A dizájnerek szerint azért kell törés a fényszórókba, mert ezzel kelt komolyabb hatást az autó. Elölről pont ugyanolyan, mint az ötajtós
Most aztán tényleg végeztem az új Skoda Octaviával. Tulajdonosi lelkesedésemtől hajtva az ötajtós nemzetközi menetpróbája és a tesztautó után bevállaltam a kombi ausztriai bemutatóját is, ráadásul akkora hős vagyok, hogy utóbbit a munka ünnepén. Ennyi octaviázás után tényleg nyugodtan mondhatom, hogy nem sok újat tudok írni a kompaktnak álcázott, valójában inkább középkategóriás autóról, de egyre inkább érzem, hogy jó lenne cserélni. A tavaly 125 ezer példányban eladott kombi kilenc centiméterrel hosszabb és négy és féllel szélesebb elődjénél, amelyből egy facelift előtti 1.9 PD TDI a családi autó nálunk. Már abban is hatalmas a hely hátul, az újban a majdnem 11 centivel megnyújtott tengelytávnak hála még nagyobb, a csomagtartó alaphelyzetben is 610 literes. Őrület.
Frissebb és modernebb az előző generációnál, hátulról mégis azonnal felismerhetően Octavia maradt
Nem tett rosszat az Octaviának, hogy kapott egy puttonyt, jobban tetszik az ötajtósnál. Még ezekkel a fura fényszórókkal is kezdek megbarátkozni, amelyekben dizájnernyelven azért vannak az általam továbbra is feleslegesnek tartott törések, mert a szakemberek szerint ezektől látszik komolyabbnak az autó. Ha ők mondják, biztos így van, de hagyjuk is ezt - mert a lényeg úgyis az, hogy a kombi modernebb és frissebb hatást kelt az új lámpákkal és csomagtartófedéllel, de továbbra is azonnal felismerhetően Octavia maradt. És ez jó dolog.
A csomagtartó nem csak annak látszik, tényleg lenyűgözően tágas, ráadásul néhány praktikus újítást is bevetettek a mérnökök. A hálós rögzítőket már ismerjük az ötajtósból, a kombi legnagyobb dobása a sík padlót biztosító fedeles rekesz. Megmaradt ugyanis az a sokakat (engem is) bosszantó sajátosság, hogy a hátsó üléstámlák ledöntése után (ez a procedúra már a csomagtartóba opciósan rendelhető kallantyúkkal is történhet) marad egy lépcső. A Skodánál úgy voltak vele, hogy nem alakítják át az egész ülésrendszert, inkább terveznek egy praktikus dobozt, amelynek teteje tényleg sík padlót ad ki az ülésekkel. Ehhez tartozik egy másik trükk is, a hátsó ülések ülőlapja már nem billenthető fel.
Tíz itthon eladott Octaviából korábban hét volt ötajtós, három kombi, az idén fele-fele arány lesz
A dizájnereknél direkt rákérdeztem: azért változtattak, mert így jön ki nagyobb tárgyak rakodásához optimális szög, főleg akkor, ha az anyósülést is ledöntve majdnem három méter hosszú tárgyak szállítását vállaljuk be az autóval. Persze, hogy az egész működjön, a rekeszes megoldást be kell ikszelni az extralistán, szóval erre tessék odafigyelni. Rendelhetővé vált egy új roló is a kalaptartó alatt, ezt kabáttartónak nevezik, teherbírása három kiló. Őszintén szólva, sok értelmét nem látom, könnyebb ruhadarabokat a kalaptartóra is simán rá lehet hajigálni.
Itt látható, hogy az üléstámlák ledöntése után maradna egy lépcső, de a tárolórekesz fedelének berakása után egyenesbe kerül a padló. A hátsó ülések ülőlapjai már nem billenthetők
Az utastér (és a motorkínálat) ugyanaz, mint az ötajtósban, mégis csak most figyeltem fel arra, hogy a bézs belsővel készülő autók sem teljesen világosak. Akárhogy variáljunk is a kárpitokkal, a műszerfal felső borításának és a kormánynak mindenképp feketének kell maradnia, rákérdeztem erre is: ennek oka a tükröződés, a csehek szerint a világos kárpit túl sok fényt verne vissza a szélvédő aljára. Nekem ez a kétszínűség furcsa, jobb lett volna, ha ezt megoldják valahogy.
Vezetési élményben a világon semmilyen különbség nincs a kombi és az ötajtós között, szóval senki ne rettenjen meg, ha esetleg kombit akar venni, de éppen csak ötajtós tesztautó van raktáron, esetleg fordítva. Abszolút csereszabatosak, az ötajtóshoz hasonlóan a kombi sem nyújt semmi rendkívülit. Szimplán csak stabil, pontos és kiszámítható, egy családi autónak ilyennek kell lennie. A kombival együtt debütált egyébként a 4x4-es változat is, nem véletlenül: ez továbbra is csak a puttonyos karosszériával rendelhető (de lehet, hogy egyszer ötajtós 4x4-es Octaviák is lesznek), a 180 lóerős 1,8-as benzines turbóval, illetve a 105 lóerős 1,6-os és a 150 lóerős kétliteres dízellel.
Ez 4x4-es, ezzel rá lehet hajtani a fűre is. Persze, hogy innen nem tűnik fel, mert csak a váltókaron, illetve a csomagtartófedélen utal erre egy-egy felirat. A karosszérián nem változtattak
Nálunk nem fogják taposni érte egymást a vevők, Európában viszont 20 százalékos a 4x4-es Octaviák részaránya, Svájcban 55, Norvégiában pedig 61 százalékos ez a mutató. Hiába, van, ahova kell az ilyesmi. A menetpróbán sok különbség nem tűnt fel az összkerekes és sima Octaviák között, volt ugyan egy murvás emelkedő a 20 kilométeres 4x4-es körön, de ide az elsőkerekes autók is lazán felmásztak volna. Tükörjégen nyilván más lett volna a helyzet. A 4x4-es Octaviákban (kívülről csak egy 4x4-es felirat árulkodik a hajtásról, a karosszéria változatlan) ötödik generációs Haldex-kuplungos rendszer dolgozik, ez nagy vonalakban pontosan ugyanannyit tud, mint elődje. Az elektronikával variáltak kicsit, ha kell, hamarabb jut a nyomaték a hátsó tengelyre, és a rendszer tömege is csökkent valamelyest.
A menetpróbán a 105 lóerős 1,6-os dízellel és az ugyanekkora teljesítményű 1,2-es benzines turbóval mentünk néhány száz kilométert. Előbbire annyi a panaszom, hogy nagyon kéne bele egy hatfokozatú kézi váltó (a márkák közötti különbségekre kínosa, és néha feleslegesen ügyelő Volkswagen-konszern csak a Golfban ad ilyet az 1.6 TDI mellé), az ötös fokozatai túl hosszúak, ami kényelmetlenné teszi a hegyekben való kanyargást. Autópályán nincs gond, sőt a fogyasztással sem, a fedélzeti számítógépben tárolt hosszú távú adat 5,5 litert mutatott. Az 1,2-es TSI-hez (Green Tec verzió esetén) már jár a hatos váltó (finomabban kapcsolható, mint a dízel ötfokozatúja), és ahhoz képest, hogy a nyomatéka "csak" 175 Nm a dízel 250-jével szemben, nem érződik sokkal gyengébbnek. Nem mozgatja rakétaként az 1,3 tonnás autót, de kellemesen lehet vele autózni, ráadásul akár hét liter körüli átlagfogyasztással. És ha nagyon kell, óra szerint a 200-at is megfutja, három emberrel és némi csomaggal. Persze, ha nincs a közelben német autópálya, ez tökmindegy.
Eddig sem volt kicsi a hely hátul, de most még nagyobb
A kombi felára 220 ezer forint, az alapmodell a 86 lóerős 1,2-es benzines turbóval így 4,82 millió forintért vásárolható meg, de ebből most lejön a 600 ezer forintos bevezetési kedvezmény. Aki hozzám hasonlóan eddig hiányolta, annak jó hír, hogy az új Octavia kombihoz már rendelhető lesz üvegtető is, ez eddig csak a Superb kombihoz és a Yetihez volt opció. A magyar vásárlók (persze továbbra is főleg a flottások) valósággal rávetették magukat a puttonyos Octaviára: addig verték az asztalt, amíg elérték, hogy az autó a tervezettnél jóval korábban, egy hónappal ezelőtt rendelhetővé vált, ennyi idő alatt pedig 238 darabot el is adtak belőle. Az importőr eredetileg 700 kombival számolt a teljes évre, de már most látszik, hogy ennyi nem lesz elég. Az idén várhatóan 50:50 százalék lesz a kombi-ötajtós arány itthon, korábban 70:30 arányban az ötajtós kivitel volt népszerűbb.
Így múlik el a világ dicsősége.