A gépek lázadása - az önjáró autók köztünk vannak

Öt éven belül saját magát vezető autót vásárolhatunk az autókereskedésekben. A technológiáról már kiderült, hogy működik a gyakorlatban, így csak a biztonsági és jogi hátteret kell mögé rakni. Kérdés, hogy jó lesz e nekünk, ha egy szoftverre bízzuk a volánt.

Képzeljen el egy átlagos, hétköznapi reggelt. Álmosan indítja az autóját, de különösen nyugodt, annak ellenére, hogy gondolatai nem a vezetésen, hanem egy e-mail körül forognak, amelyet elfelejtett elküldeni. Pár száz méter után jön a sztráda, de nem foglalkoztatja, hogy mennyivel megy, és ahelyett, hogy szeme az útra, keze a volánra tapadna, inkább megírja és elküldi a levelet, majd elégedetten elkezdi olvasni az aktuális híreket. Eközben az autója megelőz egy kamiont, majd csatlakozik egy gyorsabban haladó konvojhoz és alig négyméteres távolságot tartva követi az előtte haladót.

Ilyesmi lehet egy átlagos autózás a jövőben, ráadásul a nem is olyan távoliban. Merthogy az önjáró autók már köztünk vannak, sőt lehet, hogy a garázsában is egy ilyen áll, csak sem ön, sem az autója nem tud róla, hogy ez a helyzet - de erről egy kicsit később.

Előbb nézzük meg, mi kell ahhoz, hogy egy autó önjáró legyen.

A Google legújabb robotautója egy Lexus RX450h

Minden önjáró prototípus a GPS rendszert használja elsődleges tájokozódásként, de az amerikai hadsereg 80-as években kifejlesztett szisztémája direkt pontatlan, akár három métert is csalhat, hogy terroristák ne tudják felhasználni. A forgalomban három méter elnézése már komoly galibát tud okozni, ezért a magát vezető autó kerekeire helymeghatározó szenzorok kerülnek. Körbelátó kamerára is szüksége van, hogy az autó olyan manővereket is biztonsággal hajtson végre, mint a sávváltás vagy a vészfékezés - ami pedig ezeken felül szükséges, az már jelenleg is elérhető a prémium autókban, amelyekben manapság több a radar és az érzékelő, mint egy néhány évtizeddel ezelőtti vadászgépben.

Nem verik nagy dobra, de a nemrég bemutatott, felfrissített Mercedes E osztály is képes lenne elviekben az önjárásra, köszönhetően a sztereokamerái által készített háromdimenziós képnek, az önálló kormányzásnak és annak a fejlesztésnek, hogy autókövető funkciója sávfelfestés nélkül is működik. Eközben az Audi és a Toyota, bár csak kísérleti jelleggel, de teljes értékű robotautót mutatott be az amerikai CES-en (Consumer Electronic Show). Rupert Stadler, az Audi AG igazgatótanácsának elnöke szerint a sorozatgyártású önműködő autó műszakilag még ebben az évtizedben megvalósítható lesz. Stadlerék először a városi üzemmódot csapnák le a vezetők kezéről a 60 km/h-ig működő önjárórendszerrel, amelyet az A6 és az A8 következő generációjába már biztosan bekerül. Ahol a jogi szabályozás megengedi, önállóan gyorsít, fékez és kormányoz majd a kocsi.

Az Audi robotautója, amelynek korlátozott önjáró képessége debütál a következő A6 és A8 generációban

A Toyota is képes erre a bravúrra, de a CES-en bemutatott Safety Research Vehicle nevű önjáró Lexus a sorozatgyártástól még távol áll, mivel elcsúfítja a külsőleg felszerelt helyzetmeghatározó, a lézeres radar és a számos kamera, amellyel az autó lát, hall és cselekszik. 360 fokban, mintegy 70 méterig észleli a környezetét, nagy felbontású színes kamerái 150 méterre látnak előre. A különbség egy mai csúcskategóriás autóhoz képest kevesebb, mint gondolnánk. A Toyotához közeli forrásunk szerint néhány kiegészítőre lenne csak szükség, hogy egy alapáron harmincmilliós Lexus LS önjáró legyen, például a kerekekre szerelt helyzetmeghatározókra és a 360 fokos körben látó kamerára, mert a japán zászlóshajó már most is képes a sávtartásra aktív kormányzás mellett, valamint holttérfigyelésre és adaptív sebességtartásra, illetve vészfékezésre is, és teljesen megállítja az autót, ha szükséges. Infrakamerája meg tudja különböztetni a fémalapú objektumokat, valamint a papírt és a fát az emberi és állati szövetektől.

Látszatra technokrata, de az önjáráshoz szükséges lényeges technológia már az utcai változatban is megvan

"A Toyota és a Lexus új berendezései kiegészítik a vezető készségeit, mivel a cégfilozófia szerint a jobban felkészült vezető biztonságosabban vezet" - mondja a Toyota, de ez csupán mézes-mázos tálalása a ténynek, hogy a jövőben nincs szükség sofőrre a biztonságos vezetéshez. Elvileg a robotpilóta hamarabb és ügyesebben reagál a forgalmi szituációkra, nem fárad el - és nem iszik. Cselekedeteit nem befolyásolják érzelmek, szenzorainak köszönhetően tökéletesen lát a sötétben, és kevesebb üzemanyaggal is beéri, mint emberi irányítással, köszönhetően a robotautók egymás közötti kommunikációjának és a kiegyensúlyozott vezetési programozásnak. Persze homályos pontok azért még akadnak.

66 éve fejlesztették ki a repülőgépeken használatos, teljes értékű robotpilóta-rendszert, és valószínűleg jobb esélyekkel indulunk, mint ha ez romlana el, de mégis mi történik, ha az autó számítógépe felmondja a szolgálatot? Ki a felelős, ha egy önjáró autó például balesetet okoz? Egyelőre ezek a megválaszolatlan kérdések hátráltatják leginkább a gyors elterjedést, mert a teljes körű jogi szabályozáshoz minden oldalról maximális biztonsági eredmények szükségesek. Hiányzó jogi háttérrel pedig illegális marad az önműködő jármű használata.

Ezen változtatott 2012-ben Nevada, mert a Google lobbijának eredményeképp ebben az amerikai államban engedélyezték elsőként a vezető nélküli autók forgalomba helyezését. Hamarosan Florida, majd Kalifornia is követte a példát, bár az utóbbinál csak tesztelés céljából lehet ilyen autót használni, ezen felül minden államra érvényes, hogy a volán mögött embernek kell ülnie a kocsiban, aki menteni tudja a helyzetet, ha az autó elszabadulna. Az amerikai Consumer Watchdog civil szervezet elnagyoltnak tartja az újdonsült szabályozást, mert a robotautók információt gyűjtenek és tárolnak menet közben, az adatok kereskedelmi felhasználását pedig semmi sem tiltja. Ez még a jelenlegi tesztidőszak alatt nem tűnik annyira aggályosnak, de ha az önjáró autók elszaporodnak az utakon, tényleg minden megtett méterünknek nyoma lesz.

Félmillió kilométert már lenyomtak a Google önjáró autói

Dollármilliók eredménye, hogy a saját fejlesztésű önjáró rendszerrel ellátott Google Priusok az ötszázezredik kilométeren is túl vannak. Autópályán nagy tempónál, városban a dugóban araszolva, esőben és szélben, éjjel és nappal balesetmentesen teljesít a robotpilóta. Az egyetlen balesetet, amely a Google autóihoz köthető, emberi mulasztás okozta - és ez rémisztően igazolja a koncepció létjogosultságát. A vezető nélküli autó projekt még 2005-ben indult, amikor a Street View megálmodója, Sebastian Thrun vezetésével egy 15 fős csapat megalkotta Stanleyt, a robotautót, amely azonnal nyert kétmillió dollárt az Egyesült Államok védelmi minisztériumától.

Több mint félmillió kilométeren bizonyított a robotpilóta a Google közismert önjáró autóinál

Azóta a Google az önjáró autók fejlesztésének éllovasává vált a kamerákkal, radarokkal, valamint a tetőre szerelt lézerszkennerrel és a hátsó kerekekre erősített helyzetmeghatározó-érzékelőkkel ellátott Toyota Priusokkal, amelyeket a tesztelések során használt. A rendszer szíve azonban a mesterséges intelligencia, amellyel a számítógép elemzi az érzékelőkből érkező adatokat, és eldönti, mi legyen a következő lépés. Jelenleg tíz autó, köztük egy Audi TT és három Lexus RX450h rója az utakat az először bevetett Priusokon kívül. Eddig kéttagú legénységgel közlekedtek a keresőóriás autói, egyikük számítógéppel az ölében vizsgálta a reakciókat, míg a másik a volánnál ült, hogy közbe tudjon avatkozni szükség esetén. Mivel ilyen nem fordult elő, hamarosan áttérnek az egyszemélyes tesztutakra, az összkerekes Lexusokkal pedig havas körülmények között is kipróbálják a rendszer működését. Vicces, de a Toyotánál és az Audinál váltig állítják, a most bemutatott rendszereknek semmi közük a Google fejlesztéseihez, miközben a Google vezető nélküli flottája épp az említett autógyárak modelljeit használja.

Sergey Brin, a Google vezérigazgatója szerint öt éven belül bárki beülhet egy önjáró autó volánja mögé, amely biztonságosabban vezet, mint egy ember, és képes vezető nélkül parkolni, tehát a vezetőnek bent sem kell ülnie, hogy az autó helyet keressen és leparkoljon. Látássérültek, illetve a jogosítványhoz fiatalok is "vezethetnek" autót, és előbb-utóbb nem kell görcsölni az engedély megszerzéséért sem.

Az önjáró autók elterjedésével az alternatív cégek vehetik át a vezető szerepet az autógyártóktól

A biztonságosabb közlekedés mellett a gyorsabb és hatékonyabb utazás ígéretével is kecsegtetnek az önjáró autók, amelyek egymással is kommunikálnak majd, hogy megelőzzék a dugót, vagy ha már kialakult valahol, gyorsabb utat választanak. Kulcsfontosságú volt az autók kommunikációja az európai uniós Sartre-projekt esetén is, amely három év tesztelés után ért véget tavaly ősszel. Hét cég vett részt a közös tesztelésben, ahol egyedüli gyártóként a Volvo biztosította az autókat. Lényege, hogy autópályán 90 km/h-s sebesség mellett létrehozhatók olyan konvojok, amelyeket egy-egy profi sofőr vezet, és amelyekhez bárki csatlakozhat, illetve elhagyhatja őket, attól függően, hogy az akár menetrendszerű konvoj végállomásához képest mi az úti célja. A konvojban az autók szorosan, négyméternyire követik egymást, így a sűrű úthálózat kevésbé leterhelt, és a kisebb légellenállás akár 20 százalékkal kevesebb fogyasztást is eredményezhet, miközben az autók egymás közti kommunikációja és a robotvezérlés gyors reagálása miatt a biztonság sem csorbul - legalábbis elviekben.

Konvojban, szorosan egymás mögött, emberi beavatkozás nélkül. A rendszer alapja a kommunikáció

Kevesebb dugó, gyorsabb közlekedés, ami idő és pénzmegtakarítást eredményez - és nincs olyan ember a Földön, aki ne örülne, ha gyorsabban és olcsóbban utazhat. A tesztelés folytatódik, hogy az automata vezetési rendszerek a számítógép elromlására, defektre vagy egyéb váratlan helyzetre is optimálisan reagáljanak, és tovább tökéletesítik a rendszert, hogy ezáltal az első önjáró autó minél hamarabb megjelenhessen a kereskedésekben.

Annak viszont, aki szeret a vezetni, elképzelhetetlen, hogy olyan autót vegyen, amelyet nem vezethet. Pedig előfordulhat, hogy húsz-harminc év múlva nem kaphat mást.