Kár bombaüzletet remélni a banki visszavett autóktól

Még mindig sokan hisznek benne, hogy megfogják az isten lábát, ha sikerül megszerezniük egy olyan hiteles autót, amit visszavett a finanszírozója, mert a tulaj nem fizette a részletet. Valójában a jókat kimazsolázzák, leggyakrabban csak a lelakott, sokszor összetört roncsokhoz juthatunk hozzá. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal aukcióin is jellemzően piaci áron mennek el a jó állapotú, tartozás fejében lefoglalt járművek.

Alapszabály, hogy a bebukott autóhitellel senki nem jár jól. Az ügyfél azért, mert az autó mellett akár jelentős nagyságú, kezdő- és törlesztőrészletre fordított pénzösszeget is veszít, a finanszírozó pedig azért, mert a visszavett jármű értékesítéséből - az értékvesztés és egyéb tényezők miatt - nagy valószínűséggel soha nem jut hozzá ahhoz az összeghez, amellyel a kölcsön folyósításakor számolt. Korábban, a nullaszázalékos kezdőrészletű hitelek fénykorában gyakori volt, hogy a visszavett autók értékesítéséből befolyt bevétel a tőketartozásra sem volt elég, nem csoda, hogy a finanszírozók nagy része mostanra lehúzta a rolót.

Bár kevesen találkozhattak olyannal, aki banki visszavett autó megvásárlásával csinálta meg a szerencséjét, erősen tartja magát a mítosz, hogy ezekkel bombaüzletet lehet csinálni. Tény, hogy van jó visszavett autó, olcsóból is akad bőven, a két jelző azonban csak az esetek nagyon kis százalékában találkozik, ráadásul ezeket az autókat is jellemzően kereskedések csemegézik ki. "Már csak a visszavételi eljárás rendje miatt is hiú ábránd abban reménykedni, hogy ezek az autók makulátlan állapotúak" - mondja Várkonyi Gábor autóvásárlási tanácsadó.

Gyakori a szándékos károkozás

A tulajdonosok egy része nehezen fogadja el, hogy elviszik az autóját, sokan minden mindegy alapon szándékosan kárt is tesznek a járművekben. Volt olyan, hogy amikor a finanszírozó által megbízott behajtó megérkezett az autó átvételére, a tulajdonos elővett egy baseballütőt, és módszeresen szétverte az egész karosszériát. Egy másik esetben erdőben találtak meg egy bebukott hiteles kisautót, amelyet farönkszállításra használt tulajdonosa. Vissza úgy adta, hogy előtte elvégezte benne a dolgát. Ezekkel az akciókkal saját maguk ellen dolgoznak a bajba került tulajdonosok, tartozásukból ugyanis a finanszírozó levonja azt az összeget, amennyiért értékesíteni tudja a járművet. Egy szétvert autó nyilván kevesebbet ér, a finanszírozó így a végrehajtási eljárás során nagyobb (a visszavétel összes költségével terhelt) összeget fog követelni. Néhány évvel ezelőtt a nyakra-főre szórt hitelek egyenes következménye volt a sok visszavett autó, mert a vásárlók nagy része nem mérte fel jól az anyagi helyzetét, és nem segített az sem, hogy a kölcsönök nagy részét svájcifrank-alapon folyósították. Ennek hatása máig tart: sok adós a végsőkig próbálta ugyan megtartani az autóját, ám a tartósan magas CHF-árfolyam és sok esetben a megszűnt munkaviszony kényszerű pontot tett az autóvásárlási történet végére.

"A részletek elmaradása miatti első finanszírozói jelzéstől a tényleges visszavételig hónapok telnek el. Nem reális azt feltételezni, hogy akinek a törlesztőrészletekre nincs pénze, az a jármű állagmegóvására és szervizelésére bármennyit költ is a visszavételig. Van, aki szándékosan rátesz erre egy lapáttal, van, akit bánt a tehetetlenség, akármi történik is azonban, az autók nagy része lelakott állapotban kerül vissza a finanszírozókhoz. Elképzelhető olyan eset, hogy egy viszonylag frissen vásárolt autó, mondjuk, céges csőd miatt kerül vissza a finanszírozóhoz, használóinak pedig a visszavételig nincs idejük lelakni. Ezek azonban nem annyival olcsóbbak, hogy magánembernek megérje a kockáztatás."

A visszavett autók között sok a lelakott, rossz állapotban lévő jármű

Várkonyi szerint a banki visszavett autók már a kereskedőknek sem jelentenek akkora üzletet, mint régebben, jóval kevesebb a bukott hitel. "Két-három éve nagy pörgés volt, voltak olyan időszakok, amikor több autót vettek vissza, mint ahányat újonnan eladtak. Akiktől lehetett, már nagyrészt visszavették az autókat, a jelenlegi hitelezési gyakorlat sokkal szigorúbb, mint régen. Akinek egyáltalán adnak kölcsön, azt is alaposan átvilágítják a finanszírozók. Sokan éltek jól a visszavett autókból, a körön belüli kereskedések nyilvános ajánlattételeken kimazsolázták a jó kocsikat, az átlagemberek csak a rosszabbakra tehették rá a kezüket. Egy-két nehezen megtalálható kivételtől eltekintve most is csak az elhanyagoltabb járművek jutnak el nyilvános árverésekig."

Autót a NAV-tól fél áron

Az adófizetésnél is rosszabb élmény, ha az adóhivatal nem kér vagy csekket küld, hanem figyelmeztetések és eredménytelen felszólítások után jön és foglal. A NAV a lefoglalt ingatlanokat és ingóságokat, köztük a járműveket, árverésre bocsátja. Ezeken az aukciókon a becsérték felét határozzák meg minimálárként, vagyis akár fél áron is vehetünk kocsit. Egy korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy bár a lehetőség csábítónak tűnik, a kínálat nagyrészt törött, nem indítható, esetleg forgalomból kivont járművekből áll, a helyzet az azóta eltelt két év alatt sem változott. Időről időre felbukkannak ugyan jó állapotú autók a kínálatban (erre a Honda Accordra például mi is szívesen lecsapnánk másfél millióért), ezek ára azonban a licitálás során szinte garantáltan eléri a piaci értéket. Ezeket az aukciókat azok is figyelik, akik az autókból élnek, így kár abban reménykedni, hogy egy meghirdetett tételt csak mi vettünk észre. "A banki visszavételtől a NAV-os eljárás abban különbözik, hogy a hivatal meglepetésszerűen foglalja le az autót, nincs átmeneti néhány hónap, vagyis nem lehet (szándékosan) lelakni az autót" - magyarázza Várkonyi. "A tapasztalatok szerint a jobb autóknál a licit elszalad egy reális piaci árig."

"Az elektronikusan árverezett járművek iránt jelentős az érdeklődés" - áll a NAV [origo]-hoz eljuttatott közleményében. "A 2011. évben az 1877 meghirdetett tételből több mint 80 százalék sikeresen fejeződött be. Egy-egy árverésen átlagosan öt ajánlattevő átlagosan tíz ajánlatot tett. A becsérték megállapításáról a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény rendelkezik, e szerint a végrehajtó foglaláskor becsléssel megállapítja a lefoglalt ingóság becsértékét, a jármű forgalmi árának figyelembe vételével. A becsérték megállapításával szemben az adós, illetve akinek jogát, jogos érdekét sérti, kifogással élhet, amit a másodfokú adóhatóság bírál el. A járművek árveréséből származó bevétel 2011. évben meghaladta az 1,3 milliárd forintot."

Várkonyi szerint a visszavett autók két nagyobb típusát lehet megkülönböztetni. "Vannak azok, amelyeket tízéves hitelre vettek, és - mondjuk - három-négy év után kerültek vissza a finanszírozóhoz. Ezekre nagy általánosságban vigyáztak, de lehetnek borzasztó állapotban is. Aztán vannak azok a luxusautók, amelyek külföldről jöttek 300 ezer kilométerrel, lelakottan, de agyonextrázva. Ezekkel visszatekerés után át lehetett verni a bankot, mert hiába értek állapotuk alapján kétmilliót, a sok extra miatt az Eurotax-ár felugrott hárommillióra, így erre lehetett felvenni a hitelt. Aki megvett kétmillióért egy ilyen 'luxusautót', annak még ugyanennyit el kellett volna költenie arra, hogy normális állapotba kerüljön, de ehelyett még a törlesztőt sem tudta fizetni. Ezekkel az autókkal semmit nem lehet kezdeni, a prémiummodellek nagy része pedig ilyen a bankok kínálatában. Ilyet csak akkor szabad megvenni, ha az előéletet tanúsító teljes szervizdokumentációval rendelkezik, ez viszont nagyon ritka."

Ha már biztos az autó elvesztése, a tulajdonosok nem költenek szervizre

Várkonyi több kereskedéssel is kapcsolatban áll, maga is találkozott jó állapotban lévő visszavett autóval. "Ezek a teljes állomány körülbelül három-négy százalékát tették ki, és azok sem voltak sokkal olcsóbbak, mint egy normális, a piacon fellelhető, azonos típusú használt autó. Nagyon kicsi az esély a bombaüzletre, nem éri meg ezzel vesződni. Nagyságrendileg: ha egy jó állapotú, valóban rendszeresen karbantartott kisautó - mondjuk - másfél millió a piacon, akkor egy finanszírozótól lelakottan, esetleg pótkulcs nélkül 1,1 millióért lehet megvenni ugyanezt. A különbözetet biztosan el kell költeni a hiányosságok kijavítására - de akár többet is. Egy ilyen üzlet csak azoknak éri meg, akiket egyáltalán nem érdekel egy autó előélete. Sokkal érdemesebb rendesen, az időt rászánva, szakértői segítséggel körülnézni a piacon, mint abban reménykedni, hogy a visszavett autók között találjuk meg a legjobb vételt."