Loeb: Ennyi elég volt

Egy korszak véget ért a múlt hétvégén a raliban, Sébastien Loeb ugyanis a francia futam után nem versenyez többet a szakágban. A kilencszeres világbajnok interjút adott az Origónak, amelyben elárulta, hogy mi volt karrierje fordulópontja, hogy miért nem váltott a Forma-1-re, hogy mit tanult Colin McRae-től és Carlos Sainztól, és, hogy mit vár első WTCC szezonjától.

Sébastien Loeb új versenyautójával, a Citroën C-Élysée WTCC-vel a Frankfurti Autószalonon Fotó: Mudra László - Origo

Alighanem soha senki nem fog ezután úgy dominálni a raliban, ahogy Sébestien Loeb tette ezt az elmúlt 12 évben. A tornászból lett autóversenyző 167 raliversenyéből 78-at megnyert, és csak 20-szor esett ki. Győzelmi mutatója 46,7 százalék, vagyis majdnem minden második versenyén diadalmaskodott, ami még Michael Schumacher Forma-1-es statisztikáinál is fényévekkel jobb.

Ráadásul ebből a 167 világbajnoki futamból 11-en még az elsőkerékhajtású Saxóval vett részt, amivel eleve lehetetlen lett volna abszolút győzelmet szerezni az összkerekes autókkal szemben. De a többi statisztikája is lenyűgöző: 116 dobogó, 899 gyorsasági győzelem, 1619 világbajnoki pont, kétszer nyert zsinórban hat versenyt, és olyan is volt, amikor sorozatban 15-ször állhatott a dobogóra. Ő az egyetlen ralis, aki úgy volt képes megnyerni egy versenyt, hogy rajta kívül senki más nem szerzett szakaszgyőzelmet (2005, Korzika-rali).

A Citroen különleges festésű versenyautóval lepte meg utolsó versenyére, a Francia-ralira. A DS3 WRC-n a valószínűleg örökre megdönthetetlen statisztikái láthatóak Forrás: AFP/Patrick Hertzog

A 39 éves versenyző igazából már a tavalyi szezon végén visszavonult, erről egy, a pályafutását részletesen bemutató cikkel emlékeztünk meg akkor. 2013-ban csak szórakozásból vállalt be még négy versenyt, és persze azért, hogy világbajnoki pontokat szerezzen csapatának. Így sajnos nem jött össze az egész szezonon át tartó álompárharc közte, és egykori csapattársa, a jelenleg a Volkswagen első számú versenyzőjének számító, és a világbajnoki címet első ízben elhódító Sébastien Ogier között, de legalább pár futamon azért utoljára összemérhették az erejüket. Loeb az eddig lezajlott háromból kettőt megnyert (Monte Carlo, Argentína), csak Svédországban végzett a dobogó második fokán, ahol viszont a fiatalabb Seb diadalmaskodott. Az elmúlt hétvégi bucsúfutamán viszont nem sikerült szépen lezárni a karrierjét, ugyanis a vizes aszafalton kicsúszott és az árokban kötött ki. Szerencsére ő is, és navigátora is sértetlenül mászott ki fejtetőre állt kocsiból.

Mivel Loeb idén kevés raliversenyen állt rajthoz, más projektekre is maradt ideje: többször indult a Forma-1-es betétfutamnak számító Porsche Szuperkupában, és a ralikrossz eb-n, de sokkal maradandóbb volt, amit az idei Pikes Peaken nyújtott. A Citroën kölcsönadta testvérmárkájának, a Peugeot-nak a coloradói hegyiversenyre, ahol egy speciálisan erre a célra épített, 875 lóerős és 875 kilogrammos 208-assal több mint másfél perccel javította meg a korábbi rekordot. Nyáron aztán hivatalossá vált, hogy 2014-től a Túraautó-világbajnokságon (WTCC) folytatja Yvan Müller csapattársaként, a Citroen új gyári csapatában, ami egy teljesen új kihívás lesz számára. Loebbel a Frankfurti Autószalonon beszélgettünk, ahol első ízben lehetett látni új versenyautóját.

Sébastien Loeb közvetlen volt, nincsenek sztárallűrjei. Nem véletlen, hogy az egyik legnépszerűbb sportoló hazájában Fotó: Mudra László - Origo

Milyen várakozásokkal tekint az első WTCC szezonja elé?

Örülök, hogy a Citroënnel vághatok bele ebbe a vállalkozásba, ez egy teljesen új tapasztalat és új kihívás lesz számomra. Váltani akartam a raliról valami más motorsport szakágra, aztán adódott ez a lehetőség, mivel a Citroën érdeklődött a WTCC iránt, ami ugye egy világbajnokság. Nagyon örülök, hogy ebbe az irányba mozdultam el. Hogy mit gondolok a 2014-es szezonról? Egyelőre csak annyit tudok elmondani, hogy keményen dolgozunk a csapattal azért, hogy ütőképes autót fejlesszünk ki. Úgy érzem, jó úton haladunk, az autóval kapcsolatos érzéseim nem voltak rosszak a teszten. Azonban el kell mondanom, hogy engem nem lehet referenciának tekinteni, mivel nem ismerem a többi autót ezért nehéz még megmondani, hogy hol állunk. Tudom, hogy nehéz lesz számomra a WTCC, mivel teljesen más közeg, mint amihez hozzá vagyok szokva. Mindent meg kell majd tanulnom: a pályákat, és a vezetést forgalomban, ezek új tapasztalatot jelentenek majd, de ettől érdekes az egész.

Yvan Müller is vezette már a C-Élysée-ből épített versenyautót a teszten? Ha igen, mi volt az ő véleménye róla?

Erről őt kéne megkérdeznie, de úgy gondolom, ő is elégedett volt az autóval.

Gondolja, hogy meg tudja majd verni a csapattársát?

Remélem, de egyáltalán nem lesz könnyű, mivel rengeteg a tapasztalata, és ő a leggyorsabb pilóta a jelenlegi mezőnyben.

2014 lesz az első év, amikor a magyar rajongók Magyarországon láthatják majd versenyezni. Ismeri a magyar pályát, a Hungaroringet?

Erre jól rátapintott, mivel épp ez a legutóbbi hely, ahol vezettem az autót. Augusztusban volt ott egy tesztünk, nagyon szép pálya, eddig ez az egyetlen a versenynaptárban szereplők közül, ahol már mentem az autóval.

Úgy érzi, hogy a 2014-es szabályváltozások lehetőséget adnak a Citroënnek arra, hogy akár első szezonjában felzárkózzon a legjobb csapatokhoz?

Nagyon remélem, én különösen úgy gondolom, hogy az új szabályok sokkal jobbak, mivel a régi autók elég lassúak az újakhoz képest. Most jobb lesz az aerodinamika, erősebbek lesznek a motorok, fejlettebbek a futóművek, nagyobbak a kerekek, a felnik és a fékek is, javul a leszorítóerő. Tehát minden a jó irányba változik annak érdekében, hogy még izgalmasabbak legyenek a futamok.

Akár tízszeres világbajnok is lehetett volna, ha első teljes szezonja végén, a Brit-ralin a csapata nem kéri lassításra, mert akkor még a konstruktőri vb-cím volt az első a Citroennek Fotó: Mudra László - Origo

Nem gondolja, hogy a Forma-1 egy elszalasztott lehetőség volt ön számára?

Igazából soha nem akartam a Forma-1-ben versenyezni. 2009-ben, azért mert rali világbajnok lettem, kaptam egy lehetőséget a Red Bull-tól, hogy teszteljek egy autót, és kapásból gyors voltam vele (az egyik hivatalos Forma-1-es teszten Silverstone-ban 17 pilótából a 8. lett). Ekkor támadt az a gondolatuk, hogy beültetnek egy Forma-1-es autóba versenyezni, de csak a kezdeti lépések történtek meg, én igazából nem erőltettem ezt, mivel a családom sem akarta. Hogy végül nem lett belőle semmi, az semmi féle problémát nem jelentett számomra, nagyon élvezem, amit most csinálok, a ralizást. Nem akarom újra megpróbálni, most már a WTCC-re koncentrálok. Olyan kategóriát akartam választani, ami kevesebb időmet veszi el, mint a ralizás, mivel nagyon sok olyan dolog van, amire eddig nem tudtam kellő szabadidőt áldozni.

A WTCC-ben lesz egy magyar vetélytársa is Michelisz Norbert személyében. Tud valamit róla?

Nem, sajnos nem ismerem őt.

Lát esélyt arra, hogy valamikor visszatérjen a rali világbajnokságra?

Soha, ennyi már elég volt. Különben sem lenne jó ötlet, azután visszatérni a raliba, hogy az ember egyszer már eldöntötte, hogy abbahagyja. Egy kihagyás után el lehet veszíteni a ritmust, el lehet felejteni a tapasztalatokat, tehát nem, ez abszolút nem lenne jó ötlet.

Milyen érzésekkel készül az utolsó WRC versenyére, az idei Francia-ralira?

Természetesen ez egy különleges alkalom lesz számomra, de ez csak az utolsó ralim, nem az utolsó versenyem lesz. Már a jövőmre gondolok, a ralizás egyre kevesebbet foglalkoztat. Idén már egy kicsit más évem volt, mivel a rali mellett részt vettem pályaversenyeken, és a Pikes Peaken is, jövőre meg megyek a WTCC-be.

Rengeteg rajongója látogatott ki az utolsó versenyére hazai terepén, Elzászban, kár, hogy az árokban és nem a dobogón kötött ki végül Forrás: AFP/Patrick Hertzog

Melyik volt a kedvenc raliautója?

A legutolsó, a Citroën DS3 WRC. Kisebb, mint a régiek, ezért agilisabb, és a futóműve is nagyon jó. Ráadásul a motorja sem érződik gyengébbnek (a Xsara WRC-ben és a C4 WRC-ben 2,0 literes, a DS3 WRC-ben 1,6-os turbómotor van), és magasabb fordulatszámig lehet pörgetni, ami élvezetesebbé teszi a vezetést.

Milyen emlékeket tud felidézni az első, Xsara WRC-vel futott raliversenyéről, a 2001-es San Remo-raliról? Majdnem megnyerte már azt is.

Természetesen nehéz lenne elfelejteni, egyértelműen ez volt a karrierem fordulópontja. Akkoriban a francia bajnokságban és a junior WRC-ben versenyeztem, és ott már elértem, amit akartam. Akkor történt, hogy Guy Fréquelin (a Citroën akkori csapatfőnöke) először ültetett be egy Xsara WRC-be. Számítottam a jó eredményre, mert az edzéseken tartani tudtam Bug (Philippe Bugalski, egykor csapattárs) időit. Az első gyorson negyedik lettem úgy, hogy igazán nyugodtan autóztam, ez azért tényleg meglepő volt. Ezen fellelkesülve aztán a továbbiakban őrült módjára mentünk, és a végén épp csak beestünk másodiknak Panizziék mögött. Emlékszem, hogy a verseny előtt még én küldtem faxokat a gyári csapatoknak, hogy tudják, hogy egyáltalán létezem, utána viszont ők adták a jobbnál jobb ajánlatokat egymás után, és rögtön teljes szezonra akartak szerződtetni. A Citroënnél végül is az első évben csak egy fél szezont írtam alá, de mindenképpen velük akartam folytatni, és azt hiszem, jól döntöttem.

Nehéz volt megtanulni gyorsan menni murván? Korábban aszfaltspecialistaként tartották számon.

A Francia bajnokságban mentünk murván is, téves vélekedés volt, hogy a francia versenyzők csak aszfalton gyorsak. Persze az igaz volt, hogy ez első világbajnoki szezonomban, 2002-ben, amikor murván mentem, még nem voltam elég gyors, de azt is tudni kell, hogy akkor még az autó sem volt versenyképes ezen a borításon, mivel ez volt a Citroën első murvás szezonja. Egy évvel később, amikor Colin (McRae) és Carlos (Sainz) a csapattársaim lettek, akkor már murván is gyorsabb voltam náluk. Tehát nem fedi teljesen a valóságot az, hogy aszfaltspecialista lennék.

Tanult valamit ezektől a nagynevű csapattársaktól?

Igen, rengeteg dolgot. Ők segítettek a murvás beállítások megtalálásában és az autó murvás futóművének a kifejlesztésében, mivel volt összehasonlítási alapjuk más autókkal a bőséges tapasztalatuk révén. Szép kihívás volt az első teljes szezonomat ilyen csapattársak ellen végigversenyezni.

Úgy érzi, sokat kell majd tanulnia a WTCC-ben, idegen lesz számára az a közeg Fotó: Mudra László - Origo

Ki volt a legkeményebb vetélytársa karrierje során?

Talán Marcus (Grönholm) volt az. Bizonyos körülmények között iszonyatosan gyors volt, igaz, néha hibákat is elkövetett. Volt néhány igazán intenzív csatánk, például a 2007-es Új-Zéland-ralin. Nagyon élveztük azokat a gyönyörű tájon vezető utakat, de emellett óriási volt a feszültség, a végső győzelem eldöntése az utolsó napi szuperspeciálra maradt. Ott én mentem a legjobb időt, de három tizeddel így is ő nyert.

Jó kapcsolatot ápol vele?

Nem látom túl gyakran, mivel már mindketten visszavonultunk. Ő Finnországban él, én pedig Svájcban, de ettől függetlenül jóban vagyunk.

Tavaly az X-Gamesen az Egyesült Államokban ismét együtt versenyezhettek.

Az nem a legkellemesebb emlékem, mivel ott Marcus komoly balesetet szenvedett. Láttam őt az eset után, nem volt szép látvány.

Beszéljünk másról. Számított rá, hogy idén ekkora rekordot fut majd a Pikes Peaken (hegyi felfutó verseny a Colorado hegységben)?

Mielőtt odamentem, nem tudtam, hogy mire lehetünk képesek. Amikor a kinti első teszteket végrehajtottuk, már jó érzésem volt az autóban, ekkor már tudtam, hogy elérhetem a célomat, és ekkor már többé-kevésbé számítottam arra, hogy ilyen időt fogok futni.

Milyen érzés volt egy ennyire erős és gyors autót vezetni ezeken a veszélyes hegyi utakon?

Hihetetlen volt, erősebb (875 lóerő) autót kellett vezetnem közúton, mint amik a Forma-1-ben köröznek, de az összkerékhajtás miatt kicsit olyan érzésem volt abban a Peugeot-ban, mint egy raliautóban. Sehol máshol nem ad ilyen élményt a vezetés, mint itt. Úgy kellett menni, mint a versenypályákon, nem lehetett keresztben menni vele egy pillanatig sem. Nagyon finoman kellett adagolni a gázt, és ügyelnem kellett arra, hogy a pályán maradjak, kihasználva a nagy leszorítóerőt. Tudtam, hogy kockázatos ezeken a korlát nélküli utakon ilyen gyorsan menni, nem volt lehetőség a hibázásra. Szerencsére megvolt az önbizalmam vezetés közben, ami annak is volt köszönhető, hogy korábban nem voltak műszaki problémáink az autóval.

Elindulna ismét a Pikes Peaken?

Ha a jövőben valaki megdönti a rekordot, akkor igen, egyébként nem, mivel elég rizikós ennyivel menni azokon az utakon. Egyébként nem tervezzük, hogy visszatérünk.