A legnémetebb brit

Az új Mini oxfordi bemutatóján szinte az összes Angliával kapcsolatos közhelyet elpuffantották: brit zászló minden mennyiségben, buldog, bőrfotelos klubszoba, uborkás szendvics, de még ezek se tudták eltakarni, hogy a pódiumon csillogó autó valójában egy aprócska BMW.

Az oxfordi bemutatóra elhozott Spike nevű buldog is csak kábé annyira angol, mint a Mini. A kutyus igazi neve Turbo, és Németországból érkezett Fotó: Nógrádi Attila – Origo

A héten leplezték le az oxfordi Mini-gyárban a 2001-ben újjáélesztett kisautó harmadik generációját. A szaksajtónak tartott bemutató túlmutatott egy ilyenkor megszokott rendezvényen, mert egy országimázskampánynak is elment volna. Az összes Angliával kapcsolatos klisét felvonultatták, sőt még egy buldogot is hoztak, és hogy senkinek se legyen kétsége a fajtáját illetően, egy angol zászlót kanyarítottak a nyakába. Ennél britebbnek látszó rendezvényt nehezen lehetett volna összehozni, pedig valójában egy német kisautó, pontosabban egy BMW kihelyezett premierjét lehetett látni. Ráadásul még a szemmel láthatóan lámpalázas buldogról is kiderült, hogy Németországból érkezett, és csak addig hívják Spike-nak, amíg a Mini „reklámarca”, civilben a Turbo névre hallgat.

Világméretű legózás lett az autógyártás

A Mini remek példája annak, hogy manapság már nem állják meg a helyüket az „angol autó”, „japán autó” vagy „francia autó” kitételek és a hozzájuk társított sztereotípiák, ugyanis egy-egy modell tervezése, illetve gyártása országokon, de gyakran kontinenseken is átívelő munkafolyamatok eredménye. A képeken is látható Mini esetében ez konkrétan azt jelenti, hogy a formáját Münchenben vetette papírra egy dán formatervező, a gyártás Angliában folyik, míg az alkatrészek a világ bármely szegletéből érkezhetnek. Nem kell hozzá sokat kutakodni, hogy például egy Made in Spain feliratú címkét találjunk a motorháztető alatt.

Színpadon az új Mini, ami első ránézésre kiköpött mása az elődeinek. A hasonlóság egyébként még az angolokat is megtévesztette, mert az egyik bulvárújság egy előző generációt rakott címlapra a bemutató után Fotó: Nógrádi Attila – Origo

A nagy angolkodás tehát csak egy jól felépített reklámstratégia része, hiszen ez a buldogos, emeletes buszos, piros telefonfülkés, union jackes jelképekkel gazdagon ellátott termék menőnek számít a világ nagyobbik, de legalábbis fizetőképes felén, és ez itt a lényeg. Az angolok meg természetesen jó képet vágnak a dologhoz, hiszen abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy a világ egyik legtőkeerősebb német cége csinál nekik ingyenreklámot, arról nem is beszélve, hogy a BMW nélkül már rég lehúzta volna a rolót a százéves oxfordi autógyáruk, és a Mini is csak néhány megszállott veterános játékszere lenne. Ehelyett a jelenleg kapható egyik legtrendibb kisautó, amiért Tokiótól Los Angelesig megőrülnek a legjobb kuncsaftkörnek számító jól szituált fiatalok. De vajon miért nem jött ez össze az angoloknak?

Ha nincs olajválság, Mini sincs

Az újkori Mini sikerének megértéséhez előbb meg kell értenünk, hogy miért halt ki az eredeti. Az ok nagyon egyszerű: olcsó tömegcikknek készült az ötvenes évek olajválságának hatására, ezért hiába fogyott viszonylag nagy darabszámban, egyszerűen nem tudott vele annyi pénzt keresni a British Motor Corporation (BMC), hogy komoly pénzt forgathasson vissza a fejlesztésére. Pedig az elején tényleg forradalminak számított a Mini, ugyanis kitalálója, a később lovaggá ütött Alec Issigonis egy teljes értékű négyszemélyes autót álmodott egy 3 méter hosszú és 1,2 méter széles területre. A nagy ötlet az volt, hogy a motort elforgatták az autó orrában, és alá építették a váltót, míg a hűtőt oldalra tették, így a motortér tényleg falatnyi helyet foglalt el, és több hely jutott az utasoknak. Természetesen az ős-Mini tágasságát helyiértéken kell kezelni, de ha azt nézzük, hogy mennyibe került,és ezért a pénzért milyen, tényleg falatnyi válságautókkal volt versenyben a hatvanas években, akkor már érthető a sikere.

Sir Alec Issigonis büszkén pózol az egyik legjobb ötlete mellett. 1959-től az ezredfordulóig maradt gyártásban az „ős” Mini, és 41 év leforgása alatt közel 5,4 milliót gyártottak belőle. Számtalan limitált széria és modellvariáns készült belőle, a kombitól a kabrión át egészen a katonai „terepjáróig”. Nagyon jót tett a modell hírnevének, hogy életciklusa csúcsán számos raliversenyt is nyertek vele Forrás: Mini

A Mini kihalását egyébként pont az okozta, amiért kezdetben olyan népszerű volt, gyártásának negyven éve alatt alapvetően nem változott, és bár számtalan fényűző és bőrkötéses, faburkolatos széria készült belőle, megmaradt egy aprócska, minimálautónak, amely az ezredfordulóra már tényleg csak egy guruló zöldségesládának tűnt a forgalomban. Természetesen ehhez az is kellet, hogy az angol autógyárak finoman szólva se működtek valami hatékonyan, így könnyű célpontokká váltak a tőkeerős konkurensek számára. A Rover-csoportot és vele együtt a Mini márkát 1994-ben szerezte meg a BMW, igaz az előbbit 2000-ben eladta, de a Mini nevet megtartotta, mert a kilencvenes évek második felétől már gőzerővel dolgozott egy újkori kiadáson. A németek zseniális érzékkel használták ki a kétezres évek elején kibontakozó retróhullámot, és dobták piacra 2000-ben az általuk megálmodott Minit, amely olcsó tömegcikk helyett kívánatos prémiumtermék lett, természetesen ennek megfelelő árcédulával. Szóval ezzel már pénzt is lehetett keresni.

A képen jól látszik, hogy mekkorát nőtt a modern kori Mini a híres elődjéhez képest, és csak ilyenkor látszik igazán, hogy a harmadik generáció miben különbözik a másodiktól. A magasabb motorháztetőnek nagy szerepe van a gyalogosvédelemben Forrás: Mini

A sikerhez persze kellett egy Frank Stephenson nevű formatervező is, aki zseniálisan vette át az ős-Mini jellegzetes stílusjegyeit, és remekül lavírozott korszerűség és hagyományőrzés között. Valójában az általa kitalált formát használják azóta is, hiába történt 2007-ben egy modellváltás, a külsőhöz alig nyúltak. Első ránézésre a héten bemutatott harmadik generáció sem sokat változott, egyedül csak a nagyobb hátsó lámpák jelentik a jól látható különbséget, pedig az utolsó csavarig újratervezték az autót.

Amikor erről az ellentmondásról kérdeztük Anders Warmingot, a Mini vezető formatervezőjét az oxfordi premieren, a szeme se rebbent, és azt kezdte el fejtegetni, számára pont az volt a kihívás, hogy úgy tervezzék újjá a Minit, hogy hasonlítson az elődjére. „Egy korszerű autó megtervezésénél rengeteg kötelező előírást is figyelembe kell venni. Az utas- és gyalogosvédelemtől kezdve egészen a biztosítási díjakig (sok országban aszerint alakul a biztosítási tarifa, hogy egy-egy modell javíthatósága mennyibe kerül – a szerk.) ezért nagy feladat volt olyanná rajzolni az új Minit, hogy első látásra fel lehessen ismerni, de megfeleljen például a fenti kritériumoknak is” – magyarázta Warming, aki elmondása szerint még a megbeszéléseken is autókat firkál a jegyzettömbjére. Fiatal kora ellenére Warming igazi őskövületnek számít a BMW-nél, ahol már 16 éve dolgozik, míg a Mini vezető formatervezői posztját 2010-ben kapta meg.

Anders Warming lelkesen magyarázza az új formákat. Szerinte megtalálták a tökéletes egyensúlyt a korszerűség és a régi Minik stílusának megőrzése között Fotó: Nógrádi Attila – Origo

Warming főnöke a BMW fődizájnere, Adrian van Hooydonk, aki szintén ott volt a Mini oxfordi premierjén. Ő azt mondta, meg van győződve arról, hogy még az 1988-ban elhunyt Alec Issigonis is elégedett lenne a pódiumon látható autóval, és értékelné az utókor mérnökeinek leleményességét, valamint a márka továbbélését. Hooydonk arról is szólt, hogy bár az új Mini egy kicsit nagyobb lett, ennél kisebb és kompaktabba autót egyszerűen nem tudtak volna csinálni a biztonsági előírásoknak is megfelelve. És hogy mindehhez mit szólnak majd a vásárlók? Ezt csak jövő tavasszal tudjuk meg.

Ezen a képen még az utolsó második generációs Minik egyikét szerelik össze az oxfordi gyárban, ahol a harmadik generációs modellek mellett első kerekes BMW-k is készülnek majd hamarosan Fotó: Nógrádi Attila – Origo

Teljesen új gyártósor

Az új Mini leleplezése után megmutatták az új gyártósorokat is a BMW oxfordi gyárában, amit 750 millió font értékben korszerűsítenek 2012 és 2015 között. Mi ebből annyit láttunk, hogy egy IKEA-áruháznyi területen vadonatúj robotok ácsorogtak, ugyanis az új Minik gyártását csak november végén kezdik. Az új gyártósor nagy előnye, hogy sokkal flexibilisebb a réginél, tehát többféle méretű modellt is tudnak majd itt gyártani, ami egyben azt is feltételezi, hogy bővül a jelenlegi Mini-paletta, bár ezt még nem vallották be, egy ötajtós modell felbukkanására is számíthatunk, de az is borítékolható, hogy készülnek majd itt első kerekes, BMW-emblémás modellek is. A BMW oxfordi gyáráról azt kell még tudni, hogy a tavaly eladott 301 ezer Mini közül 207 ezer itt készült, a többit (Countryman és Paceman) Ausztriában szerelik össze, de jövőre már Hollandiában is beindul a Minik összeszerelése a frissen vásárolt NedCar gyártósorain.