Nem elég, hogy hagyományosan bestseller az EU-ban, és a minap legyártották belőle a 30 milliomodik példányt (igaz, ehhez hét generáció és közel negyven év kellett), a szakmai trófeákat is szorgalmasan gyűjti a VW Golf: idén a rangos európai után a Világ Év autója címet is besöpörte, a hengerkapcsolásos 1.4 TSI-t pedig kategóriájában az Év motorjának választották. Ám ahogy a legjobb családban is becsúszik egy iskolakerülő a sok diplomás közé, úgy a Golf-kínálatnak is volt egy fekete báránya: a Variant. Trottyos farával és felemás modellfrissítésével az elmúlt években nem tudott érvényesülni, így az eleganciát kedvelők lépcsőshátút (Jetta), a családosok egyterűt (Golf Plus, Touran), mindenki más pedig konkurens kombit, leginkább Skoda Octaviát vásárolt helyette.
Most azonban fordul a kocka, olyannyira, hogy ha létezne az Év kombija díj, akár még arra is esélyes lehetne az új Variant. Ehhez fel kellett ismernie a cégvezetésnek, hogy nem elég hatalmas puttonyt akasztani az aktuális ötajtós farára, hanem a lehetőségekhez mérten sportos fazonnal kell megszólítani a hórihorgas egyterűektől és terepjáróktól ódzkodó kuncsaftokat - akik egyébként jóval többen vannak, mint pár éve feltételezték. Az új családi Golf ennek szellemében megtört vonalú D-oszlopot, vízszintes hátsó lámpát, széria-tetőspoilert és fekete betéttel slankított hátsó lökhárítót kapott, szögletes vonalaival pedig hűvös eleganciát hirdet - igaz, szépség azért így sem lett belőle.
De minden körmondatnál könnyebben le lehet írni két szóban az új fazont: kicsinyített Passat. Presztízs szempontjából ez egyáltalán nem jön rosszul a leendő tulajdonosoknak, sőt, lenne egy fogadásom arra, hogy sokan leszedik majd a hátuljáról a Golf típusjelzést. Laikusok aligha szúrják ki a stiklit, az autóértők azonban a hossza mellett tömpe orra alapján is kiszúrják a menedzserautónál alacsonyabb kasztot. Az új, költséghatékonyan variálható MQB-padlólemezre épülő kombi tengelytávja megegyezik a ferdehátú Golféval, de ez is növekedést jelent az előző generációhoz képest, és a hátsó ülés helykínálata alapján nincs is szükség többre. Négy felnőtt kényelmesen elfér, és az ötödiknek viszont nemcsak a bódé szélességével, hanem a középső púp kemény tömésével és a lábtérbe türemkedő kardánalagúttal is meggyűlik a baja.
Az ötajtóshoz képest 31 centivel megnyújtott hosszból a csomagtartó profitált, amely alaphelyzetben 605 literes térfogatával már majdnem megegyezik az új Skoda Octavia Combi kapacitásával, a Passat Variantét pedig egyenesen lepipálja. Egy-egy kart a raktér oldalán meghúzva előrebillennek az ülések, és teljesen sík padlójú, 1620 literes gardróbbá alakul a beltér, létrák vagy szörfdeszkák szállításához pedig Comfortline szinttől az utasülés támlája is előredönthető - lehetőleg úgy, hogy előtte a kedves anyóst kitessékeljük belőle. Bár az Octaviával ellentétben elektromos csomagtartóajtó-nyitást nem láttam az opciós listán, praktikus szolgáltatásokkal jó el van eresztve a Golf: a közepét megérintve feltekeredik a roló, használaton kívül a kétállású padló alatti rekeszbe rejthető; emellett térelválasztó és rakományrögzítő hálókkal lehet megfékezni az úti holmik körmérkőzését. Nem maradhatott el a csomagtér 12 voltos csatlakozója és a kihajtható vonóhorog sem, a 63 centis rakodóperem perem pedig derékbarát a nehéz cuccok bepakolásánál.
A többi szolgáltatás ismerős a ferdehátú Golfokból, de nem mindegyikük magától értetődő a kompakt kategóriában - több asszisztens neve szerepel például az extralistán, mint egy kisvárosi kórház ügyeleti beosztásán. Amikor a sofőr elbambul, a Variant akár kanyarban is visszakormányozza magát a sávba, túlzott fáradtság esetén kávészünetet ajánl (eszpresszót főzni sajnos még nem tud), adaptív tempomatjával pedig együtt gyorsít és lassít az előtte haladó autóval. Városban automata vészfékezéssel segít elkerülni a ráfutásos baleseteket, holtteret és táblákat figyel, vagy ha nem akar újabb horzsolásokat begyűjteni a sofőr, magától leparkol a szupermarket előtt. Műszerfalán kevesebb csili-vili krómozott és alumíniumdíszítés van ugyan, mint az Audi A3-asén, de hasonlóan minőségi kialakítású, és a kevésbé minimalista dizájn miatt otthonosabb. A tekerőgombos menünél könnyebben kezelhető a nyolccolos érintőképernyő, és bár a népautóban hiányzik a Google-térképes navigáció, a kütyürajongók elégedetten játszhatnak az ujjközelítésre nagyobbra váltó ikonokkal.
Vezetés közben kevesebb szórakozást kínál a Golf, még akkor is, ha számításba vesszük, hogy ez a kategória nem a borotvaéles reakciókról, hörgő motorokról és kilinccsel előre bevett kanyarokról szól. Nagyon kis erőkifejtéssel, viszont precízen jár a váltója és a (kissé lapos szögben álló) kormánya, remek a zajszigetelése, és a finoman rugózik, így a napi munka-iskola-otthon háromszögben ugyanolyan pihentető vezetni, mint egy több száz kilométeres nyaralásnál. Akkor sem válik izgága karakterré, ha a többek között a feláras adaptív gátlókra is ható menetdinamikai programok közül a sportosabbakat választjuk ki, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne gyors. Az erősebb motorok nyomatékával is ügyesen megbirkózik a széria elektronikus diffizár, és különösen a 122 lóerőnél erősebb változatokhoz járó több lengőkaros hátsó futóművel mindenféle dráma nélkül lehet komoly kanyarsebességeket elérni, akár rossz minőségű útburkolaton is.
Elsőre nem hangzik túl sokat ígérően, hogy a benzinmotorok kínálatát 1,2-esek és 1,4-esek alkotják, de mindegyikük turbós - így a tisztes öregurak figyelmére érdemes 85 lóerős alapmodelltől egészen a 140 lóerős haladó változatig összesen négy teljesítményszint között lehet szemezgetni. Kockás mintás üléshuzatos GTI kombit persze aligha fognak bevezetni a zömében családosokból és flottásokból álló vevőkörnek, úgyhogy annak, aki szeret sűrűn előzgetni és autópályán repeszteni (vagy netán összkerékhajtást rendelne), a kétliteres, 150 lóerős dízelmotor az egyedüli alternatíva. A higgadtabbak jobban járnak az 1,6-os, 105 vagy 110 lóerős TDI-kkel, amelyek nyomatéka untig elég az elődjénél egy mázsával könnyebb Variant mozgatásához, ugyanakkor csínján bánnak a gázolajjal - különösen a madárétkű BlueMotion változatban.
Hibrid hajtás nélkül pillanatnyilag egyetlen mai autó sem takarékosabb a Golf BMT-nél, amely hosszú váltóáttételekkel, optimalizált aerodinamikával, kisebb gördülési ellenállású gumikkal, aktív termomenedzsmenttel és egyéb praktikákkal mindössze 3,3 (ferdehátúként pedig 3,2) litert fogyaszt az ECE-szabvány szerint száz kilométerenként. A rövid országúti próbakörön 4,5 literes átlagot mértem, ami kiváló érték egy ekkora autótól, különösen úgy, hogy a maga 110 lóerejével egyáltalán nem érződött lassúnak. Mielőtt ingázó vagy taxis olvasóink a számológép után nyúlnának, sajnos le kell hűtenünk a kedélyeket: magas vételára miatt a BlueMotion változatot nem tervezi forgalmazni az importőr. Kárpótlásul a kínálat mezei TDI-alapmodelljei alig 3,9 literes átlagot ígérnek, sőt, a még benzines turbók is kijöhetnek öt literből, attól függően, hogy áldoz-e pluszpénzt a vevő a maga műfajában továbbra is etalonnak tekintendő duplakuplungos váltóra.
Olcsó mulatság azonban semmiképpen sem lesz a kombi népautó: 105 lóerős dízelmotorral legalább 6,3 millió, míg az arany középutat jelentő 1,4-es, 122 lovas benzinesként 5,8 millió forintba kerül, vagyis hasonló kivitelben 400-540 ezer forinttal drágább egy hasonló Skoda Octavia Combinál. Egy bevezető akció keretében a fékezett habzású, 85 lóerős alapváltozat már 4,5 millió forintért elvihető, az erősebb kivitelekre 750-900 ezer forintos használtautó-beszámítási kedvezményt hirdetnek. Nem árt tudni, hogy más márkáknál is közel hasonló nagyságrendű összegért mérik a modern kombikat, ám egyikük sem annyira látványosan alteregója egy nagy presztízsű középkategóriás kombinak, mint a Golf a Passat Variantnak.