"Most még inkább elmondhatjuk magunkról, hogy tranzitutasok leszünk." Ezért a felütésért csak elnézést kérni lehet, de mentségemre szóljon, hogy a ferihegyi repülőtéren nem én, hanem az egyik kolléga indította ezzel a mondattal az új generációs Ford Transit menetpróbájára tartó utazást, amit egyébként csak azért tartok ideillőnek, mert az autósok nagy része legfeljebb pont így, utasként (de inkább külső szemlélőként) találkozik a haszonjárművekkel.
Ettől a marketinggel kevésbé megtámogatott szegmenstől senki nem vár nagy fejlesztéseket, pedig ezen a területen is dolgoznak ám a sokat tanult mérnökök. Csak a derék jómunkásemberek életét megkönnyítő fejlesztések akármennyire jók, nem túl látványosak, ezért aztán sokkal kevesebbet hallani róluk, mint akár egy teljesen céltalan, madárfészekbelsős, játék helikopterrel kísért tanulmányautóról.
A nagyhaszonjárműves kategória egyik etalonján, a Ford Transiton is lehetett még csiszolni, a számtalan variációban kapható furgon/platós arca mellett a műszaki tartalom is megújult. Maradjunk annyiban, hogy divatosabb, vonzóbb lett a Transit, bármelyik melós szívesebben indul majd a munkába egy ilyennel, de szépnek továbbra sem lehet nevezni a modellt. Mondjuk, nem is akar az lenni, ezért műanyagozták körbe a dobozos verziókat, és ezért emelték jó magasra a fényszórókat, így a kisebb sérüléseket sokkal könnyebb elkerülni és megelőzni.
A Transitból 450-féle verzió legózható össze, aki ebből nem tudja összerakni az igényeinek megfelelő igáslovat, annak talán nincs is szüksége négykerekű munkaeszközre. Van front-, hátsó- és összkerékhajtású változat is, Európán kívül akár V6-os vagy V8-as benzinessel, a környéken azonban csak 2,2 literes dízelt lehet majd kapni hatfokozatú kézi váltóval és 100-155 lóerős teljesítménnyel. Megbízható, jó motorról van szó, menet közben kissé csörömpöl ugyan, de terhelve is jól húz, csak a gyár által ajánlott két évet vagy 50 ezer kilométert nem biztos, hogy ki kell várni a szervizperiódussal. Ez egy meredek újítás a Fordtól.
A dobozos kiadás két tengelytávval, háromféle hosszúságú felépítménnyel és két tetőmagassággal kapható, akár 15,1 köbméter rakományt is benyel 2,9-4,7 tonnás tömegig. A kapacitás tíz százalékkal nőtt az elődhöz képest, és még az ajtók is a korábbinál nagyobbra nyílnak. Mostantól akár három méter hosszú és két méter magas ládákkal is lehet lavírozni a forgalomban, a pakolást akár LED-es raktérvilágítás is megkönnyítheti.
A platós verziók 3,1-4,7 tonnáig terhelhetők, négy tengelytávval és ötféle vázhosszal kaphatók. Szimpla kabin, dupla kabin, választék van bőven, az ötméteres platóval szerelt, extra nyújtott tengelytávú modell abszolút újdonság. A buszok felépítménytől függően akár 18 üléssel is készülhetnek, ebben a változatban azonban elég szűkek a székek, az utolsó sorban pedig büntetés a szélekre kerülni. Sítúrázó csoportoknak és cuccaiknak a 8-9 üléses kombik ajánlottak, háromféle hosszúsággal.
A Ford szerint az új Transit a kategória legtakarékosabb modellje, ami lehet, hogy tényleg így van, de a 6,4-7,2 literes gyári értékek azért nagyon laboratóriumszagúak. Terheletlenül, 80 km/órával, hatodik fokozatban és a nagy homlokfelületet jól megtoló hátszélben talán elérhető számok ezek, a menetpróbán azonban egyik autóban sem sikerült 12 liter alá szorítani az átlagot. Pedig hoztak jó sokféle Transitot, igaz, 450-600 kilós rakománnyal is megkínálták őket.
A belső tér személyautókat idézően modernebbé, de ami ennél is fontosabb, hogy tágasabbá vált, a hátsó lábtér a duplakabinos kivitelekben például három centivel nagyobb, de annak is jobb dolga van, aki elöl és középen ül. A vezetőülést két centivel csavarozzák lejjebb, ami nagyobb fejteret eredményez, de a Transit egyik nyavalyája sajnos így is megmaradt, a bal lábnak vezetés közben továbbra sincs túl sok hely. Az erre kijelölt lábtartó túl magasan van, használata kényelmetlen, így jobb híján a kuplung alá lehet dugni a bal lábat, ami meg nem túl biztonságos.
A Transit a Ford szerint "verhetetlen", 11,9 méteres fordulókört kínál, és valóban, városban is nagyon könnyű manőverezni vele. A tükrökből jól láthatók a karosszéria határai, a centizés gyerekjáték, és mindezek tetejébe még a rugózási komfort is remek. Minden cégnél, ahol újra cserélik a régi Transitokat, könnyebbé válik a sofőrök élete, még visszapillantós tolatókamerát és médialejátszó-csatlakoztatási lehetőséget is kaphatnak. Meg olyan, gombokkal teletömött kormányt, amely egy Mondeóban is megállná a helyét. Autópálya-tempónál egyébként jön egy kis szélzaj kívülről, de nem veszélyes mértékben, a hangerő emelése nélkül lehet beszélgetni.
Az új Transithoz alapáras a menetstabilizáló és a vezetőoldali légzsák, de opciósan még sávtartó asszisztens, adaptív tempomat és guminyomás-ellenőrző rendszer is elérhető, szóval lassan minden személyautós extra leszivárog a haszonjárművek közé. A Ford azt állítja, hogy az új Transittal 11 millió tesztkilométert tettek meg, 500 ezer kilométert korábbi hűséges Transit-vásárlók nyomtak le vele - ha ettől nem lett hosszú távon is strapabíró, akkor semmitől. Az európai modellek gyártása tavasszal indul Törökországban (Kocaeli), az autó egyébként hat kontinens 118 országában kerül piacra a második negyedévben. Az ára nem változik jelentősen a kifutó generációhoz képest, a pontos számokkal egyelőre adós az importőr.