Álomautónak tűnt a használt VW Golf, de átverés volt

Keveset futott, sérülésmentes, jól felszerelt VW Golfnak árulták, de több milliót fizettek már utána a biztosítók. "Öltöztetett" autó volt.

Használtautó vásárlási tanácsadónk egy igen érdekes és tanulságos esetet oszt meg velünk a praxisából. Ebből is látszik, hogy sajnos nálunk még az is gyanús, ha látszólag minden stimmel.

Vannak autók, amelyeknél nem tudod, mi a gond, egyszerűen csak sejted, hogy az egész képlet túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Eladható szín, kecsegtető kilométer, megfelelő, sőt annál egy kicsit talán még kedvezőbb felszereltség, szép állapot, visszafogott ár, és nem utolsó sorban keresett típus. Hogy ez mit jelent ma, vagy éppenséggel az elmúlt 5-10 évben Magyarországon? Kis- vagy középkategóriás autót, lehetőleg német vagy japán gyártótól, 100-120 lóerős motorral, durván kétmillió körüli áron, 4-5 évesnél nem idősebben. Kifejezetten gyakori kérés ügyfeleim részéről, hogy a felsorolt paramétereknek megfelelő, jó karban lévő autót találjak, olyat, ami lehetőleg kibír további 4-5 évet visszafogott üzemeltetési költségek mellett.

Egy ilyesmit keresvén akadtam egy igazán megkíméltnek tűnő Golfba. Ötödik generáció, benzines, 1.6, ráadásul Comfortline kivitel, kályhacső-ezüst kivitelben, maga a polgári unalom - mondanák egyesek. Szerintem meg maga a tökélyre fejlesztett felhasználóbarátság korrekt kivitelben. No de ez a cikk nem is erről szól most. Kereskedésben árulták bizományban, egy Pest környéki településen. Az első telefon alapján biztató volt a sztori. Itthoni eladás, ráadásul olyan kereskedésben, ahol van is ismeretség, magántulaj, aki első gazdája az autónak. Vezetett szervizkönyv, 48 000 kilométer, 3 ezer kilométerrel korábban volt az utolsó szerviz. Alvázszám szerint lekérdezhető, számlával igazolható. A kínálati ár pedig az alsó harmadba tartozott a piacon. Eddig minden rendben, el is indultam a 40 perces útra, hogy élőben is meggyőződjek a Golf kvalitásairól.

Ismeretlen, murvás kereskedés fogadott, forgalmas főút mentén. A kereskedésben csupa olyan autó állt, ami a kiszemelt autó állapotához képest ragon alulinak tűnt. Tizenéves árva darabok, opálos fényszórók, levert díszlécek, a fáradt leharcolt ötkilós kocsik között kellette magát egy kinyalt, vigyorgó kétmilliós Golf. Azt nem mondom, hogy ilyenkor automatikusan gyanút kell fogni, de hát az életszerűség, és annak szem előtt tartása mindig jó tanácsadó ebben a szakmában. Közben előkerül a kereskedő. Fiatal, 30 körüli srác, egyből tegez. Hozza a kulcsot, készségesen mutatja a legutóbbi számlákat, próbakörre invitál.

A kép illusztráció, de egy hasonló ötös Golfról van szó

Kizárva a külvilág ingereit, maga az autó első pillantásra rendben van. Megvan mindene, törzskönyv alapján valóban elsőgazdás, kulcsok rendben, a gumik még gyáriak, fényszórók szépek, szélvédő gyári. Olyan, mintha nem lakták volna be, annak ellenére, hogy már elmúlt négyéves. Rétegmérő alapján gyári minden. A kereskedő is feltűnően sokszor ismételgeti a sérülésmentességét. Nem találok fogást rajta. Egyedül az furcsa, hogy a zsanérokról enni lehet, sehol egy szem por, vagy bármi, ami arra utalna, hogy valaha használták volna ezt a kocsit. Persze lehet, hogy nagyon jó a helyi autókozmetika, mondom magamban. Az sem teljesen egyértelmű, hogy miért adja be valaki kereskedésbe a makulátlan autóját, hiszen ezen az áron háztól is elvinnék egy héten belül. Ezzel nem a kereskedők portékáját akarom degradálni, de hát minek ad be valaki egy kereskedésbe egy kifejezetten piacképes autót, minek fizet jutalékot, ha mindezt maga is gyorsan és különösebb bonyolítások nélkül is el tudná adni? Nem akartam túlkombinálni magamban a gondolatmenetet, megköszöntem a kereskedőnek a segítséget, és távoztam. Nem akartam addig alkudozni, amíg a kontaktom az autót újonnan értékesítő kereskedésből vissza nem igazolja a sztori hitelességét. Csörgött is a telefon a kereskedéstől való távozásom után nem sokkal. Az autó rendben van, valós a kilométer, tényleg volt szervizen, de azért van egy kis probléma.

Öltöztetett autó. Ez a kifejezés nyilván nem mond semmit egy átlagfelhasználó számára. Lényegében annyit jelent, hogy a tulajdonosa ebből az autóból élt az elmúlt pár évben. Szegény Golfra ugyanis a biztosítók már kifizettek eddig mintegy két és félmillió forintot. Hogyan lehetséges ez úgy, hogy semmilyen törésre utaló nyom nem volt észlelhető rajta? Hát, innen jön az öltöztetés kifejezése. A valóságban némileg bonyolultabb folyamatot próbálok egyszerűen és érthetően leírni: végy egy új autót, ami viszonylag bonyolult technikájú, de azért nem feltűnően drága, és elég elterjedt. Ha lehet, olyan színű autót válassz, amiből sok van. Szerezz az adott típushoz illő, könnyen felszerelhető, de törött alkatrészeket. Intézz egy betétlapot, és fáradj a biztosító kasszájához. Dereng? Az egész folyamat nyilván jóval összetettebb ennél, de lényege ennyiben leírható. Tetszőleges számban ismételd meg a feladványt. Sarkítva, de ebből éltek meg nem kevesen ebben az országban néhány éve.

Adódik a kérdés, hogy miért gond, ha hívogató áron, egyébként tényleges karamboltól valóban mentes autót veszünk meg. Nos, azért, mert ha véletlenül legközelebb "valódi" helyzet adódik, azaz önhibánkon kívül kár keletkezik autónkban, akkor könnyen lehet, hogy a biztosító csak a töredékét fizeti meg valós költségeinknek, arra hivatkozva, hogy autónk már többszörösen amortizált eszközként fut rendszerükben. Igazi tanulsága nincs a történetnek, hacsak nem annyi, hogy próbáljunk mindig minden fórumon tájékozódni a kiszemelt autó múltjáról.

Várkonyi Gábor, autóvásárlási tanácsadó