Lehet, hogy első pillantásra furcsa lesz az új C4 Picasso eleje. Még az is lehet, hogy a második pillantásból sem lesz szerelem. De egy-két óra, esetleg néhány nap, és az agy elfogadja ezt a látványt, nagyon megéri kivárni: a Robotzsaru úgy kellett ebbe a kategóriába, mint egy falat kenyér.
A szimbolikus méretű fényszórók és a fölöttük lévő LED-es csíklámpák olyan bátor arcot rajzolnak ki, amilyet még a Nissan sem mert vasalni az igazán megosztó Juke-ra. Az összehasonlítás persze csak félig-meddig helytálló, mert a Picassóról szerintem nem lesz igazán komoly vita, többen fogják szeretni, mint ahányan nem. Dögösebb, ötletesebb rivális nincs a kategóriában, ezt kár is tovább ragozni. Nálam majdnem tízpontos a forma, levonás a nem kifejezetten eredeti, kissé golfos beütésű hátsóért jár.
Az új Picasso alá vadonatúj padlólemezt tett a Citroën, és ahogy minden gyártónál, a franciáknál is fontos cél volt a súlycsökkentés. Ennek jegyében az EMP2 jelű platformra épülő egyterű 140 kilóval könnyebb elődjénél, hossza 4,43, szélessége 1,83, magassága 1,61 méter, és ekkora terpeszben sem állt még a Picasso: a nyomtáv 8 centivel lett szélesebb. A tengelytávolság 2785 milliméteres, van hely bőven az utastérben, és még a csomagtartó is 537 literes alaphelyzetben. Ebből jó 40-et kapásból le lehet vonni fejben, mert ennyit adnak ki a csomagtartó padlója alatti, nem túl jól kihasználható rekeszek.
Amennyire bevállalós a Picasso eleje, pont annyira menő az utastere is, van itt minden, amire a kütyümániások ráizgulhatnak. Rögtön két színes képernyő is van középen, egy kisebb 7, valamint egy gigantikus 12 colos kijelző, utóbbi egyben a műszerfal is, amelyről a vezetéshez kapcsolódó legszükségesebb adatok olvashatók le. De ez mind semmi, mert a Citroën gondoskodott róla, hogy ez a kijelző változtatható hátterű legyen, szóval aki nagyon akarja, a kedvenc családi fotóját is nézegetheti vezetés közben. Vagy akár a navigációt is lehet bámulni duplázva, mert a biztonságos célba éréshez mégis csak jobb két képernyő, mint egy sem.
A kisebb kijelző körül nincsenek gombok, csak annak tűnő érintésérzékeny felületek, az autó egyes funkcióinak beállításai is ezekkel történnek. Diplomatikusan maradjunk egyelőre annyiban, hogy gyakorolni kell a kezelést: a klímának sincs például külön vezérlőpanelje, a hőmérséklet- vagy szellőzéserősség-változtatást is az érintőképernyővel kell megoldani, ami bizony elterelheti a figyelmet a vezetésről. Bele kell rázódni.
A közhelyszótárt felcsapva, összességében nagyon letisztult, nagyon minimalista a műszerfal, és szerencsére jó minőségű, párnázott anyagokat választottak hozzá. A nyomogatásmániákusoknak egy szavuk sem lesz, viszont a sok sík felület miatt már a vásárlásnál tessék bekészíteni a hatalmas kesztyűtartóba a portörlő kendőket. A váltó előtt és mögött is találni egy-egy méretes rekeszt, előbbi a külső eszközök dokkolóportja is egyben.
Az első ülések jók, a térdtér fenomenális, és ugyan kimaxolt felszereltséggel kissé bonyolultnak tűnik a kormány, jó érzés elhelyezkedni az új Picassóban. Sokat tesznek ezért a hatalmas ablakfelülettel osztott A oszlopok is, végre nem kell amiatt aggódni, hogy kanyarodásnál kivasalunk valakit. A helykínálat hátul is jó, de a különálló székek ülőlapjai rövidek, a tömések árnyalatnyival keményebbek az ideálisnál, és az ajtózsebek is kicsik. A csomagtartófedél meg nehéz, van benne anyag bőven.
A látszat egyébként csal, mert a Robotzsaru nem olyan kemény, mint amilyennek kívülről látszik. Megpróbálja elhitetni magáról, hogy belevaló legény, de az első húzósabb kanyarban kiderül, hogy puhány lelke van. Az új Picasso futóműve nyugodtan lehetett volna kicsit feszesebb: értem én, hogy családi egyterűt senki nem élményautónak vesz, sőt nagyon is fontos szempont a komfort, de ettől még mozoghatna kevesebbet is a bódé a kanyarokban. Az állítható futómű úri huncutság, de értékeltem volna egy ilyet az alapnál mondjuk két lépcsővel sportosabb beállítással.
A menetpróbán 1,6-os, 115 lóerős dízelmotorral és 156 lóerős, 1,6-os turbós benzinessel lehetett kipróbálni a Picassót - én mindenkit a dízelre dumálnék rá inkább. Az üres tömeget hiába sikerült 1,3 tonna alá vinni, a benzinesből emelkedőkön nagyon kifogy a szufla, 270 Nm-es csúcsnyomatékával a dízel sokkal kezesebbnek érződik. Nagy a különbség a fogyasztásban is: a dízel fedélzeti számítógéppel mért átlaga 6,2, a benzinesé 9,2 literre jött ki, pedig az útvonal mindkét napon nagyon hasonló volt. A hatfokozatú kézi váltó viszont motortól függetlenül remek, végre a franciák is kezdenek jó váltókat csinálni.
Az új Picassóra még várni kell, csak nyár végén érkeznek az első autók, de aki nagyon szeretné megvenni, már mehet alkudozni a Citroën-kereskedésekbe. Nem lesz könnyű menet, mert az árakról még megy a hadakozás a párizsi központtal, csak az biztos, hogy az alapár a VTi 120 benzinmotorral 4,99 millió forint lesz. Vagy valami ilyesmi.
Az extralista - az automata parkolóasszisztenssel, távolságtartós tempomattal, sávelhagyásra figyelmeztető jelzéssel, ráfutásgátlóval, panorámaszélvédővel és a menetpróbán vezetett autók összes többi finomságával - azonban szinte végtelenül hosszúnak ígérkezik, szóval erre (magyarul esetleg magasabb árra) tessék készülni a kereskedésbe indulás előtt. 1,6-os dízelből rendelhető 90 lóerős, illetve később érkezik egy kétliteres dízel is. És azt ígérik, hogy rendes, normális automata váltó is lesz, éljen!