Mi ez, és mi az új benne?
A középkategóriás S60-as kombija, amelynek elődmodell híján a V60 nevet adták, hiszen V50-nek az eggyel kisebb S40-es, V70-nek az eggyel nagyobb S80-as kombiját hívják. Ez a logikus számozás annyira megtetszett a vezetőségnek, hogy a kistestvér ferdehátú utódját is V40-nek hívják majd. Az sem véletlen, hogy a jövőt a V60-as sportos kombi karosszériájában látják.
Magabiztos nyugalmat áraszt a V60-as, erről szól a Volvo
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Az önálló szociológiai kutatásnak is beillő termékstratégia szerint a márka jól szituált, környezetért aggódó és még sportos, aktív életmódot is folytató vevőköre arra vágyik, hogy az autója közelítsen a kombihoz, de ne rugaszkodjon el teljesen a hagyományos ferdehátútól, inkább sportos és stílusos, mintsem unalmasan praktikus legyen.
Anyuka már nem ezzel viszi suliba a gyerekeket, arra ott az XC60-as vagy az XC90-es. A V60-assal a teniszpályára vagy a golfklubba járnak majd, a megszokott nagy csomagtartóra sincs semmi szükség. Az S60-ast teszteltük már kétliteres és 1,6-os turbós benzinmotorral, és a V60-asból is járt már nálunk a 2,4-es dízel, most a takarékos, 1,6-os dízel alapmodellt próbáltuk ki.
Hogy néz ki?
Nagyon elegánsan szabadult meg a Volvo a védjegyévé vált kockaformától, hiszen sikerült megőriznie azt az IKEA- fotelesen lágy és harmonikus, mégis nagyon masszív tárgy látszatát keltő formanyelvet, amely a svéd formatervezést természetközelivé és hűvösen elegánssá teszi. Az S60/V60 páros a szokásosnál is sportosabb lett, de megtartotta a széles vállat és azt a magabiztos kiállást, amelynek láttán rögtön elhisszük, hogy odabent tényleg biztonságban van a család.
A masszív váll azt sugallja, hogy nagyon biztonságos ez az autó
A kombivá alakítás is jól sikerült, a négyajtósnál is tömörebb egységnek tűnik az autó, formája csak erősíti az egy tömbből faragottság érzetét. Bár gyorsnak és jó mozgásúnak tűnik a V60, mégsem az autóversenyzőt, hanem a családapát hozza ki az emberből. Ebben a fehérben különösen jámbornak tűnik, az R-Design-csomagos tesztautó tökéletes ellentéte.
Műszaki tartalom
Ügyes húzás volt a PSA-tól származó 1,6-os dízellel szerelt belépőmodellt spórolós verzióként piacra dobni, így már nemhogy nem ciki, hanem egyenesen menő, hogy egy nagy dögnek látszó kocsival még kíméljük is a környezetet. A Drive kivitel start-stop elektronikával, fékerő-visszanyeréssel és hosszabb áttételű váltóval vesz részt a bolygó megmentésében.
Rugózási komfortja jó, de a keresztbordákon fel tud ütni
Elvileg 4,5 litert fogyaszt átlagosan, és ami még jobb, lehet vele dicsekedni, hogy 119 g/km a károsanyag-kibocsátása. Ebben komoly bizonyítási eljárás híján nem kételkedhetünk - bár vannak fenntartásaink - a fogyasztásról viszont tudjuk, hogy szinte lehetetlen a steril laboratóriumból kiszabadulva reprodukálni.
A tesztautó mentsége, hogy a legnagyobb hidegben jártunk vele, így vegyes használatban 6,8 literre sikerült leszorítani az átlagot, ami a nagy különbség ellenére azért nem rossz eredmény. Már csak azért sem ostorozzuk miatta, mert ez a kicsinek tűnő motor nagyon jó választás hozzá. Amennyire agyonvágta a Mazda3-ast, annyira harmonikus egységet alkot a V60-assal.
Meglepően jól illik a V60-ashoz a PSA 1,6-os dízele
Nem megyünk bele az árral összefüggésben szőtt összeesküvés-elméletekbe, már csak azért sem, mert egy "mezei" 308-as Peugeot-ban is jól dolgozik ez az 1,6-os. A Volvóban 115 lóerős, hatfokozatú kézi váltó jár hozzá, és olyan, mintha eleve ezzel a motorral képzelték volna el, pedig szinte nem is méltó egy látens prémiumautóhoz.
A hangja nem zavaró, csak mélyen gurgulázik ott elöl, de belülre már csak annyi jut el, hogy valami motor dolgozik benne, ennyiből sose jönnénk rá, hogy dízel. Masszív kapcsolású váltójának mind a hat fokozata jól van elosztva, kellően rövid az egyes, autópályázásra való a hatos. Készségesen pörög, de mindent megold nyomatékból is, 1700-as fordulat fölött kezd el rákapcsolni, és 2500-ig olyan lendülettel tol, mintha pár literrel nagyobb lenne.
Rövid az első túlnyúlás, mégis hosszúnak tűnik az orra
A kuplung felemelésére ugyan nem lódul meg, elindulásnál eleinte figyelni kell, de ha már mozgásban van, gázadásra mindig gyorsan reagál, biztonságosan lehet vele sávot váltani vagy előzni. Ha nem sietünk, egyenletes tempónál 1500-as fordulaton érzi jól magát. Bírja a hideget is, -15 fokban egy kicsit izzított, majd úgy indult, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Milyen vezetni?
Ezzel a motorral olyan igazi komolyautós. Szándékosan nem prémiumautót írtam, mert a Volvókban mindig az a jóleső érzés motoszkál az emberben, hogy lám csak, mennyivel szerényebben is meg lehet oldani mindent, mégis úgy érezzük, elértünk valamit. A V60-as kormánya mögött ülve már csak egy illatos pipa hiányzik az ember kezéből az intellektuális élvezkedéshez.
Dinamikusan is lehet vele autózni, de nem valami izgalmas dolog
Lehet, hogy nem egy adrenalinbomba, az érzelmek pedig végképp távol állnak tőle, de az egész annyira harmonikus és békés, hogy éppen az benne a szerethető, ami hiányzik belőle. Itt a nyugalom az úr, a minőségérzetet pedig nem a felhasznált anyagok értéke, inkább alapos megválogatása és ízléses összeállítása teremti meg.
Futóműve sokkal erősebb motorral is biztonságos maradna, kellemes kompromisszum a stabil útfekvés és a jó rugózás között. Minden helyzetben semleges marad, ezért klasszikus értelemben vezetni nem nagy élmény. Az állítható rásegítésű kormány érzéketlen, a váltókar masszívan pakolható a fokozatokba, a váltási érzet mégis kissé mesterkélt, csak a biztonsági automatikákkal nem dolgozik olyan ügyesen együtt.
Csak a svédek tudnak egyszerre hűvös, mégis meleg hangulatot teremteni
A V60-ast persze nem is élményautózásra találták ki. Biztonsági kütyük tucatjai uralják helyettünk, gyakorlatilag a vezető is csak utas már a kormány mögött. Van benne holttér-, követésitávolság- és sávelhagyás-figyelő, radaros tempomat, koccanás- és gázolásgátló, amelyhez kamerák és érzékelők tömkelege tartozik, erről bővebben itt és itt olvashat. Ha mindet használjuk is, megértjük a Volvók ars poeticáját. Ez a cég felvállalta, hogy a megfontolt embereknek gyárt autót, és ehhez tartja is magát.
Milyen benne utazni?
Nem egy luxusautó, de a lehető legtöbbet hozza ki az utazási komfortból. Persze nem is egy Citroën C5, lágyságban pedig a Volkswagen Passat mögött is elbújhat, de a Volvóban eltöltött percek kifejezetten relaxáló hatásúak. Az utastér minden szeglete kellemes a szemnek és a kéznek, ülései kényelmesek és a Volvo-élményhez szükséges biztonságérzetet is kipipálhatjuk.
Egy kategóriával kisebb autóban sem szűkebb a hely, de kényelmes a V60-as
Sajnos a legtöbb hibát is itt bent találjuk, mert a V60 elsősorban kívül nagy, amit vezetés közben érezni is lehet, az ajtók, oszlopok vaskossága miatt a kilátás sem különösebben jó, az övvonal pedig úgy emelkedik, hogy a hátsó ablakok viccesen kicsire zsugorodnak a gyerekek legnagyobb bánatára. Nekik elsuhanó fák helyett fedélzeti DVD-vel kedveskedik a Volvo.
Csak 430 literes a csomagtartó, viszont jobban használható a négyajtósnál
Belső méretei akár egy alsó-középkategóriásé, a kombifelépítésnek hála legalább van hátul fejtér. Minden irányban passzentos az utastér, csomagtartója pedig hiába mutat túl a viccesen kicsi négyajtóson, így is csak 430 literes, mégis jobb választás, mert ügyesebben variálható és praktikusabb. De jó vétel egyáltalán a V60-as?
Megéri az árát?
Sokat nyújt a Volvo, de nem szabad elfelejteni, hogy mára a műszaki alapjait adó Ford Focus is nagyon belehúzott. Biztonsági felszereléseinek többsége már az alsó-középkategóriás - de csak kívül kisebb - Focushoz is rendelhető. Kombi változata 490 literes csomagtartójával még cipekedésre is alkalmasabb, orrába pedig ugyanezt az 1,6-os dízelt szerelik.
Eltalálták az új formanyelvet, egyszerre konzervatív és modern
Összeállítottuk a V60-as Focus-alteregóját, minden elérhető extrát megrendeltünk hozzá, amely a tesztautóban benne volt, még a Volvóból kimaradt automata parkolórendszert is. Mindaz 7,7 millióba kerülne a Fordnál, amiért a Volvo 10,7 milliót számláz. Aki csak egy jól felszerelt, komfortos és biztonságos kombira vágyik kis dízellel, hárommillióval olcsóbban is megkaphatja.
Miért érdemes mégis többet költeni a V60-asra? Elsősorban a svédeknek a passzív biztonság terén szerzett tapasztalatai miatt, ami az elektronikus kütyükön túl is jó érv mellette, és azt a minőségi atmoszférát sem kapjuk meg egy Fordtól, amely a Volvót felemeli a német prémiumautók szintjére. Egy biztos, egyik autó tulajdonosa sem válik majd közutálat tárgyává az utakon.
Cikkajánló |
Összegzés
Nem sok kell hozzá, hogy származása és korlátozott használati értéke miatt a Volvo V60 lecsússzon a ranglétrán, de az a szükséges plusz, amely a valós képességeinél értékesebbé teszi, még mindig megvan benne. Hiába a kis dízelmotor, ebben a konfigurációban is harmonikus és meggyőző, sehol sem lóg ki a lóláb, hiányérzetünk legfeljebb csak szűkössége és sportkombinak való csomagtartója miatt lehet.
Minden apuka bátran rábízná a családját, kicsattan a biztonsági extráktól
Családi használatra lehet ennél jobbat találni a Volvo kínálatában is, cégautónak viszont ideális, hiszen annak ellenére, hogy felér egy prémiumautóval, mégsem kimondottan fényűző, takarékosságával pedig kíméli a céges kasszát. Nem titkoltan a Fordtól összelegózott alkatrészekre épül, de tud valamit, ami miatt még mindig igazi egyéniség lett belőle, ezt pedig nehéz forintokban mérni.
Műszaki adatok |