Olcsón akarunk drágának tűnő autót venni

Az Origo autóvásárlási tanácsadója szerint a leggyakoribb hiba, hogy még a megfontolt vásárlók is túlvállalják magukat, és el akarják magukkal hitetni, hogy okosabbak, mint a kereskedők, vagyis kivételesen ők járnak majd jól, nem az, aki 10-20 éve űzi a szakmát.

A hazai újautó-piacot a jelek szerint az idén sem rángatja ki semmi a kómából, mert a magánszemélyek vagy kivárnak, vagy eleve a használtak között keresgélnek. A lassan nemzeti sporttá váló magánimporton az utóbbi időben gyengélkedő forint se lassított: az év első négy hónapjában 21 ezer használt autót helyeztek forgalomba, ötödével többet, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A gyenge forintnak azért volt némi káros hozadéka, emiatt ugyanis az autóvásárlók a korábbi lehetőségeikhez képest néhány évvel idősebb autókkal tértek haza. Az idén behozott autók átlagéletkora 10 év körül mozogott, ami azt jelenti, hogy érdemileg nem fiatalították a 12 éves átlagéletkorú magyarországi járműparkot. Ebből azért látszik, hogy nincs könnyű helyzetben az, aki manapság használt autó akar venni, mert hiába tűnhet bőségesnek a választék, nehéz jó állapotú autót kifogni a külföldről behozott vagy a cégek által levedlett flottás autók közül, ráadásul pont a legkeresettebb két-három éves, középkategóriás autók között a legnehezebb találni egy vásárlásra érdemeset. Érdekes módon vannak, akiket nem riaszt el az, hogy sokszor hónapokig kell kajtatni egy-egy megkímélt autó után az ország különböző pontjain, olyannyira nem, hogy még hivatásszerűen is szeretik ezt csinálni. Az alábbiakban egy ilyen ember lelkivilágába nézhetünk bele, ami már csak azért is tanulságos, mert a jövőben tőle lehet majd tanácsokat kérni rajtunk keresztül, ha valaki elbizonytalanodik, vagy elakad az autóvásárlásban.

Hogy lesz valakiből "autóvásárlási tanácsadó"?

Várkonyi Gábor: A szüleim elmondása alapján az első szavam az volt, hogy autó. Azt hiszem, innentől predesztinálva volt a további életutam. Valami rejtélyes oknál fogva nem szűnik a rajongásom az autók iránt, nem nőttem ki, nem lett kevésbé érdekes, annak ellenére sem, hogy 12 éve ezzel foglalkozom. Ezzel kelek, ezzel fekszem, ez a hivatásom. Valójában az autós újságírás tűnt gimisként álomszakmának, amit hatalmas szerencsével el is kezdhettem igen korán, hiszen már érettségire is egy tesztautóval mentem. Új autókat kipróbálni, gyári mérnökökkel beszélni, technikai részletekbe bonyolódni rendkívül szórakoztató volt egy ideig, de ennél mélyebbre akartam magam ásni. Hiányzott az a kapocs, ami az autó és a felhasználó közvetlen érintkezéséről szól. Az foglalkoztatott, hogy az autók iránt nem érdeklődők miként választanak, milyen szempontokat néznek, mi érdekli őket, amikor egy halom pénzt elköltenek a legdrágább ingóságukra. Furcsa, hogy sosem foglalkoztatott igazán a hóbort része az autóbuzériának. Nyilván fejből megy az összes létező katalógusadat, csodálom az autógyártás szuperlatívuszait, izgalmas a versenysport is, de ezek távoli, elvont dolgok ahhoz képest, amikor egy átlagember átlagigényeivel szembesülsz. Az a valóság. Az az a pont, amikor mesélhetsz, magyarázhatsz, különbségekről, hasonlóságokról, eltérő márkák eltérő filozófiájáról, jobban és rosszabbul sikerült szériák jellemzőiről.

Mi különböztet meg egy "autóvásárlási tanácsadót" egy szimpla kereskedőtől?

V. G.: A jó kereskedő limitált darabszámú autóból igyekszik megtalálni a jó autót a betévedő vásárlónak, de a legnagyobbak sem rendelkeznek 1-200 autónál bővebb parkkal, és egyáltalán nem biztos, hogy abban megtalálható az, amire a vásárlónak szüksége van. Nem akartam magamat erre limitálni. Független szemmel a létező legnagyobb, akár külföldi állománnyal is számolt használtautó-kínálatból akartam szemezgetni azok számára, akik hozzám fordultak tanácsért. Az évek múlásával, látva hogy mennyit foglalkozom a témával, a hozzám fordulók száma is egyre nőtt. Az első találkozáskor általában vázolják az igényeket és a rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat, én pedig ezek alapján, valamint néhány általános kérdés és némi emberismeret alapján javaslatot teszek szóba jöhető típusokra, megoldásokra. Fontos, hogy nem csupán a technikai kérdéseket érdemes tisztázni, hanem a szubjektív kívánalmakra is kellő empátiával kell reflektálnom. A folyamat innen indul, és egészen odáig tart, hogy kulcsra készen, névre írva megkapja az ügyfél az autóját, amelyet természetesen együtt választunk ki, minden felmerülő kérdés megválaszolásával. Mindezt egy előre meghatározott tanácsadási díjért cserébe. Nincs két egyforma ügyfél, sem két egyforma eset. Megunhatatlan és érdekes.

Várkonyi szerint nem lehetetlen egy jó használt autót kifogni, csak időbe telik és ismerni kell az anyagi korlátainkat

Évi hány autót adsz át az ügyfeleknek, és ezeket honnan keríted elő?

V. G.: Nem szeretnék pontos számot említeni, külföldről elég keveset, csak akkor nézünk külföldön autót, ha teljesen reménytelen itthon beszerezni az adott típust. A külföldi autókat alvállalkozókon keresztül közvetítem, mivel az importtal foglalkozó cégek könyvelése, adminisztrálása nem kis feladat, én pedig alapvetően az autókhoz értek, nem a papírmunkához. Németországban töltöttem a gyerekkorom, folyékonyan beszélek németül, ez nagyban könnyíti a külföldi hirdetések értelmezését és a kereskedőkkel való kommunikálást is. A hangsúly mégsem ezen van, hanem a hazai "átlag" autók megtalálásán. Ezzel töltöm az időm jelentős részét. Néhány százezer forintos autóktól a kifejezetten drága autókig bezárólag mindenre van példa. Ügyfeleim jelentős része közép- vagy felső középosztályba tartozó, autós tapasztalattal vagy egész egyszerűen a folyamat véghezviteléhez szükséges idővel nem rendelkező vásárló. A cél az, hogy mindenkit viszontlássak néhány év elteltével, és közben is ajánlja a szolgáltatást az ismerőseinek, rokonainak. Nagyon-nagyon sok év kellett ahhoz, hogy ezt az ügyfélkört létrehozzam, igyekszem mindent megtenni azért, hogy a bizalmukat megtartsam.

Ha nem az importon van a hangsúly, akkor itthon honnan szerzed be az autókat?

V. G.: Itthon jellemzően azoktól a kereskedőktől, akik az évek alatt bizonyították, hogy megfelelő hozzáállással, szolgáltatásközpontú szemlélettel és a szakma iránti szeretettel dolgoznak. Nem nehéz kitalálni, hogy nincsenek túl sokan. A magyar autópiac évek óta tartó agóniája azonban szelektálta a szereplőket. Vagy az maradt életben, aki tényleg autókereskedő, a szónak abban az értelmében, hogy nem pénzt mos vagy adót csal, hanem tényleg ez az élete, és magas színvonalon akarja űzni a szakmáját, vagy az, aki annyi pénzt harácsolt össze a zavaros időkben, hogy még jó pár év stagnálást túlél, de különösebben nem okult az idők folyamán. Az utóbbiakat igyekszem elkerülni. Magánszemélyektől a legjobb használt autót venni, de szinte köztudott, hogy gyakorlatilag eltűntek a piacról. A harmadik ágat képviselik a flottakezelők, ezek jelentősége pedig egyre nőni fog, szervizelt, lekövethető, itthoni autókat kínálnak jellemzően reális áron. Az innen származó autók vették át az új autók szerepét az átlag-magánvásárlónál. Aki egyszer megégette magát autóhitellel, új autó értékvesztésével, annak jó az újkori ár töredékért kínált hároméves, de jellemzően jó pedigréjű flottás autó.

Melyek a leggyakrabban keresett típusok, és melyek az eladhatatlan modellek?

V. G.: Egymillióig szinte bármi, de alapvetően kisautók, 2 millióig jellemzően kompakt, tehát Golf méretű autók, 3-4 millió között flottás középkategóriás három-öt éves autók. Utána következik egy űr, és 8 millió fölött indul tovább a keresés, jellemzően a presztízslimuzinok és terepjárók irányába. A nagy átlag maximum 14-15 millióig megy el, a fölött évente két-három darab autót keresnek. Típusoknál jellemzően Fabia, Jazz, Polo, Fusion, Mazda3, Golf, Focus, Leon, Civic, Octavia, Passat, Mondeo, A4, 3-as BMW, A6, 5-ös BMW, E-osztály. X5, CR-V, Sharan, S-max, Galaxy.

Milyen igényekkel, vásárlói hozzáállással szembesülsz leginkább?

V. G.: Ami leginkább jellemző, hogy még a megfontolt vásárlók is gyakran túlvállalják magukat, illetve elhiszik, hogy pont velük nem fog megtörténni az, ami a statisztikák szerint elkerülhetetlen, vagyis tetemes összeget kell költeni az autójuk javítására. Amit gyakran tapasztalok, az az, hogy értelmes, képzett emberek is el akarják magukkal hitetni, hogy okosabbak, mint a kereskedők, vagyis kivételesen ők járnak majd jól, nem az, aki 10-20 éve űzi a szakmát. Teljesen érthetetlen módon elképesztő vakmerőségekbe is képesek belemenni egyesek, és nem ritkán már csak akkor kerülök képbe, amikor tüzet kellene oltani. Ezek kellemetlen feladatok. Ezek közé sorolom azokat a beszélgetéseket is, amikor le kell törnöm néhány álmot, mert a pénztárca és a realitás köszönő viszonyban sincs egymással. Egyébként jellemzően az anyagi lehetőségek korlátozott volta jelenti a szűk keresztmetszetet, a magyar vásárló kevés pénzből akar drágának tűnő autót venni úgy, hogy karbantartásra gyakorlatilag semmit sem szeretne áldozni, üzemanyagra pedig 5 litert száz kilométerenként, úgy, hogy menetteljesítményekben ne kelljen kompromisszumot kötni. Ezek persze sarkított példák, szerencsére az, aki hozzám eltalál, jellemzően tisztában van a realitásokkal.

Nyilván több ezer autó megfordult már a kezed alatt az évek során, és markáns véleményed alakult ki egy-egy modellről, márkáról. Melyek a kedvenceid?

V. G.: Természetesen van ilyen, de nem szeretném elárulni. Igyekszem a lehető leginkább objektív maradni, és döntéstámogató informátorként működni. Vannak típusok, amelyeket kategorikusan vétózok, de ezek száma nem igazán jelentős. Bizonyos termékeket persze előnyben részesítek, hiszen az évek során bizonyítottak megbízhatóságukkal, értéktartásukkal, tudásukkal. Folyamatosan figyelem a szervizek visszajelzéseit, a kereskedők pletykáit, a honi és külföldi sajtót, a flottakezelők beszámolóit, az ügyfelek autóinak megbízhatóságát, és ebből alakítom ki az adott típusokról a véleményem.