Álomautó hárommillióért - Mercedes-Benz E osztály kabrió (1996)

Ritka, mint a fehér holló, és mivel az előd zöldséges Merciből sem készült kabrió, hamar megbecsült veteránná fog érni az első nyitott E-osztály. Ez az árán meglátszik majd - most viszont egy új Smart Fortwo áráért hozzá lehet jutni, a luxus csúcsa pedig itt tényleg a csillagos ég.

Íme, az NSZK jólét: pont akkor mutatkozott be az A124, amikor bezárt a Trabant- és Wartburg-gyár
(A képre kattintva galéria nyílik)

Dúsgazdag amerikai nagybácsival vagy olasz cosa nostrával villogni legkésőbb általános iskola felső tagozatáig illik, úgyhogy én is csak mellékszálként teszek említést stuttgarti keresztapámról, aki korábban lelkes angolautó-tulajdonos volt (Rover 3500, Jaguar XJ12), de aztán elege lett az állandó szervizbe járásból, és rendes lokálpatriótaként Mercedesre váltott. Egy idő után egyre szerényebbre vette a figurát, és a család megrökönyödésére használtan, sőt a korábban tabunak számító dízelmotorral kezdte vásárolni az E-osztály kombikat, de szüksége volt melléjük egy nem túlságosan felvágós, mégis arisztokratikus nyári hobbiautóra is. Első tulajdonos barátjától vette sok-sok évvel ezelőtt ezt az A124 Cabriót, amelyet nemrég kölcsönkaptam három napra, hogy ne új autóval vagy S-bahnnal, hanem stílszerűen youngtimerrel érkezhessek a Retro Classics kiállításra.

Üvegből készült, és fűthető a hátsó szélvédő. A tábla fölött, a háttérben a Mercedes-múzeum áll

Látásból régóta ismerem ezt a kocsit, de sohasem ültem még benne, és korábban nem is számítottam rá, hogy egyszer megkaparintom a slusszkulcsát. Arra pedig meg főleg nem, hogy a végén alig akarok kiszállni belőle, de ne szaladjunk ennyire előre. Aki tíz lépés távolságból megpróbálja elhelyezni térben és időben, egyből az NSZK-ra és a nyolcvanas évekre gondol. Mekkora király lett volna a Bundesliga-frizurás német srác, aki apuci A124-esével elgurul a Magyar Népköztársaságba, és a magnóból bömbölő Dzsingisz kán számra cirkál a 71-es úton Füred és Tihany között! Erre azonban aligha lett volna esély, mert a német polgári jólétet szimbolizáló W124-esből csak 1991-re készült kabrió.

Klasszikus szögletes vonalak rengeteg faberakással. Az utaslégzsák a kesztyűtartó helyére került

Ez a konkrét példány a gyártás utolsó előtti évében, 1996-ban készült, amikor már az egész világ a vadonatúj, pápaszemes E-osztályt csodálta, mit sem sejtve arról, milyen végzetes takarékossági intézkedésekkel kezdte rombolni a Mercedes az autói örök életébe vetett hitet. Hogy itt egy legutolsó facelift utáni, kései példányról van szó, azt a hozzáértők általában azonnal kiszúrják a fehér első és sötétített hátsó indexburákból, illetve az új hűtőmaszkból, amelyről a kiálló csillagos emblémát átköltöztették a motorháztetőre. A télen használt acélfelniket is újabb típusú dísztárcsák takarják, nyáron pedig a klasszikus csatornafedeleknél modernebb, de természetesen gyári alufelnik kerülnek fel az autóra. Ültetésről, sportkipufogóról, nagy zenéről természetesen szó sem lehetett, sőt ilyen korú autónál nem épp magától értetődő módon még a CD-rádió is gyári, csakúgy, mint a hátsó ülések fölé felszerelhető szélfogó háló.

Aduász a négyüléses nyitott Mercedesek paklijában. Pár éve CLK helyett újra E-kabriót kínálnak

Mint kiderült, keresztapám soha, semmilyen körülmények között adta a kocsit kóklerek kezébe, hanem mindvégig ugyanabba a Mercedes-márkaszervizbe járt vele, ennek megfelelően a szervizkönyv is végig van pecsételve. Sok-sok ügyvéd, orvos, művész hobbiautóként tartott A124-ese van még ugyanígy ezzel - lám, valami mégiscsak igaz abból a mítoszból, hogy Németország maga a használtautó-Kánaán. De a közbiztonság azért nem mindig stimmel, Baden-Württemberg tartományban, szabadban parkolva pár éve a vászontetőt hasították szét tolvajok, két hete pedig a bal első ablakot verték be egy hordozható navigációért, amely - amúgy helytelen módon - konzollal együtt az ülés alá volt rejtve. A gyári alkatrészárak elég húzósak, egyedül a gyári vászontető 1500 euróba kerül, ha pedig a komplett mozgatómechanizmussal együtt kell cserélni, 5000 euróba.

Minél többet járom körbe, annál jobban megkedvelem az A124-est, van benne valami a régi Mercedesek tartásából. Ha a méltóságáról nem is, a szépségéről lehetne vitát indítani, profilból nekem kissé magas és hosszú a fara (csukott tetővel helyreállnak az arányai), és jobban rajongok a '93-as modellfrissítés előtti hűtőrácsért és borostyánszínű indexekért, de hát ez ízlés dolga. Abban az évben nevezték át amúgy az egész W124-modellcsaládot E-osztályra, és ugyanekkor jelent meg a vízbázisú festék is, amellyel a maga korában igen jó korrózióvédelmű karosszérián megjelent néhány gócpont. Ezen a kocsin csak a motorháztető környékén találtam némi rozsdásodást, ha megbocsátják, nem álltam fel vele csápos emelőre, és nem feszegettem le az oldaláról a Sacco-deszkának becézett műanyag elemeket.

Jean, nem akarok nyújtózkodni, kérem, adja előre az övet! Minden extra kifogástalanul működik

Ahhoz, hogy a nyitott E-osztály eleganciáját értékelni tudjuk, érdemes egy pillantást vetni a kilencvenes évek elején divatos négyüléses kabriókra: a többségük még bukókeretet - és azzal együtt epreskosár gúnynevet - viselt, amelyik pedig nem, annál sokszor komoly problémák merültek fel a karosszéria merevségével. A Mercedes komoly szellemi és anyagi ráfordítást ölt abba, hogy lenyitott tetőnél ne törje meg körbefutó cső a profilképet, de boruláskor sem legyen baj: az akkoriban már két éve kapható (amúgy modernebb vonalvezetésű) negyedik generációs SL-ből vették át a boruláskor mindössze 0,3 másodperc alatt automatikusan felpattanó keretet, amely itt értelemszerűen a hátsó ülés mögé került. Nemcsak megerősítették az A124 karosszériáját, de a motortérben, csomagtartóban és szélvédőkeretnél elhelyezett rugós súlyokkal a rezgéseket is kiegyenlítették, méghozzá meglepően hatásosan.

1993 óta nem a hűtőrácson, hanem a motorháztetőn áll a csillag. A töve azonban már rozsdásodik

Akár városban, akár országúton vagy autópályán mentem vele, alig éreztem benne a kevéssé merev kabriókra jellemző remegést, ebben valószínűleg sokat segített, hogy akkoriban Stuttgartban merték lágyra hangolni a futóművet - ami egyébként szintén modern, hátul térlengőkaros konstrukció volt, és a maga korában ódákat zengtek a stabilitásáról. Mai szemmel nézve persze a Mercedes a legkevésbé sem tűnik a szerpentinek ördögének, ahhoz túl nagyokat billen kanyarban, és túl indirekt a kormánya, de sosem érződik bizonytalannak. És idejétmúltnak sem, mert a szögletes formákból építkező beltere meglepően sok szolgáltatást kínál. Aggódik valaki a biztonság miatt? Tessék egy pillantást vetni a kocsi orrán két méterre előttünk cirkáló Mercedes-csillagra, a kormány és az anyós előtti műszerfal "airbag" feliratára, az ABS visszajelző lámpájára - ha nem lenne elég az a masszivitásérzet, amely a kocsi minden egyes porcikájából árad. Netán a luxust vonná kétségbe valaki? Ez a fűthető bőrüléses, fakormányos, elektromos tükrös és légkondicionált példány elég jól el van eresztve extrákkal, ráadásul épp egy szériatartozéka a legmeghökkentőbb: minden indításkor egy karral előzékenyen előreadja a biztonsági övet. Akkor biztos a tetőn spóroltak a svábok, gondolhatják a szkeptikusok, de erről sincs szó: a háromrétegű, kiváló szigetelésű vászonba üveg hátsó szélvédőt építettek be, és két retesz oldása után hidraulika hajtogatja be egy fedél alá - úgy, hogy mögötte 300 literes tér marad az útiholminak, előtte pedig egészen vállalható méretű hátsó ülés a gyerekeknek. Ez a kocsi valódi négyszemélyes kabrió, sokkal komolyabb használati értékkel, mint az SLK és SL roadsterek.

Nem túl karcsú a fara, a hátsó index sötétített. Nagy attrakció volt az elektrohidraulikus tetőnyitás

Ami a további extrákat illeti, a felár nélküli "típusjelzés nélkül" kitétel is szereplelt a megrendelőlapon akkor, amikor ezt az autót első tulajdonosa megálmodta magának. Ha ez nem így lett volna, most E 200 felirat díszelegne a csomagtartó fedelén, messziről hirdetve, hogy mindenre futotta a ropogós német márkából, csak éppen lóerőkre nem. Első hallásra még nem is tűnik olyan vészesnek a 136 lóerő, amelyet az alapmotor mozgósítani tud - gondoljunk csak bele, hogy a W124-es limuzinok legszerényebb dízelmotorjainál alig több mint feleennyiből voltak kénytelenek gazdálkodni a spórolós taxisok és könyvelők. A baj inkább az, hogy nyomatékkal nincsen túlságosan eleresztve a 16 szelepes benzines, ráadásul egy üresen több mint 1,6 tonnás cirkálót kell mozgatnia. Ezért aztán elemi dinamizmushoz is szaporán kell kapcsolgatni a határozottan fokozatból fokozatba kattanó váltókarral, amelynek furcsasága, hogy balra hátul van rajta a hátramenet. Persze Mercedes-szűzeknek ez semmi a pedálos rögzítőfék és a bal oldali bajuszkapcsolóról indítható ablaktörlő misztériumához képest, igaz, a többi műszer és kezelőszerv már a logika jegyében született.

Zegzugos, de használható a csomagtér. Régi klasszikus az ajtóval felnyíló elakadásjelző háromszög

Néhány méter alatt tudatosult bennem a felismerés, hogy ehhez a kabrióhoz valamelyik nagyobb hathengeres motor és automataváltó illene igazán, még akkor is, ha nem száguldozáshoz, hanem cirkáláshoz akarja használni az ember. Naná, hogy éppen ezeket a változatokat keresik leginkább a használtpiacon, de a legszebb példányokat rég bespájzolták maguknak a gyűjtők, a többit pedig ifjú titánok széthajtották. A négyhengeres 200-asokhoz és 220-asokhoz sokaknak nem fűlt a foga, épp ezért egészen sok jó állapotban megmaradt közülük. Németországban a legolcsóbb vállalható darabokat 6000 euró környékén kínálják, a pár tízezer kilométert futottak viszont már lassan a 30 000 eurós határt súrolják - forintba átszámítva tehát a bevásárlást olyan hárommillióból meg lehet úszni, kis szerencsével és némi kompromisszumot vállalva akár a honosítás költségeivel együtt. Mielőtt kufárnak tartanának, szögezzük le, keresztapám kocsija nem eladó, sőt: jó szívvel nem is tanácsolnám neki, hogy megváljon tőle, mert az A124-es típus komoly értéknövekedés előtt áll. Hiszen jó konstrukció, a veteránkörökben igen megbecsült Mercedes márkához tartozik, és ami a legfontosabb, ritka típus: mindössze 33 952 darab készült belőle.

Műszaki adatok - Mercedes E200 Cabrio (A124)

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 1998 cm3. Furat/löket: 89,9/78,7 mm. Hengerek elrendezése/száma: 4/16. Teljesítmény: 100 kW (136 LE)/5500. Nyomaték: 190 Nm/4000. Sebességváltó: ötfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4655/1740/1391 mm. Tengelytáv: 2715 mm. Saját tömeg: 1630 kg. Össztömeg: 2130 kg. Csomagtartó térfogata: 300 liter. Üzemanyagtartály térfogata: 70 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/h): 13,3 mp. Végsebesség: 200 km/h. Átlagfogyasztás: 8,8 l/100 km. Tesztfogyasztás: 10,6 l/100 km