A fenti ígéret Hoffer Zsolt őrnagy száját hagyta el a felfrissített Dacia Duster hazai bemutatóján, amit a rendőrség kamaraerdei vezetéstechnikai tanpályáján tartottak. Itt képzik a magyar rendőröket autó- és motorvezetésre, de a hely jellegéből fakadóan remekül lehet terepezni, és nem mellesleg több lőtér is van a területen, legalábbis a folyamatos pisztoly- és puskaropogás erre engedett következtetni.
Az új Dusterről azt kell tudni, hogy annyira azért nem lett új, inkább csak egy kötelező frissítésen esett át a 2010-ben bemutatott terepjáró, hogy tartsa a lépést a konkurenciával. Kívülről a bura alatt átvariált, de változatlan formájú lámpákról és új hűtőmaszkról lehet felismerni a faceliftes változatokat, hátulról nézve viszont már tényleg nagyon márkafanatikusnak kell lenni ahhoz, hogy kiszúrja valaki a különbségeket a lámpát és a rendszámtartó feletti hullámos műanyagot, na meg az új helyre ragasztott 4WD feliratot.
Szóval kívülről nem sokat vacakoltak vele, ami tökéletesen érthető, mert ez a kedvesen bumfordi forma még jó pár évig el fogja adni, addig meg csak pénzkidobás lenne átállítani a présgépeket. A bemutatón egyébként nem győzték hangsúlyozni, hogy csak olyan dolgokat pakoltak bele, amiket szerintük igényelnek a vásárlók, minden mást kihagytak. Ilyen például, hogy még a legjobban felszerelt példányokon se találni LED-es lámpákat, mert ezek szépek és divatosak ugyan, de csak feleslegesen növelték volna a cechet. Hát igen, ilyen az, amikor a spórolásból erényt kovácsolnak, de a Duster karakteréhez ez tényleg passzol. Nem akar többnek látszani annál, ami: egy olcsó, strapabíró telekjáró.
Az utastérben már sokkal több új dolgot lehet felfedezni, ilyen például a Lodgyból ismerős műszerfal és nagyképernyős navigációs-multimédiás egység, ami természetesen feláras. Aki ült már Dusterben, annak feltűnhet, hogy az elektromos ablakemelők az ajtókra költöztek, és megjelent pár új gomb, de természeten ez csak a jól felszerelt példányokra igaz. Ilyen például a tolatóradar és a tempomat gombja, valamint egy ECO feliratú kapcsoló, amivel a gázpedál érzékenységén és a klíma hatásfokán tompíthatunk, így akár 10 százalékot is megspórolhatunk az üzemanyagon.
Ugyan nem látszik, de állítólag sokat dolgoztak az utastér zajszigetelésén is, ami nyilván hálás feladat lehetett, mert az előd nem volt éppen egy süketszoba. Az ajtók jobb szigetelésével és a motortér burkolatainak tuningolásával állítólag 50 százalékkal csendesebb lett az új Duster, de ebből a nagy sárdagasztásban nem sok minden derült ki. A hajtásláncban sem történt forradalmi változás: felező és mechanikus difi továbbra sincs, van viszont fixre zárható összkerékhajtás, alapáron adott menetstabilizáló, kipörgésgátló, és az eddig is ismert motorok mellett megjelent egy turbós benzines is. A 125 lóerős motor a Renault-csoport egyik legújabb darabja, és mindent tud, amit egy mai kisköbcentis, de alaposan kihegyezett erőforrásnak tudnia kell: változó szelepvezérlés, könnyűfém blokk és már egészen korán, kétezres fordulattól jelentkező 205 newtonméteres nyomatékcsúcs. Kár, hogy pont ezt nem sikerült kipróbálni, de ennek több oka is volt: a legfontosabb, hogy csak néhány hónap múlva lesz rendelhető, a másik, hogy 4x4-es hajtáslánchoz nem társítható, így ha lett is volna belőle Magyarországon, biztos nem hozzák el a lőtér mellé sarat túrni.
„Legendás ez a jó kis agyagos föld, ami itt van nálunk, ha összekoszolunk vele egy autót, általában csak a második mosásra jön le rendesen, de a ruhából is nehezen jön ki” – árulta el az egyik instruktor, miután látta, hogy nem tudtam gyalog felmenni egy magasabb töltésnyi dombocskára fotózni. Ezek után pedig úgy felhajtott a sáros földkupacra, mintha csak egy garázsfelhajtó lenne. „Jók a terepszögei, szinte bárhol le és fel is tud menni, mi is meglepődtünk, hogy ennyit bír. Egyedül arra kell figyelni és megtanulni, hogy – felező híján – néha egy kicsit meg kell emelni a fordulatot, de 1800 és 2000 között bármit megcsinál még automata módban is, nagyon ritkán kell csak fixre zárni a hajtást.” Mindeközben olyan terepen bukdácsoltunk át, ahová még traktorost se lehetett volna hívni vész esetén, de erre nem volt szükség, mert a Dusterek úgy mentek át, fel és le mindenen, mint egy békésen kérődző, de megállíthatatlan bivalycsorda.
Kedves gesztus volt a hazai importőr részéről, hogy az újságírók mellett a Dacia Klub néhány tagját is meghívták, akik közül egy Dusterrel érkezett, így volt némi összehasonlítási alapja. Nyilván nem meglepő, hogy szereti az autóját, hiszen még egy klubba is belépett, hogy szervezett körülmények között tudjon rajongani, az viszont tanulságos volt, hogy hosszas unszolás után is csak annyit bírt megemlíteni hibaként: könnyen beesik és összegyűlik a falevél a motorháztető alá, de Oroszországban állítólag már erre is megtalálták a megoldást egy utólag felszerelhető műanyag elemmel. A használt Dusterek árain is látszik, hogy aki egyszer vett egyet, az nem könnyen adja el, legalábbis nem olcsón, mert elképesztő módon tartják az árukat.
Az árlista 2,79 milliótól indul, ennyiért egy tényleg fapados (no klíma, kurblis ablak stb.) egy-hatos benzines elsőkerekes autót kapunk, de a legdrágább (összkerekes, 109 lóerős dízel) is bőven 5 millió alatt marad, ami azt jelenti, hogy 100 ezer forint alatt van a bizonyos kivitelek árnövekedése. Ennyi valószínűleg továbbra sem fog senkit visszatartani a Dustertől.
Egy rendőrségi objektumon tartott bemutató nagy előnye, hogy mindig vannak alternatív programok. Most se volt másként, mert a Dusterek mellett ki lehetett próbálni egy rendőrségi borulás- és ütközésszimulátort. Ez utóbbi meglehetősen egyszerű szerkezet, mert egy lejtős sínre szerelt autósülést kell elképzelni, amivel olyan 30 km/órás frontális karambol energiáját lehet szimulálni. Ez talán nem tűnik soknak, de akkorát ránt az emberen, hogy utána nem az a kérdés, beköti-e magát, hanem az, hogy nincs-e valahol megcsavarodva az öv, mert minél kisebb felületen érintkezik a testünkkel, annál fájdalmasabb, ahogy visszatart.
A borulásszimulátor már egy komolyabb vidámparki gép szintjén áll. Egy Volkswagen Passat kombi adta az életét azért, hogy a rend őrei rutinból tudjanak kimászni egy fejtetőn landolt gépjárműből. Nagyon röviden összefoglalva az alábbi dolgokra kell figyelni, ha arra térünk magunkhoz, hogy az övön fityegve lógunk. Korom sötétben egy kis nyálcsorgatással győződhetünk meg arról 100 százalékosan, hogy merre van a föld. Ez így banálisan hangzik, de sokkos állapotban nem biztos, hogy rögtön tudjuk, merre fogunk esni, ha kioldjuk magunkat, pedig ezen akár az életünk is múlhat. Fontos, hogy ne kapjunk reflexből a kioldóhoz, mert így csak annyit érünk el, hogy jó eséllyel a nyakunkat szegjük ahogy rázuhanunk a tetőre. Ezt megelőzendő próbáljuk meg a lehető legjobban kitámasztani magunkat. A hajlékonyabbak a szélvédőkeretre is felhúzhatják a lábukat, a lényeg az, hogy azzal a kezünkkel, amivel nem az övcsatot fogjuk kioldani, támasszuk ki magunkat a tetőn. Bónusz tipp: előtte amennyire csak tudjuk, söpörjük el az üvegszilánkokat. Miután kikötöttük magunkat és megcsináltuk a kötelező talajgyakorlatot a tetőn, kezdjük el kimenteni a többieket.
Magyarország legnépszerűbb (lakossági) autója