Kétszáz felett négy biciklivel - Opel Zafira Tourer-menetpróba

Vágólapra másolva!

Hét üléssel, négy biciklitartóval és formás külsővel támad a Zafira harmadik generációja. A Zafira Tourer a legek Opelje lett, az összes műszaki fejlesztést megkapta, amelyet ma a márka tud. Kompakt egyterű létére fényűző utazóautóként is beválik. Önbizalma egészen a prémiumszegmensig repítené, de szerencséjére nem ott kell bizonyítania.

Balogh Bence

Vágólapra másolva!

német autó családi autó Opel Zafira autóbemutató Opel nemzetközi menetpróba egyterű autó

Fizessen elő az Autó-Motor magazinra!

Előfizetek a magazinraMagazin Előfizetek a digitális lapraDigitális lap Archívum

Nagyobb és szebb lett, mint elődje, szélvédője laposabb, mint valaha
Még több kép a galériában, kattintson a képre!

Az autógyártóknak ma már nem elég vonzó autókat előállítaniuk, termékeiknek egyenesen meg kell váltani a világot ahhoz, hogy a vevők végül náluk költsék el a pénzüket, lehetőleg minél többet. A cégek a biztonság kedvéért sok hangzatos ígérettel próbálják meggyőzni a potenciális vevőket. Így lesz egy egyszerű családi kisbuszból sportos vezetési élményt adó, mégis pihentető, nagyon erős, de extrém takarékos, hangárnyi méretű, mégis kis helyen elférő, olcsó, és - ami mostanában a legfontosabb - prémiumérzetet nyújtó csodaautó. Ez persze mind nagyon jól hangzik, vajon a vadonatúj Zafira mindennek meg is tud felelni?

Nézze meg mozgás közben is az új Zafirát!

Nézzük a külsejét, és csodálkozzunk, honnan van mostanában az Opelnek annyi ötlete, hogy egyszerű tömeggyártóként sorra divatos formaterveket rajzoljon, és közben még mutatós is legyen. Mert a Tourer utónevet kapott Zafiránál jelenleg nem sok szebb egyterű létezik. Ez az új forma valóban tervezett, felesleges csicsák helyett jó arányérzékkel felépített, már-már vagánynak mondható. Látványos váltás a H Astra kissé szögletes formavilágáról az Insignia lágy stílusára. Megkapta a finoman gömbölyített alapformát a friss Opel-lámpákkal, és hozzá az Amperára emlékeztető lakkfekete betétet, amely összeköti a ködlámpákkal, hogy egy bumerángforma jöjjön ki belőle. Ez lehetett volna erőltetett is, mégis jól sült el.

Hátsó lámpái széltében terjeszkednek, igényes az üveg és a fém közti átvezetés

Hátulra is jutott érdekesség, az ábécé sokadik betűjével jelzett utolsó oszlop például nagyon vékonykának tűnik, de ez csak a látszat, valójában a hátsó ablak üvege messze rányúlik a vaskos fémre. Kilátni persze így sem lehet jobban, viszont otrombának sem lehet mondani. Ezen kívül sok kis aprósággal tették menőbbé, mint valaha. Szélvédőjének tövét kihúzták a kerékagy vonaláig, hogy laposabb lehessen, kapott matt krómcsíkot az ablakkeretre, szolid törésvonalat az ajtókra, 19 colos könnyűfém felniket, és persze LED-eket előre-hátra.

Így lehet telepakolni a Zafirát

Az egyik nagy újdonság, a panorámaszélvédő egy kis csalódást okozott, ezt a franciák még mindig jobban csinálják. Az árnyékoló sínjének kiszögellése és a tükör fölött végigfutó kábelezés belerondít a képbe. Persze mindig jól jön az a plusz fény, amely beszűrődik a belsejébe. A belső tér formái messze túlmutatnak a németektől megszokott konzervatív szemléleten. Ennek viszont a minőség látja kárát. Bár jók a felhasznált anyagok, mégis kissé rideg a belső. Jókora illesztési hézagok futnak a puhább burkolati elemek között, és mindent a szürke árnyalatai uralnak. Ezen lehet segíteni az igényes, barnás burkolatokkal. A legnagyobb különbség az Insigniához és az Astrához képest a tengernyi tárolórekesz. Arra törekedtek, hogy pakolóhelyet tapintsunk, ahová csak nyúlunk.

A műszerfalat kisebb változtatásokkal az Insigniából és az Astrából vették

Két kesztyűtartó is van, a kezelési útmutató bőrtáskája viszont ki is tölti mindkettőt, cserébe akadnak kisebb-nagyobb polcok, fedeles rekeszek, középen pedig az alumíniumsínen, kissé nehézkesen mozgó FlexConsole, tárolórekesz könyöktámasszal, pohártartóval, melynek nem sok gondtalan évet adnék. Bármennyire igyekeztek is, az irány jó, de azért még nem prémium ez a minőség. A gombok és a hozzájuk tartozó kütyük terén viszont jól áll az Opel. Egyterű-hierarchiában betöltött szerepét nem csupán az Astrához hasonló, tekintélyes méretnövekedéssel, hanem egy rakás érdekes extrával próbálták javítani. Minden rendelhető a Zafira Tourerhez, ami mostanában az új Opelekhez elérhető. A tükör mögött jókora dobozban gyűlnek az érzékelők, melyeknek már a második generációja mutatkozott be.

Nem csak a 19 colos kerekek miatt vagány a külseje, eltalálták az arányokat

Már a kiegészítő táblákat is felismeri, figyeli a sávokat, egy másik digitális szem pedig a holtteret fürkészi. Parkolásnál már nemcsak az érzékelők hada, hanem egy szép, éles képet adó tolatókamera is ott tüsténkedik. Van még aktív fényszóró, állítható futómű és fűthető kormány is. Ilyesmit persze mások is tudnak, ezért szükség volt valamire, amit ismét elsőként nyújthat a kategóriában: a radaros távolságtartó tempomat. Lehet majd vitatkozni a Mercedesszel, hogy ki szerelte be előbb, ennél fontosabb, hogy megbízhatóan működik, kicsit sok gombot kell megnyomni hozzá, de jól kezelhető, váltásnál sem kapcsol ki, az előttünk haladóhoz képest másodpercben megadott távolság kijelzését viszont értelmezhetetlen és haszontalan információnak tartom.

Így törik az ötcsillagos Zafira

Ezen a már-már évtizedes újdonságon kívül az aktív biztonsági rendszer elég passzív, nem avatkozik a vezető dolgába, pusztán figyelmezteti a veszélyre. A nemtörődöm sávelhagyás-figyelő első alkalommal még észreveszi a tévelygést, csilingel is, mint a mikró, ha kész a pizza, utána nem foglalkozik vele, hogy az elszunyókált sofőr ide-oda cikázik a sávjában, csak a sokadik index nélküli vonalátlépésre reagál újra. Ezen kívül több olyan megoldás is került a Zafira Tourerbe, melynek beépítése után megelégedtek a fizikai létezésével, és nem töltöttek elég időt a tökéletesítésével.

A LED-es nappali menetfény vonala a krómozott hűtőmaszkban folytatódik

Ott van például az egész kocsi alapja, a hétüléses utastér, melyet 1999-ben a G Astra alapú első generáció tudott először a kompakt egyterűek közül. Gyorsan el is terjedt, csak sajnos maga az ötletgazda nem tudott azóta sem megoldást találni arra, hogy felnőtt emberek is elférjenek a padlóba rejthető harmadik sorban. Élőben eleve nem olyan hodályszerű a hely, mint a szétvágott demo autóban felvéve, de azért minden irányban van belőle elég. A Flex7 névre keresztelt ülésmozgatás új generációja hátul már három független ülést kínál, a két szélsőt széltében is csúsztathatjuk, mint az első Merivában, így növelhetjük a vállteret, ha nem ül senki középre, az ülésből pedig kényelmes, magas könyöktámaszt hajtogathatunk.

A szürke színnel tompított ötletes formák között összesen 30 tárolórekesz van odabent

Az első és a második sorban is nagyon jó az ülések formázása, mindenki könyökölhet is, ledöntött kartámasszal viszont minden csomag hamar megtalálja az útját az ölünkbe, mert többé semmi sem szeparálja el a 710 literes csomagteret, ahova a plusz két sámlit rejtették. A hatodik és hetedik ülőhely azonban hiába néz ki egészen normális ülésnek, háttámlája alacsony, fejtámlája kilóg a kasztni síkjából, és az a 180 cm körüli utas, aki nem találja a helyét a lábtér nélküli zugban, még a fejét is előbb veri be a tetőbe, mielőtt a támlához érne. Onnan kiszállni sem egyszerű, pedig a szélső ülés előre és felfelé is elmozdul. A második sort pedig eleve előre kell tolni ahhoz, hogy egyáltalán leghátra ülhessen valaki.

A második üléssorban bőséges a hely, leghátul viszont csak gyerekek férnek el kényelmesen

Kár érte, mert sok családnak lenne igénye erre a megoldásra, de három generáció alatt sem sikerült igazán életképessé tenni, és az is sovány vigasz, hogy rövidebb kasztnival kínál hét ülést, ha a Renault Grand Scenicben el lehet viselni egy hosszabb utat is a leghátsó sorban. Egyelőre még mindig az ötfős családok autója a Zafira. Kívülről is látszik, hogy valójában senki sem gondolta egészen komolyan ezt a hétüléses utazgatást. A legnagyobb kényelmen persze csak négyen osztozhatnak, akárcsak a Mazda5-ben, ráadásul ők még egy-egy biciklit is magukkal vihetnek.

Két 30 és két 20 kg-os bringát tehetünk rá, és még lassabban sem kell mennünk miatta

A FlexFix kerékpártartó ugyanis már négyszemélyes, és akár száz kg-ot is elbír, és lebillenthető, hogy hozzá lehessen férni a csomagtartóhoz. Csak arról feledkeztek meg, hogy a rendszámot is rászereljék, mert így már nem olyan egyszerű az élet, mint a Corsánál. Itt már nekünk kell csavarozgatni, hogy bátran állhassunk a traffipaxok elé, hiszen a masszív tartóra már sebességkorlátozás sem vonatkozik. Ez jó dolog, mert a Zafira Tourerben még a higgadt családapák jobb lábát is húzza majd valamilyen megmagyarázhatatlan erő a padló felé. A kipróbált 165 lóerős kétliteres dízelváltozat olyat tud, amit társai közül kevesen.

Öt üléssel 710 literes csomagtartót lehet telepakolni, rögzítési pontok is vannak

Vezetni meglepően kellemes, nem olyan steril, mint az elődje, nagyjából megfelel az Astra élményfaktorának. Sokat számít a személyautós vezetési helyzet, a kormány már nem olyan lapos szögben áll, mint régen, de a pedálokat még felülről kell nyomni, és a hatfokozatú váltó karját is kissé szokatlan szögben kell mozgatni a középkonzolon. Csomag- és családhordó létére a Zafira is életre kelt. Könnyű szervókormánya közvetlen, bár kicsit ideges, szokatlanul hirtelen reagál. Futóműve továbbra is stabilan ott van az úton. Akinek nem tetszik, hogy a domború feliratok is átjönnek a csatornafedelekről, elég átkapcsolnia Tour állásba, ilyenkor puhább lesz a rugózás, lazább a kormányzás, és gyengül a gázreakció is.

Nem lehet úgy megpakolni, hogy a kétliteres, 165 lóerős csúcsdízel megérezze

De nem érdemes, mert ha akarjuk, a német autópályán elszabadul a pokol. Hatodikban 130-cal haladva elég csak határozottan rálépni a gázra, és a családi autó 350 Nm nyomatékát kihasználva máris rendületlenül kúszik fel 150-re, majd 180-ra, egészen 200-ig, és meg sem áll a névleges 208-as végsebességig, ahol 3500-as fordulat mellett olyan békésen és halálos nyugalomban lehet vele autózni, mint egy utazólimuzinnal. Ez az igazi rugalmasság, nem a sok Flex-akárminek hívott kütyü. Bizonytalanságnak semmi nyoma, szélzaj nincs, még a városi forgalomban kissé hangosnak tűnő motor is elhallgat, minden kisimul, mintha csak ide szánták volna. Ilyenkor 14,8 litert fogyaszt, országúton persze sokkal kevesebbel is beéri.

Cikkajánló

Utazik a család -
VW Touran 1.4 TSI-teszt

Szekrény kőkemény
focistáknak -
Renault Grand Scénic-teszt

A rövidebb a jobb -
Ford C-Max-menetpróba

Hossza 19, szélessége 12, magassága 4, tengelytávja közel 6 cm-rel nőtt

Alapár nélkül viszont csak találgathatunk, hogy előnyére, vagy hátrányára vált-e az a sok munka, amelyet erőn felül fektettek a fejlesztésébe. Kicsit talán túl is lőttek a célon, hiszen a Zafira Tourer egy csapásra szeretett volna sokkal szebb, élvezetesebb, modernebb és praktikusabb lenni, mint a többiek, nem csoda, hogy ez csak nagyjából sikerült. Dinamikus vezethetősége ebben a kategóriában nem ér annyit, mint a jó használhatóság, hétülésesként azonban nem nyújt eleget, látványos utasterének átlagos minőségét a prémium érzetre nem törekvő Renault is tudja. Jövő februárban meglesz a megoldás, az Opel addig is készült egy jól bejáratott B tervvel: akinek túl drága az új modell, továbbra is megveheti a kifutó Zafirát.