Így vezess Hummert Afganisztánban!

Viszonylag rövid, meg se kottyan neki egy koccanás, és automata váltós - ilyen egy ideális tanulókocsi, csakhogy a katonáké széltében kitölt egy forgalmi sávot, alig lehet belőle kilátni, és több páncélt cipel, mint annak idején a fekete sereg. Megnéztük, mire mennek a HMMWV-vel egy rutinvizsgán az afganisztáni misszió oktatótisztjei.

Van némi gördülő kazánház hangulata. Hozzánk minden Humvee
gallytörővel és pótkerékkel jött (Még több fotó a galériában, kattintson a képre!)

"Tessék behúzni a kezet és a lábat - figyelmeztet a terepruhás katona -, csukom a bal hátsó ajtót!" Megfogadom a tanácsát, nem szeretném végtagok nélkül tengetni hátralévő életemet, a nyílászáró tömege ugyanis inkább van közel a két mázsához, mint az egyhez, ráadásul a kerete is brutális acél. Beszálláskor annak rendje és módja szerint be is vertem a fejemet a szűk nyílásba, és ha nem lett volna rajtam rohamsisak, valószínűleg most a szanitéc hordágyán fetrengenék. Egy harcjármű sosem tréfadolog, így természetesen a HMMWV ("nagy mozgékonyságú többcélú kerekes jármű") is minden kényelemtől mentes, célszerű járműnek, katonai nyelven "eszköznek" készült - és csíp, rúg, harap.

Persze egy dallamos fantázianév is felesleges lett volna a HMMWV-nek, ezért az amerikai bakák a GP rövidítés kiejtéséből lett Jeep logikáját követve azonnal elkeresztelték Humvee-nak, amit aztán idővel le is védetett márkaként a gyártó, később pedig a civil változatokat Hummer néven dobta piacra. A hidegháború után megváltozott hadviseléssel azonban egy súlyosabb hiányosságra is fény derült: a szándékosan könnyűre tervezett jármű nem nyújt túl hatékony védelmet a vízi pisztolynál komolyabb fegyverek ellen, ezért rohammunkában páncélozni kezdték, amit viszont eleinte nem viselt túl jól a technika. Idővel azonban kiforrott és harcérett lett a konstrukció, köztük a kipróbált M1165-ös kódjelű változat is, amely a méreteihez képest igen jó húsban van, és 4,4 tonnát nyom.

Kényelmesen el lehet férni a HMMWV-k mellett a táborfalvi utcákon. Legalábbis a kétkerekűekkel

Ebből a típusból tavaly többtucatnyi került a Magyar Honvédség kötelékébe, hatot pedig most irányítottak át a Bakony Harckiképző Központ Kiképző Bázisára, hogy az afganisztáni misszióba induló katonákat legyen mivel betanítani. Ehhez azonban először képzett oktatókra is szükség van - most éppen ők végzik utolsó gyakorlataikat, mielőtt technikai és rutinvizsgára indulnának a Humvee-kkal. A hóhért akasztják, kuncogunk kollégámmal a hátsó ülésen, de a viccelődéstől hamar elveszik a kedvünket az elénk ragasztott feliratok, amelyek hosszasan taglalják, milyen rút halálhoz vezethet bekötetlenül utazni. Gyorsan be is csatolom hát a Backhawk helikopterekből átvett, kétrészes öveket, és rögzítem az összes kezem ügyébe eső motyót - mert az ilyesmi boruláskor szintén veszélyt jelent.

Vegyes haditechnika: elöl a Humvee-flotta, mögötte egy Ural műszaki mentő, utána két Mercedes

Eközben kint befejeződik a katonák eligazítása, vigyázzállásból jobbra át van, és mindenki a saját kocsija, akarom mondani eszköze felé tart. Hozzánk is beül az oktató és az oktató oktatója, magukra csapják a trezorajtót, és kezdődik az 5/a vezetési gyakorlat, magyarul a konvojban hajtás kétharmad rész közúton, egyharmad rész terepen. "Motorindításra felkészülni" - hallatszik a CB-n a kiképzést vezető Mohos Zsolt őrnagy utasítása, aki stílszerűen egy parancsnoki UAZ 469-esben ül a menet élén, majd újra recseg a membrán: "Motort in.. - rövid szünet - ...dít"! Felmordul dízelmotor a kocsi orrában, pontosabban az utastérben, merthogy egészen idáig hátratolták a 6,5 literes blokkot, és csak utána jön még az osztómű és a váltó. Ebből az a furcsa elrendezés adódik, hogy a négy utas jóformán az ajtózsebekben ül (ha lenne ilyen fényűző extra a fedélzetén), középen pedig egy ebédlőasztalnyi burkolat rejti a gépészetet.

Van valami megnyugtató abban, ahogy alapjáraton dohog az óriási V8-as dízel, de inkább csak komótosan mozgatja a Humvee testét, még azzal együtt is, hogy a páncélozás kéttonnás pluszsúlya miatt megszánták egy kisnyomású turbófeltöltővel, és 150-ről 190 lóerőre tornászták fel a teljesítményét. Nyomatéka persze annyi, mint a tenger, és ráadásul ezt alacsony fordulaton leadja - de ez nem igazán újdonság a nagy dízelteherautókon edződött katonáknak. Az viszont annál inkább, hogy nem kell állandóan kapcsolgatni, a HMMWV rendes amerikaihoz illően automata váltót kapott. "Eleinte nyomtunk egy-két véletlen satuféket, amikor lassításkor kuplungolni akartunk, de hamar megszoktuk" - mondja a sofőrünk, aki szerint az egyujjas szervónak köszönhetően kormányozni is gyerekjáték.

Spártai, de klimatizált és könnyen tisztítható a beltér. A kormány akár kistraktorból is származhatna

Közben lassan kiérünk Táborfalváról, a felvezető UAZ-ból pedig parancs érkezik a tempó fokozására és a követési távolság növelésére, aminek rövidesen meg is tudjuk az értemét: a konvojt csoportosan, sokszor szembeforgalomban előző autósok így be tudnak húzódni közénk anélkül, hogy széttrancsíroznánk őket. Amúgy a fékeket dicsérik a katonák, és a kanyarstabilitással is elégedettek, annyi kiegészítéssel, hogy a tetőre szerelt nehézgéppuska-toronnyal (ilyen van az afganisztáni kocsikon) sokkal billegősebbek azért a harci Hummerek. Most úgy 60-80 közötti tempóban poroszkálunk, de a végsebesség 88 km/h, amit zokszó nélkül hosszú távon is tartani tud a Humvee.

Schwarzenegger lobbizta ki magának az első civil Hummert

A nyolcvanas években kifejlesztett és a '91-es kuvaiti Sivatagi Vihar hadművelet híradásaiból világszerte ismertté vált HMMWV-re Arnold Schwarzenegger is szemet vetett, de katonai jármű lévén nem vásárolhatott belőle. Végül egy évvel később megjelent az extrákkal teletömött, 24 helyett 12 voltos elektromos rendszerű, Hummer névre keresztelt civil változat, és az első példány tulajdonosa, sőt, a gyártó AM General reklámarca is a testépítő-színész lett. A következő években a céget felvásárolta a General Motors, majd megjelent a kisebb H2, majd az általunk is tesztelt H3 változat, 2006-ban pedig leálltak az immár H1 névre keresztelt ősmodell gyártásával. Négy évvel később maga a Hummer márka is megszűnt, a katonai HMMWV így túlélte a civil változatokat, de 2015-ig megérkezik dízel-elektromos utódja az amerikai sereghez. Tavaly egy osztrák Hummer H1 tragikus rendőrgázolással vált híressé.

Kombiként téglaformájúak csak igazán a H1-es Hummerek. A Balaton jege H2-esek alatt szakadt be.

Mindeddig gyerekjátéknak tűnhet tehát a vezetés, de van azért egy kis bökkenő. Hogy pontosan mire gondolok, talán a képek alapján ki is találták már a jármű arányaiból: olyan hosszú, mint egy luxuslimuzin, viszont szélesebb egy távolsági busznál vagy kamionnál - és ezzel együtt a közúton megengedett 2,55 méternél. Páncélozott kivitelben, kinyitott tükrökkel háromméteres ez a batár, vagyis a szembejövők elől gyakran a padkára kell húzódni vele - igaz, szűk úton sokan inkább már a messzi távolban félreállnak az útjelző cövekek közé, és bámészkodnak, vagy a telefonjukkal fotóznak. Az orbitális szélességből volt is néha galiba a kilencvenes években Taszár környékén, amikor az IFOR-os amerikai erők először vonultak ki a forgalomba Hummerjeikkel.

Zöldnek készült, de az afgán módi szerint végül drapp lett a Humvee. Brutális a páncélajtó és a retesze

Most a Magyar Honvédség is szerzett belőlük, viszont az utak nemigen lettek szélesebbek, és a szabályok sem változtak, így a mi járműveinkről nemcsak a T betű hiányzik, hanem a rendszámtábla is. Mindegyik HMMWV harcjárműnek van vizsgáztatva, és csak külön útvonalengedéllyel közlekedhet, és ezzel még mindig nem értek véget a furcsaságok. A teteje épp ott fejeződik be, ahol egy rendesen megtermett katona feje búbja, az alváz legalacsonyabb pontja viszont több mint 40 centire van a földtől - ebből sejthető, hogy a fülke belmagassága nem vetekszik egy Andrássy úti palotáéval. Tovább rontják a helyzetet a kicsi és - az első szélvédőt is beleértve - függőleges ablakfelületek, parkoláskor vagy manőverezéskor a mitfárernek mindig helyszíni közvetítést kell adnia a jobb első ülésből.

Több kisautónyi vasból készült a váz és a futómű, ám terepen nehéz ügy a nagy tengely- és nyomtáv

Így azért mindjárt másként hangzik a rutinvizsga első néhány faladata, amit a lőtéren kialakított tereppályán kellett végrehajtani: hajts át egy szűk hidat szimbolizáló oszlopfolyosón, menj végig egy szlalompályán, állj be orral, majd tolatva egy fedezékbe, hajts végig tempósan egy karókkal és szalagokkal kijelölt labirintuson. Ezeknek a feladatoknak nemcsak a harctéren, hanem logisztikai feladatoknál is jó hasznát lehet venni, ami jellemző például az afgán misszióra - az igazi tűzfészkekbe ma már a HMMWV-helyett inkább a V alakú aljú, komolyabb védelmet nyújtó MRAP járműveket küldik (amikből már egy magyar prototípus is létezik). Persze én anélkül is tudtam aggódni az életemért, hogy a bokrok mögött tálibok vártak volna valami igazán nagy durranással. A pályán felmentünk például egy vasbeton rámpára, ami a vasúti kocsikra felállást hivatott szimbolizálni, viszont tériszonyosoknak nem feltétlenül ajánlott, különösen egy szinte teljesen beláthatatlan karosszériájú óriásterepjáróban.

Autósiskola, egy kicsit másként: Mohos őrnagy eligazítást tart a rutinpályán, ami valójában lőtér

Természetesen a trükkös gyakorlatok zöme arról szólt Táborfalván, hogy a katonák kiismerjék a katonák a Humvee terepjáró képességeit, amelyek elméletileg csillagos ötöst érdemelnek. Egy igazi off-roadernél szóra sem érdemes a felezőváltó és az állandó összkerékhajtás, térjünk át inkább a különlegességre. A központi mellett az első és hátsó differenciálmű is zárható, akárcsak a konvojunkat kísérő Mercedes G-osztályban, így amíg egyetlen keréknek van tapadása, meg van mentve a haza. Ezzel a nagyvassal nem kell kiállni a benzinkúthoz, hogy terepezéshez lejjebb eresszük a kerekeket (szép is lenne a sivatag közepén), erre való a központi guminyomás-szabályzó rendszer. További különlegessége az Unimogéhoz és a Volvo Laplanderéhez hasonló, portálhidas kialakítás, így magasabbra kerültek és könnyebbek a féltengelyek, a differenciálmű jellegzetes fémgömbje pedig nem akad fel olyan könnyen a bakhátakon. Szükség is van erre a megoldásra, mert a felénk megszokott terepjárócsapásokhoz egyszerűen túl széles a Humvee - de aki elkezdene csúfolódni az együgyű amerikaiakon, azok kedvéért megemlíteném, hogy szándékosan, a gyorsabb aknamentesítés kedvéért tervezték teherautó- és harckocsi-nyomtávúra.

Van azonban egy további paramétere, ami stabilitás, terepen elérhető sebesség szempontjából és logisztikailag előnyt jelent ugyan (például amikor egymás tetejére pakolva szállítják a Humvee-kat), a gyakorlatban viszont nem a legszerencsésebb megoldás. Ez nem más, mint a kasztni sarkaiba kitolt négy kerék és az ebből adódó hatalmas, 3,3 méteres tengelytáv, ami a lőtéren is megbosszulta magát: az egyik kocsi a hasával felült az egyik árok mögötti buckára. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon kijárták előtte a terepet, végül aztán a konvojt kísérő Ural teherautónak kellett kimentenie az elakadt HMMWV-t. Furcsa volt látni, ahogy ez egykor ellenséges szovjet technika segítséget nyújt az amerikainak, de a malőr nem befolyásolta azt, hogy az elméleti mellett a gyakorlati vizsga is mindenkinek sikerült.

Ennyi dagonya meg se kottyan a konvojnak. Országúton 26, terepen 40 litert esznek - egyenként

Ilyenkor sokan óhatatlanul arra gondolnak, hogy bezzeg az UAZ-ok mindent kibírnak, ezért a hangulat kedvéért tettünk egy próbakört a jó öreg 469-essel. Bár a nehéz és hosszú rugóutakon mozgó Hummvee-hez képest rettentően dobált, ügyesem mozgott terepen, szerelője szerint elpusztíthatatlan, ráadásul csodásan röfögött a benzinmotorja és lobogott a ponyvája a szélben. Csak éppen rossz volt rágondolni, mi történne velünk boruláskor, vagy ha történetesen ránk lőnének - márpedig missziókban általában nem fúvócsővel vagy csúzlival várják a magyar katonákat. Nem csoda hát, hogy a fapados szovjet vasak után hamar megkedvelték a légkondis, télen rendesen felfűthető, automata tűzoltórendszeres - és mindenekelőtt golyóálló - HMMWV-ket.

Cikkajánló

Komondor - kipróbáltuk a magyar csodafegyvert		Ezzel nem lehet elakadni Unimog 404 S-teszt		A legkisebb óriás Hummer H3-teszt