.

A ringen kívül is számos versenyt hirdettek a csapatok számára a szervezők, például a legpofásabb kocsinak, a leghatékonyabban kommunikáló, vagy a legzöldebb teamnek. Ebben az eco kategóriában jó esélyei lettek volna az óbudaiaknak, és nem azért, mert nulla teljesített körrel zéró lett a benzinmotorjuk károsanyag-kibocsátása. A csapat minden papírlapja, mappája és matricája kizárólag újrahasznosított papírból készült, sajnos a remek ötlet pályaverseny nélkül semmit sem ért. Szombat délelőtt már össze is pakoltak, az utolsó versenynap számukra a hazautazásról szólt.

Nagy Dóra pilóta (SAP Racing Team) figyeli nem túl boldogan az egyik Shell-mérnököt

Nagyon nem jött össze a két felkészülési napból és három versenynapból álló lausitzi hét az újonc pécsieknek sem, akik azon gondolkodnak, hogy jövőre áttérnek a hidrogénhajtásra. Létezik ugyanis a Prototype kategórián belül ilyen alkategória, olyannyira, hogy a Polytech' Nantes csapata ezzel a hajtással tartja a Shell Eco-marathonok abszolút csúcsát 4896 kilométerrel. Pénteken egy lengyel kölcsönmotorral 500 métert tudtak mindössze teljesíteni.

"Ma már nem butítjuk, hanem okosítjuk az autót" - mondták a győri SZEnergy Team tagjai, akik nyakig turkáltak a napelemes kocsijukban kígyózó kábelrengetegben. Különféle okok miatt háromszor átépíttették az autójukat három nap alatt. Nagyon egyszerűen összefoglalva pénteken az volt a gubanc, hogy a Shell mérnökei a jármű névleges teljesítményét valósnak szerették volna mérni. (Közérthetőbben: a kocsik akksijának a 12 voltos névleges teljesítménye is a valóságban 13 fölötti.) Tavaly jó volt így, az idén már nem. Péntek délután odáig jutottak, hogy az oválringen belüli tesztpályán gyakorolhattak (szerencséjükre napos időben), miközben 2010-ben ők voltak a napelemes kategória ünnepeltjei.

Kiválóan teljesítette Horváth Viktor az előre kiszámolt köridőket

Mindig a tudósítások végére marad a szakközépiskolás Kandó-Electric csapat, de nem azért, mert ők a legfiatalabbak. Csupán azért, mert jó pozitív hírekkel zárni az írást. A Lausiztban még zöldfülű srácok járműve tovább javított korábbi eredményén, péntektől 350 kilométer a házi rekord. Ezt még délelőtt futották, azonban még délután is feszülten bogarásztuk velük a rendezvény hivatalos eredménylistáját, csak nem került fel oda a táv. Kora estig kellett várniuk, hogy lássák: ötödikek az elektronikus járművek között.

Kipróbáltuk a guruló koporsót

Vajon milyen lehet ezekben a koporsóformájú, alig húszkilós bizarr járművekben fekve körözni a híres EuroSpeedwayen? Klausztrofóbiát közelítően szűkös? Meleg? Zötykölődős? Igen! Az egyikkel mentem egy kört a versenyen a hivatásos pilóták között. Amint a videón is látszik, overallt, kesztyűt, spéci cipőt, szemüveget és sisakot kellett húzni, de csak miután kioktattak a mesterséges ívtörésekkel nehezített pályáról és arról, hogy el ne kapjon a hév, tilos kakaskodni a versenyzőkkel! Ők eredményre mennek a 27. Shell Eco-marathonon, tessék ezt tiszteletben tartani.

Tíz másodperc alatt memorizáltatták a jármű kezelését, majd elmagyarázták, hogy ha gond van, merre találhatóak a menekülő útvonalak. Nem volt más hátra, néhány markos legény bepaszírozott ebbe a szivarba - a koporsók ennél minden bizonnyal jóval tágasabbak. Elöl egy centit sem tudott mozdulni a lábam, úgy leszorultak a lábfejeim (pedál nincs benne, mindent a parányi kormányról lehet kezelni), a sisakomat pedig a földtől olyan 50 centire lévő tetőburkolat préselte a fejemre. Motorindítás a combközepem melletti kapcsolóval (amelyet nem láttam, csak kitapogattam), majd irány a pálya.

Az hagyján, hogy hátra egyáltalán nem, míg oldalra igen korlátozottan láttam, a legfurcsább mégiscsak az volt, hogy szó szerint moccanni sem tudtam. A csuklóm és az ujjaim mozogtak, ennyi. Szerencsére pont elsuhant előttem egy, a saját járművemhez igen hasonló Prototype, innentől kezdve csak egy célom volt, követni az ismeretlen versenyzőt. Ő biztosan tudja, hogy merre megy, én a legkevésbé sem. Időnként kövéret kellett húzni a bal mutatóujjammal a gázkarocskán, aztán siklani állandó karosszériaremegés közepette.

Féltávnál eszembe jutott, hiszen mondták korábban, hogy a szerkezetet kipróbáló újságírók fogyasztását lemérik, mintha mi is versenyeznénk. Az ismeretlen hengerűrtartalmú kis benzinmotorral 1,1 liter/100 kilométer jött ki, ami a saját kocsimban világbajnok lenne, az előre kiszámolt stratégia alapján rekordokat döntögető egyetemisták között viszont súlyos környezetszennyezés. Persze ez a jármű csak arra szolgál, hogy életre szóló élménnyel gazdagítsa a sajtó bevállalósabb tagjait, amit kétségkívül sikerült elérnie.