Fél nap tökéletesen elég arra, hogy az ember lejárja a lábát Frankfurtban, a viszonylag kompakt Genfi Autószalonnal ellentétben ugyanis itt nagyok a távolságok, sietve is tizenöt percnyi járásra van a legelső csarnok a legutolsótól. Már amennyiben a szabad ég alatt sétál a kedves látogató, a pavilonokon és az összekötő csarnokokon átvágva ugyanis a nagy tumultus miatt kétszer ennyi idővel kell számolni, miközben félpercenként elsodorja valaki a fényképezőgép objektívét. Nem véletlen, hogy esős és hűvös napokon különösen népszerűek az expóterület útjain járó ingajáratok, amelyeket az autógyártók indítanak.
Mindenki megpróbál kitenni magáért, a BMW-konszern például egy régi Mini flottát is bevet, az iparág legújabb trendjeinek megfelelően azonban a többség inkább elektromos meghajtású vagy plug-in hibrid autókkal furikázza a látogatókat (még a catering cégek kisteherautó között is van néhány olyan, amelyik nem belső égésű motoros). Érzésre az új BMW i3-ból szalad a legtöbb a csarnokok között, de lehet, hogy csak az újdonság varázsa miatt érezzük így. Ezen kívül Opel Ampera, új Mercedes S300 Bluetec Hybrid, Kia Optima Hybrid, Audi A3 e-tron és üzemanyagcellás Hyundai ix35 is gyakran feltűnik.
Pontosabban nem tűnik fel, és éppen ez a baj mindegyikkel. Mit sem sejtve kószálnak köztük a látogatók, abban a régi megszokásban élve, hogyha jönne egy autó, akkor az úgyis berregne. Engem háromszor ütöttek el majdnem, és úgy látom, sokan mások is így vannak ezzel, sőt, egy kosztümös nő, aki távoztában váltott még néhány szót a kollégáival, kis híján belegyalogolt az egyik érkező i3-ba. Csak azért nem rendeztek vérfürdőt az ökoautók, mert profi sofőrök, lassan és türelmesen vezették őket, amikor pedig valaki eléjük keveredett, kikerülték vagy illedelmesen megálltak. Szigorú előírások szabályozhatják a munkájukat, így dudaszó egyszer sem hangzott még el, de jobb is így, mert autóra nem számítva az infarktust hozza az emberre.
Egy idő óta persze én is alkalmazkodom a régi szabályokhoz, amit hátulgombolós koromban belém neveltek: "kisfiam, mindig nézz körül, mielőtt az úttestre lépsz." Márpedig itt gyakran kell az úttestre lépni, mert a járda – már ha egyáltalán van – sokszor járhatatlan, és gyakran kell átvágni a pavilonok között. Egy idő után pedig azon kapom magam, hogy állandóan a nyakamat tekergetem és paranoiásként járok a szellemautók birodalmában. A probléma, persze, nem új keletű, hanem másfél évtizede, az első nagyszériás hibrid autó, a Toyota Prius I. elterjedése óta ismert. Biztos voltak már néhányan, akik repülőtéren, vagy urambocsá' golfklubban ugrottak már félre elektromos kiskocsi elöl, és az iszonyú zajos ZIU-k eltűnésével a modernebb trolik is tudnak okozni meglepetéseket. Egyikük sem képes azonban olyan nesztelenül lopakodni, mint egy modern villanyautó, amelyet legfeljebb a gumik alatt ropogó murva vagy a klímakompresszor tud leleplezni.
Márpedig ezek akkor is gombamód elszaporodhatnak a világ nagyvárosaiban, ha beválnak a szkeptikus jóslatok, és a kis hatótáv, illetve a magas ár miatt belátható idő belül szoknak át rájuk a magánvásárlók. A taxitársaságok ugyanis rá fognak harapni a kőolajszármazék helyett áramon élő típusokra, amelyek közül az egyik sikermodell a Nissan e-NV200 egyterű. Ezek a nem éppen kecses, de praktikus jószágok már New Yorkban és Londonban is futnak, ahol nem is olyan régen még hazai gyártású sárga cirkálók (Checkerek, Chevyk és Fordok), illetve klasszikus LTI Black Cabek határozták meg az utcaképet. Frankfurtba pedig már a barcelonai NV200 taxi változatot is elhozta a Nissan, ám a spanyol (katalán) sofőröknek ugyanúgy fel kell készülni az új kihívásokra, mint amerikai és angol kollégáiknak, ha nem akarnak gázolni.
Félre ne értsenek, a világ csak jobb lesz azáltal, hogy a benzinesek vagy a még büdösebb és zajosabb dízelek helyett zéró lokális emissziójú villanyautók járják majd a metropoliszok utcáit, de a jelenlétük sofőrtől és gyalogostól sokkal nagyobb körültekintést kíván majd. Ugyanez azonban a gyártókra is vonatkozik, egyelőre ugyanis mindössze az bevett gyakorlat, hogy a tolatást jól hallható pittyegés jelzi a külvilágnak. Néhányan az első lökhárító mögé beépített hangszóróval is próbálkoznak, e téren a legérdekesebb az Audi R8 e-tron V8-as motorhang generátora, amely azonban a típussal együtt végül nem érte meg a sorozatgyártást. A viszonylag nagy elektromos hatótávolságú plug-in hibridek offenzívájával azonban a VW-konszernt is ugyanúgy érinti a kérdés, mint a többi gyártót, amelyre zajszennyezés lévén nem biztos, hogy a mesterséges motorhang jelenti a helyes választ. Talán a ma is elérhető a gyalogosfelismerő és gázolás gátló rendszerek alapárassá tétele jelenti az egyik lehetséges megoldást a néma veszedelemre – na meg mindenekelőtt a megszokás és az emberi figyelem.