Más, mint a többi - Mini Coupé-menetpróba

Kipróbáltuk a Mini eddigi legizgalmasabb modelljét, a kétüléses kupét. Az ausztriai bemutatón ugyan még csak álcázott, előszériás modellekkel lehetett ismerkedni, de engedélyt kaptunk arra, hogy a végleges formát is lefényképezzük. Még szigorúan titkos a beltér, sőt egy olyan autót is láttunk, amelyről csak fővesztés terhe mellett írhatunk még néhány napig.

Egy versenypályán próbálhattuk ki a Mini legújabb modelljét
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Kicsit kellemetlen helyzetbe kerültünk a Mini Coupé ausztriai menetpróbáján: előzetesen azt az információt kaptuk, hogy a helyszínen nem lehet majd fotózni, ezért illedelmesen otthon is hagytuk a fényképezőgépet. Sejtettük, hogy a bemutatón is a korábban mutatott, álcázott prototípusokkal lehet majd ismerkedni, ehhez képest a Mini megmutatta a végleges, John Cooper Works csomaggal felszerelt autót.

Az még csak hagyján, hogy álcázás nélkül megmutatták az autót, de kiderült, hogy végül is le lehet fotózni. Háromszor kérdeztünk rá, hogy tényleg, biztos és hogy száz százalék-e, a válaszban elsőre ugyan volt némi bizonytalanság, de végül a publikálást sem tiltották meg. Minthogy azonban fényképezőgép nem volt kéznél, csak telefonnal sikerült fotóznunk, a képek minőségéért elnézést, de tényleg nem tudtuk, hogy ez lesz. Cserébe Magyarországon elsőként mutathatjuk meg a legújabb Minit.

A klasszikus Minihez képest 29 milliméterrel került lejjebb a tetővonal

Két évvel ezelőtt, a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be tanulmányként a Mini Coupé és Roadster, előbbi pontosan két évvel a premier után, vagyis idén szeptemberben kerül piacra. A Mininél elismerik, hogy a showcarokat sokszor csak figyelemfelkeltésre használják és készítik, de a kupéval kapcsolatban büszkék arra, hogy még jobb is lett, mint az eredeti koncepció. Formailag nem okoz csalódást az autó, bevetettek néhány egyedi trükköt a dizájnerek, a hátsó rész például olyan, mintha baseballsapka lenne.

De figyelmet érdemel a szélvédő is, amelynek dőlésszöge harminc fok, ezzel kapcsolatban a prezentáción kiemelték, hogy ez nem annyira minis stílusjegy. Ugyanakkor ezzel a húzással lett igazán sportos a vizuális hatás, amelyre a John Cooper Works csomag még rá is tesz egy lapáttal. Az utastérről annyit mondhatunk, hogy az ajtóborítások és a műszerfal alapvetően a ferdehátúból érkeznek, de egyedi színes minták segítségével saját karaktert kapott az autó, melyek jól szemléltetik kétülésességét.

Éles kanyarban elemeli az ívbelső hátsó keretet

A hátsó üléspadot kidobták, helyére trendi, fiatalos, kivehető kalaptartó került, amelynek mintázata roadstereket idéz. Megdöbbentően nagy, 280 literes csomagtartót sikerült kialakítani hátul, ennek közelében sem volt a Mini soha, egy lenyitható "ablak" segítségével ráadásul 170 centiméter hosszú síléc vagy kisebb méretű, ugyanilyen hosszú csomag szállítható. A lenyitható ablak helyén egy praktikus kis polcot is kialakítottak az ülések mögött, ide lehet hajigálni a táskákat és kisebb szatyrokat.

Öt milliméterrel hosszabb a ferdehátúnál a kupé, a tetővonal 29 milliméterrel került alacsonyabbra. A tengelytáv változatlan maradt, 2467 milliméter, a klasszikus Minihez képest ellenben 25 kilogrammal nőtt a kupé tömege. Ennek oka, hogy alapvetően a Mini kabrió alapjait használták, extra merevítéseket építettek be a sportosabb vezetési élmény érdekében. Ezek miatt hajszálnyival a súlyeloszlás is változott a ferdehátúhoz képest, az első tengelyre egy százalékkal nagyobb terhelés jut.

Versenypályára jó kompromisszum a félig kikapcsolt menetstabilizáló

Alaposan átdolgozták a futóművet a Mini mérnökei, a hátsó stabilizátorokat egy centiméterrel vastagították meg. A BMW-csoport történetében először alkalmaztak aktív szpojlert, 80 km/órás tempó felett automatikusan előbújik a csomagtartófedélből, 60 km/óra alatt visszacsusszan a helyére. Az Audi TT-tulajdonosoknak ismerős lehet, hogy manuálisan, gombnyomással is vezérelhető a szárny, amely nagyobb tempónál 40 kilogramm extra leszorítóerőt generál. Ennek ellenére nem biztonsági extráról van szó, a szpojlert csak azért fejlesztették, hogy még egy kis pluszt tegyenek hozzá a vezetési élményhez és természetesen a látványhoz.

Négyféle motorral indul az értékesítés, a Cooper S Coupé mellett rögtön ott lesz a kínálatban az Ausztriában megmutatott John Cooper Works verzió is. Utóbbiba az 1,6 literes turbómotor 211 lóerős változata került, 260 Nm-es nyomatékkal (túltöltéssel 280 Nm). A legsportosabb változat 6,4 másodperc alatt gyorsul százas tempóra, végsebessége 240 km/óra, átlagfogyasztása 7,1 liter. 17 colos, kifejezetten a kupéhoz tervezett könnyűfém felnikkel szerelték fel.

Akár kupé-kabrió is lehetne, de nem az, a roadster később érkezik

184 lóerőt és 240 Nm-es nyomatékot tud az 1,6-os turbómotor a Cooper S Coupéban, míg a belépőmodell turbó nélküli 1,6-osa 122 lóerős 160 Nm-es csúcsnyomaték mellett. A Cooper SD Coupéba kétliteres dízelmotort építenek 143 lóerős teljesítménnyel és 305 Nm-es csúcsnyomatékkal. Alapáron hatfokozatú kézi váltóval érkeznek a modellek, a John Cooper Works kivételével hatfokozatú automatával is rendelhetők.

Kilencféle, versenycsíkos külső színben rendelhető a kupé, a tetőt valamilyen ellentétes árnyalatra fényezik. Egyetlen kivétel van, a Midnight Black fantázianevű fekete ugyanilyen tetővel is rendelhető, az összes többi Mini Coupé kéttónusú. Az utastérben az exkluzív kinézetet biztosító Toffy bőrkárpit, illetve a Polar Beige ajtóbetét jelent abszolút újdonságot. Egyértelműen a fiatal, kreatív foglalkozású (újságírók, grafikusok, reklámcégek munkatársai stb.) férfiakat célozza a Mini a kupéval, olyanokat, akik érdeklődnek a luxustermékek, sportkocsik és a sportos vezetés iránt. Mivel kupét és kompakt autót 76 százalékban férfiak vezetnek a Mini felmérése szerint, a célcsoportba nehezen lehetne belekötni. Tervezett darabszámról a Mini nem beszél, de a gyártó arra számít, hogy a kupé érkezésével a kabrió részaránya esik majd vissza az értékesítésekben.

A BMW-csoport első aktív szárnya, 80-as tempónál automatikusan előbújik

Noha a Mini alapvetően nem versenypályára szánta a kupét, mégis a Bécstől egyórányi autóútra fekvő Wachauringen próbálhattuk ki néhány kör erejéig. Csak John Cooper Works csomagos autók álltak rendelkezésre, melyeket ráadásul opciós sportfutóművel szereltek fel, így a félórás próbából nem vonnánk le messzemenő következtetéseket. Beülve rögtön feltűnik az erősen döntött szélvédő, hatására nagyon a látótérbe tolakodik a visszapillantó, de az ismerős alkatrészeknek köszönhetően hamar otthonossá válik a tér.

Külön sportüléseket nem fejlesztettek a kupéhoz, de a raktárból jól választottak a belső térért felelős mérnökök, a tartás versenypályán is jó. Jól hátra kell nyújtózkodni a biztonsági övért, egyébként az elhelyezkedés egyszerű, a kilátás hátrafelé a bunkerszerű ablakok miatt nagyon korlátozott. UBár a Mini gokartos vezetési élményt ígér a kupéval, a kormányzás lehetne közvetlenebb: a pályán egy éles kanyarokkal teletűzdelt szlalomozós részt is kijelöltek a szervezők, és az egyik kanyarban bizony meglepően sokat kellett forgatni a kormányon, hogy az autó beférjen a kijelölt helyre.

Így néz ki álcázás nélkül

Pedig nem maradt el a kisebb kormányzásrásegítést és élénkebb gázreakciót biztosító sport gomb megnyomása, enélkül kár is nekivágni a keményebb autózásnak. Bekapcsolt menetstabilizálóval sem érdemes, rengeteget elvesz az élményből (és a gázból, ha valamit soknak érez), holott deklaráltan kevésbé smasszeresre próbálták hangolni. Szerencsére a DSC gomb hosszú megnyomásával teljesen kikapcsolható az elektronika, na ekkor már érezni, hogy játékos a kupé, de kiváló és ajánlott kompromisszumot jelent a DSC egyszeri rövid megnyomása, ami a kipörgésgátló kikapcsolását jelenti. Kellően játékos tőle az autó, de vész esetén még mindig közbe tud szólni a stabilizáló elektronika, a rövidke Wachauringre nem kellett ennél több. Így is szépen dobálja a farát a kupé, gázelvétellel és finom ellenkormányzásokkal jól terelgethető, de valóban, John Cooper Works csomag és sportfutómű nélkül ez az autó valószínűleg nem versenyzésre, hanem inkább sportosabb városi autózásra való. De arra szuper.