Két hatalmas, egyenként 30 centi átmérőjű képernyő és LED-es hangulatvilágítás az utastérben
(Még több kép a galériában, kattintson a képre!)
Hosszú idő után ez az első olyan autóbemutató, ahol lóerőkről, szén-dioxid-kibocsátásról, töréstesztről szó sem esik, sőt még a jogosítványomat sem kérik el lemásolni. Egyetlen előadó sem teszi fel a "vezetési élmény" című lemezt, aminek prózai oka van: nem menetpróbára, hanem workshopra szólt a meghívás, amelynek középpontjában a hivatalosan még be sem mutatott, vadonatúj Mercedes S-osztály áll. Bár a múlt héten kiszivárogtak róla a reklámfilmforgatás helyszínén készült fotók, még mindig hétpecsétes titokként kezelik a gyáriak a külsejét, a prezentáció kizárólag az utastér luxusáról, a királyi üléspozícióból és a szolgáltatásokból ad ízelítőt.
Joggal merül fel a kérdés, vajon hogyan ismerjük meg egy autó belsejét anélkül, hogy meglátnánk a külsejét? Kifordították netán, mint egy háziasszony a gyerek pulóverét nagymosás előtt? Vagy teleportálnak minket a jobb hátsó ülésre? Ó, nem, sokkal jobb trükköt eszeltek ki: egy fekete falú, félhomályban derengő építménybe szervezték a bemutatót, amelyről idővel kiderült, hogy nem ravatalozó, hanem fotóstúdió, és hagyományosan ebben készülnek a képek a Mercedes sajtóanyagaihoz. Csak azt világítják be, amit látni szabad, de azért semmit sem bíznak a véletlenre: a három kiállított S-osztály mindegyike álcázva van, fekete ponyva rejti orruk és faruk főbb részleteit. Még az embléma helye is le van ragasztva a motorháztetőn, de mint Gorden Wagener dizájnvezető két héttel ezelőtti interjújából tudjuk, minden változat kiálló csillaggal készül. A fényképezőgépet és a kamerás telefont már az előtérben elkobozták, így nem tudom bizonyítani állításomat, de élőben impozáns az S-modell, legalábbis ami sziluettjéből, óriási hűtőrácsából és a Maybach emlékét őrző hátsó lámpáiból kivehető így a félhomályban.
Ez a világ egyik legmodernebb autóbelsője. A hátsó két monitor dőlésszöge is elektromosan állítható
Némi sorban állás után eljön a pillanat, amikor feltárul előttem az autó belseje, és végre beülhetek. Atyavilág, micsoda pompa! Egy potenciális luxusautó-vásárlót önmagában nem lehet meghatni azzal, hogy lyuggatott bőrülésben tespedhet, alcantara tetőkárpit feszül felette, vagy fémszegélyek csillognak körülötte mindenfelé, a varázslathoz kell valami plusz. Ez a Mercedesben nem más, mint a dizájn: hullámzó felületek futnak a műszerfalról az ajtókárpitokra, míves fabetétekkel dekorálva, amelyek feketeerdei fenyőtől kezdve az északkelet-ausztráliai bambuszig milliónyi fajtából készülhetnek. Biztos stílusérzékkel, ugyanakkor a korábbi generációhoz - és az aktuális Audi A8-hoz vagy BMW 7-eshez - képest sok fantáziával dolgoztak a belsőépítészek, és még jobban kihangsúlyozza az íveket a LED-es beltérvilágítás. Az utastér minden szegletéből fények derengenek, a fotóstúdió félhomályában még nagyobbat ütnek a konzolokat szegélyező fénycsíkok, amelyek színét a diszkrét Lánchíd-sárgától egészen a Művészetek Palotája zöld vagy lila színösszeállításáig többféle árnyalatban és erősségben lehet szabályozni.
A kesztyűtartóban díszelgő parfümösüvegen vezetik keresztül a szellőzőrendszerben keringő levegőt
Az utastér legmeghökkentőbb részlete kétségtelenül az óriási képernyő a műszerfalon 12,3 colos, vagyis több mint harminc centis átlóval. Ugyanekkora lapostévé persze mára megjelent más luxusautóban, például az új Lexus LS-ben is, de szigorúan abból a célból, hogy a szórakoztató elektronika adatait megjelenítse. A Mercedesbe azonban nem egy, hanem egymás mellé rögtön két darabot szereltek be, így a baloldali panel ki tudja váltani a megszokott műszeregységet. Először olyan érzésem támad, mintha nem autóban, hanem vezérlőteremben lennék, aztán ahogy ráadom a gyújtást, megjelenik a vezetőoldalon egy stilizált kilométeróra és egy fordulatszámmérő - térhatású, de sajnos nem konfigurálható kivitelben. A kettő közötti, természetesen nagyméretű kijelzőrészen először egy S-osztály ábra köszön be (többek között ezt nem szerették volna, ha lefényképeznénk), de itt jelennek meg a vezetéssegítő rendszerek ábrái is, döbbenetes animációkkal. Ezek közé tartozik a fáradtságfigyelő is, amely húsz percig megfigyeli a sofőr vezetési szokásait, aztán egy lázmérőszerű skálán verdiktet mond a pillanatnyi állapotáról - ha az igazak álmát készülne aludni, azonnal kávécsészével küld pihenőre. Egy pillanatra sikerül az éjjellátó rendszert is aktiválnom, de miután a kriptastúdióban pont egy miniszoknyás hosztesz ácsorog az infrakamera hatósugarában, a gentleman gyári mérnök inkább sietve más funkciók kiismerésére bíztat.
Az egyik ilyen a jobboldali kijelzőn megjelenő Comand navigációs rendszer, amely telefonösszeköttetése révén végre a Google Maps és Street View alkalmazással sem áll hadilábon, így ha kedvünk szottyan hozzá, tetszőleges úti célnál körbenézhetünk madártávlatból. Reménytelen lenne felsorolni az Intel Atom processzoros, természetesen fedélzeti wifi rooterként is szolgáló multimédiás rendszer tulajdonságait, azt viszont kötelességem kiemelni, hogy minden ülésen külön tartalmat (tévé, rádió, internet, DVD, USB) tud szolgáltatni az utasoknak. Ez a magyarázata annak, hogy - a sofőr központi tekerő- és nyomógombja mellett - az utastér bármely pontján használható távirányítóra bízták a vezérlést; ahhoz pedig, hogy ne szóljon kánonban egyszerre négyféle műsor a hangszórókból, minden utas vezeték nélküli fejhallgatót használhat. A hátul ülőknek ott van a fejtámla hátuljába épített képernyő, na de mi van azzal, aki az anyósülésben nézné a Barátok köztöt, miközben a sofőr a navigációt lesi? Erre megoldás a műszerfal közepén trónoló kijelző split view (osztott nézet) funkciója, ilyenkor a vezető más adatokat lát bal oldalról, mint az utas jobbról.
Az egyetlen analóg műszer a két-két kerek légbeömlő közti óra. Lemezborító és masszázs a kijelzőn
Vannak azonban olyan nemes célok is, amelyekért nem árt kompromisszumokat kötnie az S-osztály utasainak: ez a közös zenehallgatás. Már az tíz hangszórós alap hifi is döbbenetesen szépen szól, ami nem csoda, hiszen a mélysugárzókat a padlóba építették be, és a kasztni hossz- és kereszttartói közötti 40 literes üreget használják reflexládának. Így aztán szó szerint az utasok lábán szalad fel a basszus, akinek pedig ez is kevés, választhatja a Burmester high-end audiorendszerét is 24 aktív hangszóróval, amelyek közül néhányat a tetőbe szereltek be. Ezt egy demóautóban is ki tudjuk próbálni: már a surround-üzemmód sem piskóta, de a 3D-s hangkép egészen káprázatos. Mintha az énekesnő az anyósülésről dúdolna a fülembe, a gitár húrjait a mögöttem pengetné valaki, a dobos pedig a bal hátsó ülésen püfölné a felszerelését. Az előző S-osztályt ismerve okunk van feltételezni, hogy a koncertélményt menet közben csak minimálisan töri meg a szél fütyülése, a gumik robaja és a motor búgása, de biztos, ami biztos, rátettek még egy lapáttal a zajszigetelésre. Külön kiselőadáson magyarázták el a gyári szakik, hogyan burkolták le a kocsi alját, csiszolták tökéletesre a tetőtartó oszlopokat, tömtek a kasztni zugaiba 150 izoláló elemet, és milyen toronymerevítőkkel csökkentették az amplitúdókat, de egy idő után elvesztettem a fonalat, és csak akkor találtam meg újra, amikor az utastér illatára terelődött a szó.
Akárcsak a PSA autóinál, a Mercedesnél is megjelentek a cserélhető gyári illatpatronok a szellőzőrendszerben. Már éppen elkezdtünk azon viccelődni, lesz-e "új Lada Samara" vagy "beázott VW Bogár" illat a repertoárban, amikor odalibbent hozzánk a parfümfejlesztést koordináló hölgy, és bemutatta a négy válaszható illat mintáját, amelyet mellesleg minden tulajdonos megkap majd apró fiolákban, hogy tudjon választani. A márkához és a modellhez illően mindegyik illatköltemény a Chanel parfüm kategóriába tartozik, nem pedig az Ambi purba, de azok kedvéért, akik inkább a bőrkárpitokat szaglásznák, teljesen el is zárható a rendszer. Maga a légkondicionáló sem éppen szokványos darab, hiszen négyzónás, és a profi szűrőkön kívül ionizáló funkciót is kapott, így állítólag kíméletlenül leszámol a vírusokkal, baktériumokkal és spórákkal.
Kézzel varrják a bőrt a karimára. Újdonság a kormány kétküllős kialakítása és kézírásos MB-felirata
A bemutatón nem győzték hangsúlyozni, hogy az elfoglalt ügyfeleknél az iroda és a munkahely után az autó a harmadik élettér, de míg Európában a cégvezetők jobban szeretnek maguk vezetni, addig Ázsiában inkább sofőrrel vitetik magukat, és hátul ülnek. Ezért az S-osztályok hosszú történetében először a nyújtott változat állt a fejlesztés középpontjában, ebből alakították ki a rövid kivitelt, ugyanakkor a hétköznapok gördülő irodáját hétvégén sokan családi járműként is bevetik. Kínában sokan ragaszkodnak ahhoz, hogy apa, anya és az egy szem gyerek mellett két nagyszülő is beférjen, tehát a mifelénk jellemző négy- mellett ötüléses változatot is a kínálatban kell tartani. Keleti kényelmet mégis igazából a Lang változat nyújt a két különálló hátsó üléssel, amelyeket 37 fokban, elektromosan lehet állítani. Ilyet azonban Kádár János régi Mercedes W126-osa is tudott, amellyel a batár Csajkák helyett vonult le hétvégenként Pestről Aligára - ugye nem maradt azóta innováció nélkül a jobb hátsó ülés?
Dehogy maradt: ha senki sem ül a sofőr mellett, az utasülést előretolva feneketlen tér keletkezik hátul, és nyugágy pozícióban piheghet hátul a nagyfőnök, sőt még egy lábtartót is elektromosan felhajthat magának (több mint száz különféle villanymotor dolgozik csak az utastérben). Az ülőpárnában légzsák gondoskodik arról, hogy balesetnél ne lehessen kicsúszni az amúgy szintén légzsákos biztonsági öv alatt, ezek után szinte bagatell világújdonságnak számít a fűthető középső és szélső kartámasz. De a korábbi S-osztályok törzsutasának számító sok-sok néhai állam- és kormányfő, színész, üzletember és művész valószínűleg a wellness-szolgáltatásokat irigyelné legjobban a maiaktól, akik az egyenként 14 légkamrás ülésekben masszíroztathatják elgémberedett tagjaikat, és a fűtéssel kombinálva még lávaköves programot is kiválaszthatnak.
Fejhallgatón lehetett meghallgatni, mennyivel csendesebb 190-210 km/h között az S-Merci elődjénél
A legjobban talán az üléshűtés működése szemlélteti a tökéletességre törekvést: először a perforált kárpitozáson keresztül a rendszer beszívja a nedvességet, majd négy perc után saját tengelyük körül átfordulnak és fújni kezdenek a ventilátorok, nehogy véletlenül megfázzanak a túlhevült utasok. Ilyen sok luxusszolgáltatást bizony a tavaly óta nem gyártott, az új S-osztállyal végleg felszámolásra váró Maybach limuzinjai sem tudtak nyújtani. Akinek pedig mégsem elég a méret és az exkluzivitás, kénytelen lesz kivárni az új Pullmann érkezését - amelyet egyelőre nagyobb tikokban tart a cégvezetés, mint Obama az atombomba indítókódját.