Butikosnéknak tilos a beszállás

Az M-osztályban két ősi autós előítélet ütközik. Az egyik - a kilencvenes évekből itt ragadt - az eltartott asszonyok robogójának tartja a modellt, pedig csekély autóvezetési képességekkel, gyenge térlátással senki asszonyállat nem vezeti el ezt a vízilovat, az hétszentség.

Kicsit sok a króm a műszerfalon, öreges ebben a mennyiségben, de ez inkább ízlésbeli ügy, mint bármi más. Bár, pont a piacvezető termékeknek kellene bedobni olyan megoldásokat, amelyek a T-modellen még nem szerepeltek, de lehet ők éppen papásak akarnak lenni, sikerül is, épp az előbb mondtam. Cserébe szép a sötét fabetét, úgy tudom, azt szidni szokás, mert valaki szerint ciki volt egyszer, a többiek meg elhitték neki. Mindegy, a fabetét megy a krómhoz, jó kis papásak így együtt, a harmónia, az nem sérül.

Aki nem tudja, hol kell keresni, az perceket tölhet azzal az ML-ben, mire megtalálja a kormány mögé dugott váltót. A nyárfa díszbetétek felára 113 ezer forint. Fotó: Nógrádi Attila - Origo

A szépen kidolgozott beltér minden egyes szép, de érdektelen részlete és anyaga azt sugallja, nyugi bébi, itt nem fogsz szívrohamot kapni, mert még mindig nem érted az iDrive-ot, vagy fogalmad nincs az autónkban teret kapott svéd dizájner világmegváltó ötletének használati értékéről. Rápillantás, nyugtázás, hogy minden van, a helyén van, és tudom micsoda.

Mondjuk az elég idegesítő, hogy nincs váltó. Hol a váltó? Hol? Aztán eszembe jutott - szerencsés ördög, hogy nem a Trabantos emlékek - valami Chevy veterán az ötvenes évekből, és a kormány mögött megtaláltam a váltót egy bajuszkapcsoló formájában. A váltót, amin fel és le van. A váltót, ami ezzel a bajuszkapcsolósággal az első jele volt a vezetési élménytelenségnek. A váltót, amit ha kicsit jobban megfogok, eltörik. Itt kezdtem megérteni, miről van szó. Az ML-vásárló nem markolássza a váltót, mert abban az államban valószínűleg nem csak az orális szex, a váltómarkolászás is törvénybe ütközik.

A kezelőszervek egyetlen kellemes meglepetése az üléseket állító gombok ajtóra transzportálása. Itt nem kell az ülés oldalát taperolni vakon, hanem azok szépen láthatók, finoman kezelhetők, mindig is ott volt a helyük, köszönjük szépen a többi autóból átülve. Ilyen érzés PC-ről Macre váltani. Hol van, hol van? A helyén van!

Kívül nagy

Ami kevésbé kellemes meglepetés, ha a béemvés kolléga az egyirányú utcára nyíló parkoló bejáratánál nem hagyja meg a felfestés szerinti területet plusz 10 százalékot, ezt a nehezen belátható kocsit parkolótechnikástól is csak 20 ipszilonnal és jelentős teherautós múlttal lehet az útra rakni. Ha pedig butikosné nem angrózott egy Transporterrel a kilencvenes években, ezzel jobb ha elkerül minden olyan lokációt, ahova nem sugárutak vezetnek. És kezdünk közelebb érkezni a lényeghez. Ez az autó nem ide való.

16 864 000 forint az ML350 BlueTec alapára, amiben már benne van a hétfokozatú automataváltó. Tesztautónk árcéduláján azonban egy kerek 20 milliós összeg volt található – egyebek mellett – olyan tételeknek köszönhetően, mint félmilliós világításcsomag, bézs kárpit (284 ezer), kék metálfény (277 ezer), parkoló asszisztens (230 ezer) és navigáció (250 ezer). Fotó: Nógrádi Attila - Origo

A színe viszont gyönyörű! A kék eleve minden autószínek felett áll, pláne ha elektromos kék és fiastyúk matrica is van rajta, de ez a sötétkék ennek a típusnak is kiváló választás. Sokkal finomabb, mint egy fekete, különlegesebb, mint az ezüst, de ugyanolyan kockázatmentes az autó értékesítésekor.

A motorháztető alatt is nagy

A sajtóanyagból egyértelműen az derült ki, a fogyasztás csökkentésére a legbüszkébbek kicsi vízilovunk fejlesztőmérnökei. Csodák nincsenek, senki se gondolja, hogy ez a kéttonnás, háromliteres véhatossal és elég lassan kapcsoló automata váltóval felszerelt monstrum majd jól megnyeri a Széchenyi-futamot, még akkor is ha gyár szerint 24 százalékkal fogyaszt kevesebbet elődjénél. Ez a kevesebb átlagban 12 liter körül volt, mert csodák nincsenek, a legnagyobb óvatossággal se sikerült a katalógusadatokat (6,8-7,4) kihozni. Biztos a tél, és a sok ipszilonozás tehet róla, magunk sem értjük, de az tény, ennyit hátramenetben csak Volvó kamionok mentek mostanában, mert a kétszer ötméteres méret Budapesten minden, csak nem élhető.

A 350-es jelölés ellenére csak 3 literes a hathengeres dízel, viszont így is bődületes, 620 newtonméteres nyomatékot és 258 lóerőt hoztak ki belőle. A gyártó állítása szerint negyedével takarékosabb, mint az elődje, de így is elfogyott 12 liter gázolaj 100 kilométerenként. Mentségére legyen mondva, hogy végig mínuszok voltak. Fotó: Nógrádi Attila - Origo

A jól megy, mit megy, hogy megy kérdésnél visszakanyarodunk a belső kialakításra jellemző kellemes hangulathoz. A két tonnára 268 lóerő és 620 Nm jut, ami a szükségesnél sokkal több, mert ez az autó úgysem a vezetési élményről szól. Ezekkel a paraméterekkel erős, de nem ugrál, de akinek rendben van egy bajuszkapcsolóval váltani, az nem akar ugrálni. Cserébe erre a nyomatékra simán raknánk utánfutót két szép kerekseggű quarterrel és ezzel még közelebb érkeztünk az M-osztállyal megrakodott konténerek célállomásához.

A vezetési élmény, az viszont kicsi

Hiába van az autó felszerelve egy egész Active Curve System dőlésszabályozással, attól még dől és bólogat. Nem kóvályog, mint egy Discovery, de aki ült már hardcore terepjáróban, az ML-ben némi kőolajért cserébe felfrissítheti a fizikának behódoló bódé halálközeli élményét. Akinek pedig pont ez jelenti a vezetési élmény, ám legyen, de ők terepjárózni szoktak, nem SUV-ozni.

Aki pedig nem keresi a vezetési élményt, annak mindegy. Több szempontból is, de ők dülöngélés közelébe úgysem viszik ezt a kasztnit, bár velünk ez városban, szabálykövető magatartást tanúsítva is rendszeresen megtörtént, nem kellett kimennünk érte a Kakucsringre.

Könnyű terepen remekül elboldogul, ott szépen áthintázik a buckákon a lágy futóművével, cserébe a tempósabb kanyarokban hatalmasakat billen. Fotó: Nógrádi Attila - Origo

Kéne, nem kéne

Ide? Nem. Viszont kéne ott, ahol szélesek az utak, lassan vezetnek a sofőrök, nincsenek kanyarok, egyirányú utcák, ahol senki sem parkol felfestésre, ahol nagyok a helyek a bevásárlóközpontok parkolóiban, ahol minden, mindig messze van, ahol van mit vinni egy utánfutón, és ha nem 20, hanem 12 litert fogyaszt az autónk, akkor már aznap is nagyot tettünk a Föld nevű bolygóért. És ahol a csillag menőbb, mint itt egy butik előtt, ahova butikosné úgyse tudná beparkolni.