"A legfontosabb, hogy nem szabad spórolni az idővel, a korábban megszokott menetidő akár háromszorosával is számolni lehet, amibe az autó megfelelő letakarítását is bele kell számolni. Alapvetés, hogy téli gumi nélkül ne induljon el senki havas útviszonyok mellett, és az se üljön volán mögé, aki nem bízik vezetéstechnikai képességeiben. Mindig legyen az autóban elég üzemanyag, meleg holmi és egy strapabíró cipő. Ha már úton vagyunk, akkor a megnövekedett féktávokra és a sokkal kisebb tapadásra kell figyelni, kerülni kell a hirtelen mozdulatokat és fékezéseket" - tanácsolja Tóth Zoltán, a Driving Experience oktatója, aki szerint fel lehet készülni vezetéstechnikailag a havas útviszonyokra, erre viszont nálunk nincs fizetőképes kereslet. "Jó móka egy tanpályán a műgyantás csúszkálás, de nem azt a helyzetet szimulálja, amire télen szükség lenne" - véli az oktató.
Négytenyérnyi tapadás
Nem érdemes spórolni a téli gumin, hiszen csúszós útfelületen sorsdöntő a négy, tenyérnyi felület, amelyen az autó az úttestbe kapaszkodik. Aki ritkábban ül kormány mögé, legalább négyévszakos, aki viszont gyakrabban autózik, mindenképpen téli abroncsot válasszon, bár ezt nem teszik kötelezővé a hazai előírások. Sok más - részben velünk szomszédos - országban azonban kötelező a használatuk, a pontos szabályokról és a 35-5000 eurós pénzbírságokról, illetve az idei ADAC-teszten nyertes téli gumikról októberi cikkünkben számoltunk be.
Nem csak a fajta, hanem az életkor is számít, a rideg, elöregedett abroncstól nem szabad csodákat várni. Az előírt 1,6 milliméteres profilmélységet kezeljük fenntartásokkal, téli útviszonyok közé legalább 4 milliméterrel érdemes kimerészkedni. Jelentős összeget lehet spórolni azzal, ha a gyári szerelésű helyett keskenyebb váltóméretet választunk, az itthoni klímát ismerve pedig gumiválasztásnál ne a havas, hanem a vizes úton elért teszteredmények legyenek fontosabbak. Hosszú távon anyagilag és élettartamot tekintve sem igazán éri meg évente kétszer ugyanazokra a felnikre felrakatni a téli és nyári abroncsokat, annál is inkább, mert a könnyűfém kerekeknek nem használnak a felsózott utak.
Érdemes akár naponta ellenőrizni az ablakmosó-folyadék szintjét is, latyakos útviszonyok gyakrabban kell mosni az ablakot
Szemre nagyon nehéz megállapítani, mennyire csúszik egy gyanúsan fénylő útfelület, ezért lassú tempónál érdemes néhány apró fékezéssel felmérni a tapadást, persze akkor, amikor nem jönnek mögöttünk. Ha tapadás híján nehezen indul el az autó, padlógáz helyett inkább finoman kezeljük a gázt, mély havon viszont csak kikapcsolt kipörgésgátló mellett, több fordulat után tud megkapaszkodni a gumi, elakadásnál pedig egyedül a hintáztatás segít (ezt automataváltós kocsikkal is meg lehet tenni előre- és hátramenet között váltogatva).
Érdemes elmenni gyakorolni
Akárcsak az elindulásnál, a lassításnál is egyenes kormányállás mellett a legjobb a tapadás, ennek elvesztése esetén az ABS nélküli autóknál a fékpedált pumpálva érhető el a leghatékonyabb lassulás. Amikor kanyarban a kocsi orra indul meg (alulkormányzottság), nem szabad még jobban ráhúzni a kormányt, inkább tartsunk vagy tekerjük vissza, enyhe fékezés mellett. Ha viszont a far kezd kicsúszni (túlkormányozottság), lassítás helyett gyors ellenkormányzás menthet a helyzeten. Mindezt érdemes vezetéstechnikai tanfolyamon - vagy legalább egy néptelen parkolóban - kipróbálni az első éles helyzet helyett. Csúszós úton az a legfontosabb, hogy kerüljük a hirtelen mozdulatokat, és lágyan vezessünk, jól megválasztott kanyarsebességekkel és féktávokkal.
Előfordulhatnak olyan helyezetek, pl. jeges úton elindulásnál, hogy érdemesebb kikapcsolnia menetstablizátort, amit utána természetesen vissza kell állítani, ha magától nem kapcsolódna be
Állítsuk be az ülést!
A biztonságos vezetés egyik alapfeltétele a megfelelő üléspozíció. Hatalmas télikabátban előfordulhat, hogy bizonyos helyzetekben a ruházattól nem tudunk kellő gyorsasággal reagálni. Az üléspozíció alapja az, hogy megfelelően üljünk be az ülésbe, a fenekünket ne csúsztassuk előre. A leggyakoribb vészfékezési hiba ugyanis az, hogy a vezető nem tudja, vagy nem nyomja ki megfelelő erővel a fékpedált, ezért a fékezés ideje alatt nem áll fent a teljes fékerő. (Ennek a kiküszöbölésére találták ki a vészfékrásegítőt.) Amennyiben nem ülünk rendesen megtámasztott derékkal az ülésben, fékezéskor a csípőnk hátrafelé is mozog, így nem tudunk megfelelő erőt kifejteni a pedálra. Az ülést tehát úgy kell beállítani, hogy amennyire lehet, hátul üljünk benne, és annyira húzzuk előre, hogy minden pedált hajlított lábbal teljesen ki tudjunk nyomni. Ha ez is stimmel, a kormányt olyan a magasra kell állítani, hogy bárhol fogjuk meg, ne kelljen teljesen kinyújtani a karunkat.
Vezetéstechnikai tanácsok hóban 1. Csak téli gumival induljon el! |