Én ezt már átéltem valamikor - tör rám a déja vu valahol Dél-Portugáliában, egy kanyar közepén, ötven méterre a következő hajtűtől. Bámulom a nagyon ismerős navigációt, tekergetem a kanyarokat a világ legtermészetesebb módján faló autó kormányát, és közben egy pillanatig sem hagy nyugodni az érzés, hogy ez nem most történik velem először. Álmodom? Vagy ez a valóság? És akkor kitisztul a kép: ja igen, mintha a hetes Golf szardíniai bemutatóján lennék!
Pedig nem ott vagyok. Az új Octaviában ülök, amelytől minimum világmegváltást vár a Skoda, és nem is alaptalanul. Az első generáció 1996-os bemutatása óta 3,7 millió példány kelt el az autóból, az újtól most az kell, hogy évi másfél millió darabra rakétázza fel a Skoda éves eladásait. Hogy ez milyen komoly cél, azt jól jelzi, hogy tavaly 939 200 eladott autóval döntött új értékesítési rekordot a Skoda, ez 6,8 százalékos növekedés 2011-hez képest.
Egyébként nem lehetett kétséges, hogy én ülhetek be először az új Octaviába. A Rapid-tesztben már lelőttem a poént, hogy momentán egy második generációs, facelift előtti Octavia kombinak tapossuk a belét, 1,9-es dízellel (105 LE, a nem tönkremenős). Két éve van meg, egyetlen nyomorult probléma sem volt vele, isten tartsa meg jó szokását. Belül nagy, nem rossz, bár nem is igazán jó vezetni, vajon mit sikerült kisütni a harmadik generációra? Tele voltam kérdéssel és lelkesedéssel az út előtt, bár utóbbi csökkent valamelyest, amikor a München-Lisszabon út a gépben való háromórás, tehetetlen ücsörgéssel kezdődött a hóhelyzet miatt, és emiatt hamar világossá vált, hogy a következő csatlakozást lekéssük, és buszozhatunk 300 kilométert. Nem kell aggódni, a fejtágítóval azért szerencsére megvártak minket a Skoda pr-osai, egyem a szívüket.
Ha nem lett volna a rendőrségi flottabeszerzés és az 1250 darab Opel Astra, a kifutó Octavia lett volna a magyar újautó-piac kedvence tavaly. Az importőrnek csak az fájhat (az viszont nagyon), hogy a flottás-magánvásárló arány fájdalmasan torz itthon: 80 eladott céges autóra csak 20 privát jut átlagban, bár decemberben egy félelmetes, 96:4 százalékos arány is összejött. Az új Octavia nagy feladata az lenne (bár iszonyatosan nehéz, talán lehetetlen lesz), hogy az átlagemberek is lássák benne megcsillanni azt a pluszt, hogy ne csak a használt, hanem az újautó-piac kedvence is legyen.
Nem tudom, hogy ezzel a formával összejön-e. Kellemesen német beütésű, a katonás rendet szeretők szívét simogató a vonalvezetés, összességében modernnek is mondható, de én nem látom benne azt a sok kristályvonalat, amelyről a sajtóanyag vonatkozó passzusa minden második sorban regél. Nem értem a fényszórót sem: egyrészt azért, hogy egy műanyag elemmel miért a híres cseh üvegművesség előtt tisztelegnek, ahogy a sajtótájékoztatón kiemelték, másrészt nem fér a fejembe, miért kellett beletenni egy törést. A dizájnerek szerint ez így elegáns, így jó, szerintem meg bambán bámulós tőle az Octavia, a Rapid hűtőráccsal összeépített fényszórómegoldása sokkal jobban tetszik. Így hirtelen biztosan nem cserélném le a kettest, annak ellenére sem, hogy a hátsó ajtó új "hokiütője" nagyon tetszik. A menedzsereknek is fog.
Hátul megőrizték a klasszikus C motívumot a lámpák, a generációváltás ellenére is azonnal felismerhető az autó. Nagyon tetszik, hogy a kipufogót elrejtették, mintha nem is lenne olyanja. Minden idők legnagyobbja az új Octavia: hosszúsága 90, tengelytávolsága (ez már az MQB platform) 108, szélessége 45 milliméterrel nőtt, miközben tömegéből sokat faragtak, egy-egy változat akár 102 kilóval is könnyebb elődjénél. A háromdobozos kialakítástól örökre elköszöntek, nincs olyan változat, amelyben a csomagtartó külön egységet képezne (eddig is így volt, mégis külön kiemelték), csak ötajtós karosszéria (és később kombi) kerül piacra. Európában legalábbis biztosan, esetleg a kínai piacon lehet szó klasszikus szedán forgalmazásáról.
A csomagtartó hatalmas, minden család álma. Alaphelyzetben 590 literes, teletömve rögzítőhálókkal és egyéb ötletes megoldásokkal, a perem sincs magasan. Ugyanakkor még mindig nem lehet teljesen sík felületet kihajtogatni, aminek sokan örültek volna. A számok alapján úgy tűnhet, hogy nagyot nőtt az utastér, de ez nem teljesen igaz, mert a tengelytáv-növekedést például nagyrészt azzal érték el, hogy 40 milliméterrel előrébb tolták az első tengelyt. Ettől nyilván nem lett sokkal nagyobb a hátsó lábtér, érzésre ugyanakkora (jó nagy), mint a miénkben, de azért idemásolom a sajtóanyag hátsó térdtérre vonatkozó részét: 73 milliméter, amelynél nincs nagyobb a kategóriában.
Az új Octaviához a Golftól szivárgott le számtalan alkatrész és megoldás, de a pozícionálásra gondosan ügyelt a Volkswagen-konszern. A középkonzol például nem fordul a vezető felé, mint a Golfban, ezt a Skoda úgy adja el, hogy az új Octavia demokratikus autó. Nem fosztja meg az utast a műszerek látványától, a bal és jobb egyben ülőnek is egyenlő esélyt biztosít az új, a Golféhoz hasonlóan a kéz közeledésére reagáló navigáció nézegetésére. Az anyagválasztásban nincs hiba, amennyire kemény a Rapid, annyira igényes az Octavia, puha maradt a műszerfal tetejének borítása is. Kopogós műanyagból kevés van, annál fájdalmasabb, hogy kifejezetten érzékeny részre is jutott belőle.
A szintén puhán kárpitozott, áttervezett középkonzol a korábbinál nagyobb helyet hagy a jobb térdnek a vezetőülésben, a váltókart szegélyező keret azonban ugyanabból a kemény műanyagból készült, mint a miénkben is. Viszont épp ez a terület az, amelynek nekitámaszkodik a térd vezetés közben, kár, hogy lespórolták róla a borítást. Legalább egy kispárnát ragaszthattak volna rá, mint a Honda CR-V-ben a váltókonzolra. A kettesben puha anyagban akad el a térdem, de cserébe sokkal kisebb a hely, nem tudom, melyik megoldás a jobb. Egy kicsit kényelmetlen a jobb egyben is, hogy a térd pont a kemény műanyagból készült ajtóbehúzóra fekszik fel, de hát nem kell annyira terpeszkedni, ugye. Megjegyzem, a kettesben pont a műanyag alatt van az ominózus testrész helye.
Igényes az új műszerfal és a szép grafikájú középső kijelző, majdnem olyan, mint a Golfé. A műanyagos bakiktól eltekintve az ergonómiára nem lehet panasz, minden a helyén van, és még a bajuszkapcsolók is frissek. Jó ötletekből sincs hiány: a tanksapka belső fedelén jégkaparót, a vezető- és utasülés alatt a láthatósági mellény számára kialakított fiókokat rejtettek el, de a kedvencem a multimédiás tároló. Minden autóban halálom, hogy a telefonomat nem tudom hova tenni, pohártartókban és kisebb rekeszekben csúszkál állandóan, ezen a világvége jellegű problémán a Skoda egy hamutartószerű műanyag dobozkával segít. Van rajta egy rés, amelybe bele lehet állítani az mp3-lejátszót vagy okostelefont, a világ legegyszerűbb ötlete. Nem is értem, miért nem nekem jutott eszembe.
Palackból akár nyolc is elfér, összesen négy az első ajtókárpitokban, egy-egy a hátsó ajtókban és kettő a hátsó üléspad lehajtható pohártartójában. Bosszantó, hogy a motorháztetőt továbbra is bottal kell kiemelni, már egy Dacia Loganban, Renault Clióban is teleszkóp van, akkor az Octaviában miért nincs? Ennyire nem kell félteni a Golftól, ezen nem múlik semmi. De az is igaz, hogy nem vagyok döntéshozó a Volkswagen-konszernnél.
Szinte a Golf összes biztonsági és egyéb extrája leszivárgott a Skodához, így bizonyos felszereltségi szinteken az Octaviában is van vezetési mód előválasztó, Normal, Sport, Eco és Individual állások közül lehet választani. Másodütközést megakadályozó fékrendszer, adaptív tempomat, fáradtságérzékelő, automata parkolóasszisztens, táblafelismerő és intelligens fényszóró is rendelhető az Octaviához, térd- és hátsó oldallégzsák először szerepel a kínálatban. Még hátsó, gyári ülésfűtés is ikszelhető az extralistán, ezért odavagyok, a Hyundai-okban is imádnivaló fícsör.
Négy benzinmotorral (1.2 TSI 85 LE, 1.2 TSI 105 LE, 1.4 TSI 140 LE, 1.8 TSI 180 LE) és két dízellel (1.6 TDI 105 LE, 2.0 TDI 150 LE) indul a forgalmazás, öt- és hatfokozatú kézi váltóval, valamint hétfokozatú DSG-vel. Mivel a Rapidban is az volt, a 105 lóerős 1,2-est és a kisdízelt választottuk, utóbbi azért igazán kaphatott volna hatfokozatú váltót. Tudom, a Golf, figyelni kell nagyon. Az 1,2-es kicsit nehezebben birkózik az Octavia tömegével, mint a Rapidban fél kategóriával lejjebb, de a differencia nem vészes (sőt az adatlap szerint gyorsulásban és végsebességben sincs eltérés), 2-3000-es fordulatszám között öröm vele az élet. A 85 lóerős változat (szintén 5-ös váltóval) már határeset lehet, nyilván nem véletlenül hagyták ki a menetpróba tesztflottájából. A hatfokozatú kézi váltó hozza a Volkswagentől elvárható szintet, nem lehet belekötni, a dízel ötöse kicsit karcosabb, de tényleg csak picivel. Ha nem egymás után vezetem a két autót, talán fel sem tűnik.
Az új Octaviában az a legjobb, hogy ha bekötött szemmel ültetnek bele, majd utána a Golfba (vagy fordítva), a vezetési élmény alapján nem tudnám megmondani, melyikben vagyok. A megérzéseim azt súgják, hogy a Volkswagennél nem hülyék ülnek, a Golf ezért valószínűleg pontosabb és jobban vezethető, de egy átlagembernek ez nem lesz feltűnő a kormány mögött. Nekem sem az, ha nem egyikből ülök át a másikba. A futóműhangolás (trükkös, mint a Golfban: hátul csatolt lengőkaros, de az 1.8 TSI-ben és a készülő RS-ben független) megdobogtat minden kispolgári szívet, jó kanyarban és egyenesben is, a kormánytól viszont felesleges túl sok visszajelzést várni. Mint minden modern autóban.
Hivatalos árlista még nincs, de annyit sikerült kipasszírozni az importőrből, hogy az alapmodellt - némi kedvezménnyel - 4,3-4,4 millió forintos áron lehet majd hazavinni tavasztól. Lesz egy kis áremelés ugyan az alapmodelleknél, de ezt gazdagabb felszereltséggel kompenzálja a Skoda. A minden jóval teletömött Elegance modellek cserébe szinte nem is drágulnak, az importőr fogalmazása szerint kimagasló ár-érték arányt produkálva így.
Majdnem hibátlan munka, generációváltás pipa.
Műszaki adatok - Skoda Octavia 1.2 TSI Skoda Octavia 1.6 TDI |