Öt éve, amikor is az akkori 4-es Golfommal jártam át Pest belvárosából a budai munkahelyemre, egyszer csak elfogott egy érzés. A Ferrari-piros 4-es Golfomnál akkor el sem tudtam volna képzelni jobb autót: két 1-es és egy 3-as Golf után a 4-es igazi huszonegyedik század volt, még úgy is, hogy háromajtós volt, és nem volt benne klíma. Aztán jöttek azok a csúnya szürke hétköznapok: reggel beül, munkába megy, este beül, hazamegy, tök jó. A munka persze annál kevésbé. Jött hát az ötlet: mivel tehetném jobbá a reggeleimet, mivel tudnám elérni azt, hogy alig várjam, hogy elinduljak reggel? Egy fehér Z3-as - gondoltam, aztán felhívtam az autókhoz értő unokatestvéremet, és elújságoltam neki az ötletet.
Ritka, mint a fehér...
Kezdeti lelkesedésemet hamar letörte, hogy az unokatesóm szerint Magyarországon ekkor állítólag összesen három darab fehér Z3-as volt, viszont ezek közül az egyik pont az egyik ismerősé, és nem mellesleg eladó. Hirtelen nem is hittem a fülemnek, és azonnal látni akartam, hogy miről beszélünk. Össze is hoztuk a találkozót, kipróbáltam, és szinte rögtön meg is egyeztünk: 3,1 millió forintért lett az enyém az akkor 11 éves, fehér Z3-as, 100 000 km-rel, motoros tetővel, bordó-fekete bőrbelsővel.
Majdnem kiszerettem a Z3-asból
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mielőtt rám talált a szerencse, Budaörsön kipróbáltam egy szürke 1,9-es alap Z3-ast is, ami majdnem kiábrándított a típusból. Minden megtett kilométeren éreztem a kasztni súlyát, egyszerűen borzasztó érzés volt, ahogy a motor kétségbeesve próbálta kihozni a másfél tonnás autóból a maximumot. Egy hajszál hiányzott ahhoz, hogy véglegesen kiábránduljak a Z3-asból, valószínű, hogy ha nincs akkora szerencsém, hogy ráakadjak erre a fehérre, akkor ez a cikk nem született volna meg sosem.A fogyasztói társadalom csúcsán éreztem magam az új szerzeményemmel, melyet az első napokban – mondanom sem kell – borzasztó óvatosan mertem csak vezetni. A rutinnal persze az autóból is előjött minden turpisság, ahogyan a 17-es Bridgestone Potenzák is egyre erőteljesebben koptak, melyekből azért nem két fillér egy szett. Mindazonáltal – mivel az autó E36-os alapokon nyugszik – az alkatrészellátással sok gondom nem volt az elmúlt években, nem mintha annyi mindenre szükség lett volna.
Kabrió vagy roadster?
Amikor az ember megveszi élete álomautóját, amellyel James Bondtól kezdve a Paula és Paulina-féle José Armandóig sok mindenki is cirkált, hajlamos azonnal márkatársakat, típustársakat keresni a neten, hogy legyen kivel osztozni az élményen. Így tettem én is, és megannyi magyarországi Z3-túrát szerveztünk, sokunk örömére. A márkatársakkal való közös örömködés dimenziói a hasznos információcserétől a szerpentinen való határfeszegetéseken keresztül az „ez nem kabrió, ez roadster” című tartalmas eszmefuttatásokig terjedt. A számomra legkedvesebb túra az volt, amikor osztrák Z3-as és Z4-es tulajdonosok eljöttek Magyarországra, hogy együtt krúzoljuk végig a Balatont: 18 autóval igen nagy meglepetést okoztunk a tihanyi réven, nem beszélve az érintett faluk, városok meglepő tekinteteiről a konvoj láttán. Ugyanakkor ennek a találkozónak társadalmilag is volt némi mondanivalója: míg az osztrákok közül mindenki 50 éven felüli volt a tulajdonosok közül, addig a hazai brigádból szinte mindenki 35 év alatti volt a csapatban.
Élet, érzés
A 2,8 literes, sorhatos motornak hála az autó igen dinamikusan gyorsul, és a megállással sincsenek problémák, nagyon jók a fékek is. A sperrdifinek köszönhetően a vezetési élmény egész komoly tud lenni főleg kipörgésgátló nélkül, a villámgyors rajtokról nem is beszélve. Az autón lévő 17-es 225/45-ös kerekeknek és az M optikás, kiszélesített kasztninak köszönhetően nemcsak az egyenesekben, hanem komolyabb kanyarokban is megvan a sikító-nevettető érzés.
A gyári adatok szerint 193 lóerős, és 6,7 alatt van százon, amit még most is hoz, 16 évesen, 135 ezer kilométerrel az órában. Igen, ez azt jelenti, hogy 5 év alatt mindössze 25 ezer kilométert mentem vele, évenkénti olajcserével és folyamatos garázzsal. Valószínű, hogy ennek is – illetve a téli használat szinte teljes mellőzésének – köszönhető, hogy – amellett hogy egy darab rozsdafolt nincs rajta –, sokan még mindig újnak vagy két-három éves 10 milliós luxusautónak nézik. Amikor persze aztán elmondom, hogy jelenlegi árán olcsóbb, mint egy új Suzuki, mindenki ámul és bámul. Vigyázni kell rá, és meghálálja, ennyi az egész.
A kabriózás előnyei és hátrányai
Tizenöt fok felett minden jóravaló kabriós vagy roadsteres lenyitott tetővel szeli az utakat és éli át a szabadság-életérzést a mindennapokban. Na meg azt, amikor a fedél nélküli összetartás jegyében a piros lámpánál nem tudsz menekülni a behajoló, viccet mesélő homelessek elől.Mindemellett a viszonylag ritka használat ellenére is heti rendszerességgel szólnak át más autókból, állítanak meg és mondanak elismerő szavakat, igaz, ezt kellőképpen ellensúlyozza - főleg városban - a bekiabálók száma is. Az elsőszámú szerelmemnek, feleségemnek is így szegte kedvét az első hónapokban a magyar valóság: hetekbe telt, mire meggyőztem arról, hogy el merje vinni az autót egyedül, mire a Wesselényi utcában máris diszkréten nekiszegezték a kérdést egy trolimegállóból, hogy vajon hányat és micsodát micsodált le az autóért cserébe.
Alkatrészek és kopás
Az elmúlt öt évben a fékbetéteken, gumikon és a lengéscsillapítókon kívül termosztátot, vízpumpát, viszkókuplungot és pár hűtéscsövet kellett cserélni. Ezeket leszámítva csak „luxuskiadásaim” voltak: kicseréltettem a hangszórókat is és a fejegységet is, abban bízva, hátha jobban fog szólni tőle a zene. Nem így lett, sajnos tudomásul kellett vennem, hogy egy sátorból nem lehet zeneakadémiai akusztikát előcsalni, ezen a téren kompromisszumot kell kötni. Az M-es verzióban az ülések között egy mélynyomó van az egyik tárolórekesz helyén. Állítólag azzal valamelyest nagyobb élmény a zenehallgatás, szerencsére a sorhatos motor és a gyönyörűen duruzsoló kipufogó bőven kárpótolja a Z3 zenei hiányosságait.
Ha már tárolás: az utastérben az ajtókon, illetve a kesztyűtartóban nem sok hely van, de ezt némileg kompenzálja a két ülés közötti, illetve a bukócsövek közötti további két rekesz. A Z3-asnak sok kabrióval – vagy elnézést, roadsterrel – ellentétben a vászontető nem a csomagtartóba csukódik, hanem az ülések és a bukócső mögé, így a csomagtartó viszonylag tágasnak mondható. Tapasztalataim szerint doboz nélkül egy 102 centis lapostévé még épp betuszkolható, illetve két főnek – ebből egy nőnek - egy hétre minden belefér.
A gyári alkatrészeken túl már megvételkor is fehér hátsó lámpák, fehér első xenon volt az autóban, emellett az idő vasfoga a hátsó ablakot is kikezdte, ehhez az eBayről rendeltem 30 ezer forintért egy új, becipzározható plexit. A gyári szélfogója ugyan megvan az autónak, de nem túl esztétikus, így a sógornőmet megkértem, hogy készítsen egy sablont, és vágassunk hátra egy tépőzárral felrakható műanyag lapot. Ezzel sokkal esztétikusabb az utastér, és a huzattól is jobban véd. Merthogy szélfogó nélkül 80 km/órás sebességet túllépve már repült ki majdnem egy iPod nano középről, ugyanez szélfogóval 120 km/ órára növelhető, ami azért nem mindegy. Csukott tetővel állítólag – még véletlenül sem próbáltam ki az M7-esen – 225 km/ óra a maximum, ekkor leszabályoz az elektronika. Ekkor állítólag már nagyon hangos a ponyva, ami egyébként 140 km/h felett kezd zavaró lenni.
Kemény tetőt végül nem vettem, de olyan 300 ezer körül már lehet találni a neten. Sokat gondolkodtam rajta, de inkább a téli használat mellőzése mellett döntöttem, a gyorshajtásról nem is beszélve. Valószínűleg ennek – mármint a hangos ponyvának – köszönhető amúgy, hogy az elmúlt öt évben egyetlen alkalommal sem fotóztak le gyorshajtásért. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy a hatodik kerületi parkolóőrök és szemfüles kamerakezelők milyen elégedetten állították ki a 30 ezres csekket a „köcsög BMW-snek”, aki legutóbb 1 percre állt meg a kamerán jól láthatóan 4,75 méterre a saroktól, hogy beugorjon egy tortáért a felesége születésnapjára.
Az autóhoz beszerezhető extrák közül egy gyári BMW Z3 ponyvát, egy bőrápolót, valamint egy tetőimpregnáló szettet vásároltam, mindemellett a feleségemtől egy – a bőrkárpit színéhez 100 százalékosan passzoló – bordó bőr sofőrkesztyűt kaptam múlt karácsonyra. A fentiekkel azt hiszem kimerítettem az önmegvalósítás Z3-asban rejlő lehetőségeit.
A reggeleim azóta
Eltelt hát öt év, imádom, szeretem az autót, bár az elmúlt két évben már egy robogóval hasítok városban 3 literes fogyasztással, szemben a Z3-as 12 literes átlagával. Mindazonáltal – a magyarországi túrák mellett – a Z-vel megjártuk Velencét, több ízben Horvátországot, mely utak alatt feleségemmel minden percét élveztük a hármasban eltöltött időnek.
És igen, ahogyan öt éve szebbek lettek a reggeleim a Z3-assal való randevúkkal és ez motivációt adott a mindennapok elviseléséhez, úgy ezeket az örömöket máshol, másban találtam meg az elmúlt időben, szintén hármasban. A reggeli randevúkat manapság már kisgyermekünk társaságában töltjük, és a sokszor órákig tartó sírás-rívás is elégséges motiváció mind a reggeli munkába induláshoz, mind a mielőbbi hazatéréshez. Egyik szemem sír, ugyanakkor mindkettő nevet is egy kicsit, ugyanis a kibővült létszám miatt eladósorba került a Z3, de csak amolyan ímmel-ámmal jelleggel. Elhatároztam, hogy nem hirdetem meg nyilvánosan, hogy ne zaklassanak az önjelölt tesztelők és az 1,9-es, másfél milliós Z3-asokra utazók. Majd csak megtalálja a következő gazdáját úgy is, hogy szájról szájra jár. Addig is élvezem minden percét, amit együtt tölthetünk...
Dén Mátyás
Műszaki adatok – BMW Z3 2,8 automata